ajánló · könyvmolyképző

On Sai: Artúr érékelés

2019 decemberében jelent meg nagyobb kihagyás után a Szivárgó sötétség harmadik része. Pontosan ÖT évet kellett várni a második kötet után, hogy kezünkbe kaparinthassuk végre a harmadik részt. On Sai szerencséjére, az öt év alatt azért dobált pár csontot – novella formájában -, amit rágcsálhattunk az ínséges időkben. De a Szürke szobák és a Miogin bázis is túl hamar véget ért, a függővéges lezárásoktól pedig agyérgörcsöt kaptam.

Könyvmolyképző, 320 oldal

Mikor meghallottam, hogy ennyi várakozás után végre jön az Artúr, elkezdtem parázni. 
– Mi van, ha nem fogom szeretni?
– Na és a másik probléma: utálom Artúrt. 

Scar kis híján kiesett a szerepből, hogy ő most egy csábító hetéra, és majdnem felnevetett. Jellemző Artúrra, hogy szex helyett jobban érdekli a technika.

Minden könyvben van egy szereplő, akire nagyon pikkelsz, nekem ez itt Artúr. Túl szűklátókörű, csak a saját gondolatai és véleménye számít és “csakazértse” típus, ami nagyon ki tud hozni a béketűrésemből.
Egyszóval, féltem a könyvtől.

Aztán persze győzött a kíváncsiság, mely rávett, hogy elolvassak egy újabb On Sai regényt. És hál istennek, hogy megtettem! Teljesen belezuhantam, minden érzés, gondolat visszatért, amiket anno az előző részek olvasása közben éreztem. 
Hatalmas élmény volt visszatérni az űrbe ebbe a furcsa emberek, mentálok és entitások által uralt világba.

Na, de ennyi kihagyás után, hol is vette fel a fonalat a harmadik kötet?
– Scar a börtönben összemelegszik Késessel. 
– Don megkukult. 
– Artur szerelőnek állt és épp pengeélen táncol, hogy ne lője szét a két ellenséges csapat, amiért mindkettejüket kiszolgálja
– Chester még mindig nagyban sakkozik, miközben rejtegeti mentál képességeit
– Lucy eltűnt és elkezdett kommandózni az entitások ellen
– Késes hozza a formáját

A világ lángokban áll, a háború közepébe csöppenünk. Szembenálló felek: Chester és az eddigi kormány vs. kalózok. 
A peremvidéki bolygók már kezdenek elesni. Chestertől folyamatosan pártolnak el a szövetségesei, így fogytán van az ellátmány és a katonai haderő. Ergo kell neki egy szuperelit, kiképzett, félelmet nem ismerő, mindenre elszánt csapat. Még jó, hogy kéznél van egy börtön, amiben a letartóztatott exügynökök tengetik az életüket, ugye?

Mindig azt hisszük, hogy van idő. Mindig. De az élet annyira hirtelen változik.

Így hát Scar és Késes beépül a kalózok közé, ahol persze összeakadnak Artúrral. Szegény srác meg köpni-nyelni nem tud Scar dögös bőrszerelése láttán. Késes pedig természetesen rátesz még egy lapáttal a dolgokra. Ahogy azt már megszokhattuk, On Sai mesterien keveri a szálakat és játszik az idegzetünkkel.
A könyv végére sok kérdésre végre fény derül, de pont ugyanennyi, ha nem több fel is merül.

Amit nagy pozitívumként éltem meg a regényben, az Artúr karakterfejlődése (ezt se gondoltam, hogy valaha is le fogom írni). Nem hiszitek el, de fele olyan idegesítő nem volt a srác, mint ahogy számítottam rá. Végre hallgat másokra is ÉS elkezdett kételkedni magában, a hitében. Megkérdőjelezi a dolgokat, nem csak elfogadja őket csukott szemmel, bármi is az.

FUN FACT:

Egy este alatt sikerült elolvasnom a könyvet, aminek következtében kiderült, hogy kihagytam egy EGÉSZ FEJEZETET. Na, ezt hogy?- kérdezhetitek, joggal. Valószínűleg már olyan kába voltam hajnalban, hogy csak félig fogtam fel a dolgokat, és simán nem tűnt fel, hogy valami kimaradt. Minderre akkor derült fény, amikor beszélgettem RavenS-el, aki szintén akkor olvasta és rákérdezett, hogy mit szóltam egy bizonyos pikáns jelenethez. Akkor néztem, hogy miről beszél ez? Nem is volt benne semmi.
Igen, természetesen azt a jelenetet voltam képes kihagyni, amire már az első kötet óta várunk. De szerencsére orvosoltam nyomban a hibát, és bepótoltam mindent.

Még egy pár gondolat a könyvhöz:

Aki eddig nem kezdte el olvasni a sorozatot, bátran vágjon bele mert On Sai többi könyvéhez hasonlóan ez is beszippant és nem enged. Csak kapkodod a fejed, annyi minden zajlik egyszerre. A karakterek is nagyon jól ki vannak dolgozva, mindegyik tartja magát a felépítéséhez, és szépen fejlődnek vagy éppen vissza, a helyzetekre reagálva.

Bár műfaját tekintve scifi, nem kell megijedni tőle. Egyszer azt is kell olvasni, nem? Szerintem remek bevezető lehet a műfajba ez a sorozat.

Azok, akik pedig olvasták az első köteteket, de hasonló okok miatt, mint én(idegörlő Artúr és társai) nem mertek belevágni a folytatásokba, ne aggodalmaskodjanak, megéri elolvasni.

Egyedül azoknak nem ajánlanám, akik nem szeretnek várakozni a következő részekre, és szigorúan csak a lezárt illetve egy kötetes könyvekre utaznak. Nos, kijelenthetjük, hogy On Sai a magyar George R. R. Martin. Együtt őszülünk meg.

A Szivárgó sötétség trilógiáért katt ide.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s