Agave kiadó · ajánló · Értékelés

S. A. Chakraborty: Rézkirályság

S. ​A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.

Agave Könyvek, 2019
608 oldal

Az értékelés spoilereket tartalmaz a Bronzváros -Dévábád 1. könyvéből.

A Rézkirályság a trilógia második része, az írónő második regénye. Míg az elsőn szó szerint végigszáguldottunk, addig a másodikban megálltunk és összegeztünk.
A Bronzváros csupa kaland volt, csak kapkodta az ember a fejét a történések kavalkádjában. Talán ezért is tetszett jobban a második rész.
Az írónő itt ki tudta bontakoztatni a főbb karakterek mozgatórugóit, személyiségét. Ezenkívül a múltra is fény derült. Rengeteg történelmi vonatkozás illetve a megválaszolatlan kérdés, ami az első részben megmaradt bennem, itt végre a helyére került.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt a könyvet, mint az utolsó ütközet előtti estét. Az előző harc már lement, sok a halott. A katonák itt már érzik, győznek vagy buknak. Nincs visszaút, már nem lengi körül őket a dicsőség szele, rájöttek: tényleg meghalhatnak… Így a végső ütközet előtti éjjelen levelet írnak kedvesüknek vagy gyermekeiknek, anekdotáznak a régi szép napokról. Emlékeznek. És persze vedelnek, mint állat. Ez hozzátartozik. Kell a lelki felkészülés és az ital bátorító ereje a holnaphoz. 

A Rézkirályság is ugyanezt az érzést adta meg. Az írónő összegezte az első részt, és felkészített minket a harmadikra.

Nahrit, az egykori tolvajt hozzáadják Muntadzsirhoz, az emírhez, és Dévábádban kell élnie mint Nahida Bánu, azaz a dévek vezére és gyógyítója. Rengeteget kell tanulnia nem csak a gyógyításról, hanem a történelméről, népéről. 
Az, ahogy a házasság végbement, nagyon tetszett. Hiszen Nahi Dára felé húzott igen erősen az első részben és még férje öccsével is jobb kapcsolata volt, mint Muntadzirral. Ezért tetszett, hogy realitásokon nyugszik ilyen szempontból a regény. Hiszen Nahrinak tényleg nincs más választása és egy ilyen világban mit számít a szerelem? A realitás jön és eltipor.
Így egy eltervezett házasság is teljesen belefér a dologba.

“Hajthatatlanabb is lehettem volna a hozományért való alkudozáskor, vetődött fel benne hirtelen. Mert egyáltalán nem fizettek neki eleget, amiért beházasodott ebbe a családba.”

Ezalatt Alit száműzték az Ám Dzsazírai sivatagba, ahol orgyilkosok leselkednek rá éjjel-nappal. Míg, nem csatlakozik egy dzsazíri törzshöz, akik befogadják, mert rejtélyes módon mindig talál egy forrást, ezzel felvirágoztatva a vidéket és megmentve az ottaniakat.


Majd eltelik 5 év. Karaktereink sokat értek, immár nem habókos tinédzserek, hanem gondterhelt felnőttek szerepében tetszelegnek.

A végzetes dominók sora ott kezd el dőlni, mikor Ali visszatér Dévábádba.

Ali és Nahri

Alinak rengeteg ellensége van a fővárosban. Hiszen ő az Afsin-ölő, amiért a dévek ki akarják nyírni. Míg a katonaság és a safítok meg odavannak érte. Bátyja és apja pedig azt feltételezik, azért tért vissza, hogy emírünket leváltsa, és ő következzen a trónon apja után. Így a testvérek között is megbomlik az összetartás.
Eközben Alinak nem csak a külső ellenséggel, hanem a saját belső démonaival is meg kell küzdenie. Egyrészt ott van különleges víz mágiája, ami csak erősödik a városban, másrészt az apjának való megfelelési kényszer és a Dévabádban zajló igazságtalanságok között is választania kell, hiszen azok kiváltó oka épp a rettegett és egyben csodált apja.

Nagyon jó volt a két fivér jeleneteit olvasni. Ki, hogyan reagál az új helyzetekre.

Muntadzir vedel és kötekedik, egyértelműen félti territóriumát. De jogosak egyébként az öccsével szemben támasztott neheztelései, miszerint Ali nem gondolkodik, és fejjel megy a falnak. Nem nézi, hány életet veszélyeztet közben.
A Rézkirályságban Muntadzir volt a kedvencem, mert az első részből ismert: világi, élvhajhász életet élő, vidám ember itt eltűnni látszik. Mostani, apja által betört és a felelősség súlyát cipelve néhol kegyetlen és számító ember lép színre.
Saját magával is harcol, hol egyik, hol másik személyisége győzedelmeskedik, de eközben végig megtartja a fanyar, ironikus humorát. Neki köszönhetően rengetegszer felnevettem.

“– Náhida bánu…- Muntadzir nehézkesen dőlt az ajtófélfának. – Asszony – pontosított, és az ajkához emelt egy jáde boroskupát. – Hová lett a türelmed?
Nahri teljesen leforrázva bámulta a férfit. Muntadzir félpucér volt, egy kétséget kizáróan női sálat tekert a derekára, hozzá egy toharisztáni nemes kirívóan csúcsos sapkáját viselte.”

A másik karakter, aki küszködik énjével, de fele ennyi humor se szorult belé, az bizony Dára.
Dárát visszahívják a halálból. És nem boldog. Qui-zi mészárosának ismét olyan csatába kell mennie, amit nem érez helyesnek. 
Dára a régmúltból visszamaradt szereplő, magányos. Nem tartozik már e történések közé. Egyszerűen belefáradt. De a népe iránti hűsége és a belé nevelt dév felsőbbrendűség miatt megtörik és elveszti a harcot a szívével.
Mikor Dára szálát olvastam, mindig elszomorodtam és felháborodtam. Egyrészt, hogy tehetnek ilyet egy emberrel? Hogy törhetik meg, és csinálhatnak belőle egy fegyvert, kiírtva belőle minden jót, erkölcsöset és szépet? Másrészt elkeserített, hogy Dára nem tud ebből kitörni, nem tud fellázadni és elnyomóinak ellentmondani. 
Az ő sorsa a legszomorúbb a könyvben. Neki a kezdetektől fogva semmi öröme nem volt a könyvben, és úgy látszik nem is lesz továbbra sem. 

Nahri és Dára

Van egy másik magányos szereplőnk is, de ő, szerencsére hű maradt önmagához. Nahri kiváló gyógyítóvá válik, ispotájában csak úgy hemzsegnek a gyógyításra váró dzsinnek. De nem boldog. Magányos és számkivetett a saját városában. Hiszen ő nem itt élt, emberek között született és ott is nevelkedett. Hiába hiteti el a külvilággal, hogy beilleszkedett ebbe a fényűző pompába, belül még mindig hazavágyik.
Nahri karakterét azért szerettem, mert ő egy múlt nélküli hős.
Tiszta lappal kezdett Dévábádban, hiszen nem dévként (fennhéjázó, másoknál sokkal feljebbvalóként) nevelkedett. Így a remek tulajdonságaikat, értékrendüket se sajátította el. Mégis mindenki más szemében (főleg a safitokében) egy rettegett nép utolsó sarja, aki bármikor esztelen mészárlásba foghat a félvérek ellen.
Nagyon tetszett, ahogy ezekkel a nem épp könnyű tényezőkkel briliánsan lavírozik hősnőnk a cselekmények közepette. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy egy olyan világról beszélünk, ahol egyértelműen férfi-dominancia a meghatározó. Szóval egy nőnek finoman mondva nincs beleszólása a dolgokba.

Visszakanyarodva a történethez, mikor Ali megérkezik az addig is ingatag dominók elkezdenek szépen dőlni, magukkal rántva a többieket is.
A politikai illetve vallási és etnikai ellentétek a városban az egekbe csapnak. A könyv rengeteg véres harcot és hidegkirázós jeleneteket tartogat az olvasó számára.
Szerettem, hogy itt senki se fekete vagy fehér. Mindenki hibázik. Mérlegel, mi éri meg neki, mekkora kockázatot vállalhat? Melyik a kisebbik rossz, amivel megoldhatja a problémáit? Ezért is annyira élethű ez a regény. Hiszen mi is nap mint nap szembesülünk ilyen döntésekkel.
Persze nem ilyen nagy horderejű témákban, de a magunk életében épp annyi bonyodalmat, örömet vagy épp törést okozó döntést hozunk, mint hőseink a könyvben.

“– A francba is, Ali, beomlasztottam miattad a könyvtáramat! Csinálj valamit!”

Az egyedüli gondom a könyvvel az a fordítás volt. Bizony meglátszott, hogy kapkodva lett kész a regény. Sok elírás és értelmetlen mondat van, ami eléggé megzavarja a könyv sodró lendületét, és kiszakít a világából.
Remélem, ha újranyomásra kerül a könyv, akkor ezeket javítja a kiadó, hogy teljes pompájában lehessen élvezni a történetet.

The Kingdom of Copper

A jó hír, hogy nemrég jelent meg a trilógia befejező része. (Reméljük, nem ennyire kapkodósan). A történet magával ragad, de mindenképp meg kell állni néhány pillanatra, hogy összeszedjük a történéseket, vagy hamar elveszhetünk a részletekben.

Ajánlom mindenkinek a trilógiát, nem csak a keleti kultúráért rajongóknak, hanem bárkinek, aki egy jó fantasyra vágyik.

Cselekmény: 5/5
Szöveg: 3/5
Kedvenc karakter: Muntadzir (akinek, se kimondani, se leírni nem tudom a nevét 🙂 )
Kedvenc jelenet: Muntadzir és Dára szájkaratéja, potyogtak a könnyeim
Legutáltabb karakter: Ms. Fő Gonosz Boss (a nevét nem árulhatom el, mert az SPOILER)

A könyvért köszönet az Agave Könyveknek, a regényért kattints ide.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s