Agave kiadó · Érdekességek · Extra tartalom · miniprojekt · prológus

Beszédes szimbólumok a Piranesiben

Susanna Clarke regénye az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt, úgy beszippantott, mint morzsát a porszívó. Világszerte rajongók ezrei fejtegetik, boncolgatják, hogy kinek mit jelentett ez a különleges történet. Prológus berkeken belül mi magunk is számos lehetséges verziót kibeszéltünk, de azt bátran kijelenthetem, hogy mindannyiunkat elvarázsolt. A regénynek nagyon sajátos, jellegzetes szimbólumrendszere van, amiből párat megosztanék veletek.

IMG_0274Víz

Jelenléte állandó, valamilyen formában újra és újra felbukkan. A hullámok morajlása, az apály és a dagály váltakozása, valamint az eső is fontos szerepet kap, elválaszthatatlan részei a Háznak. A víz, mint szimbólum egyszerre jelképezi a rombolást és az alkotást, elválaszt és egyesít, képviseli a kezdet és a vég káoszát. Őselem, amiből minden keletkezik, és amelybe minden visszatér. Egyes vallásokban a vízhez való visszatérés magába foglalja a régi élet megszűnésének és az újjászületésnek a lehetőségét is. Piranesi nem tudja hogyan került a Házba, az idő múlását is az apály és a dagály segítségével tartja számon. Ezek váltakozása hol mélyebbre űzi, hol visszacsalogatja állandó helyére, miközben az eső egyre több titokról mossa le a feledés homályát. Ne feledkezzünk meg a víz hangjainak meditatív jellegéről sem, ami igencsak más megvilágításba helyezheti az egész könyvet.

IMG_0275Labirintus

Maga a Ház, Piranesi életének színtere labirintus jellegű; óriási csarnokok, hatalmas termek végeláthatatlan sora. Az útvesztők a mai ember számára rejtvények, izgalmas és olykor félelmetes kalandok. A történelmi kutatások szerint kialakulásuk az élet és a halál szimbolikájának megjelenítéséhez köthető, a bolyongó életutat ábrázolja, melynek végpontja maga a halál. Cselesebb nézőpontból azonban ismét az újjászületést/öntudatra ébredést is jelentheti, hiszen ha valaki be tud jutni rajta, akkor a kivezető utat is meglelheti. Hősünk esetében ez roppant érdekesen alakul, hiszen ő minden egyes szegletét jól ismeri a világának, csukott szemmel is eligazodik benne. Furcsa módon azonban kijáratról szó sem esik, nem keresi. Angol történészek a labirintusban való kóborlást is egyfajta meditatív, önmagunkban elmélyülő folyamatnak írják le, ami jelen helyzetben abszolút helytálló, hiszen Piranesi az egyetemes tudás mellett önmagát is keresi, kutatja.

IMG_0276Madarak

Több vízimadár, például albatroszok és sirályok is visszatérő motívumok a történetben. Számos vallásban a magasabb tudatállapota való átlépést, a szellem és a lélek felemelkedését, a tudat és a tudattalan egyesülését jelképezik. A prehisztorikus korból fennmaradt emlékekben a madarak a lélek szárnyalását és BUMM: meditatív transzállapotot szimbolizálnak.

Piranesi világa bár elsőre állandónak tűnik, mégis folyamatosan változik, ahogy ő maga is. Lebilincselő történet, szinte oldalanként újabb ás újabb teóriák kavarognak az olvasóban, amik más-más megoldások felé vezetik. Miben rejlik Clarke varázslatos világának titka? Bármit gondolsz, bármilyen módon értelmezed, igazad van! 🙂


Olvastátok már a könyvet? Számotokra milyen üzeneteket és megoldásokat tartalmazott? Írjátok meg Facebookon, vagy itt a kommentekben!

linda_bio2020

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s