Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 224
Műfaj: fantasy
Rendeld meg itt!

Világpremier!

A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

---

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm az Agave Könyveknek!

Ez volt számomra az egyik leginkább várt megjelenése az évnek, így borzasztó boldog voltam, hogy világpremierként jelent meg itthon is és nem kellett várni a fordításra. Bár a Hollókirályhoz még nem volt szerencsém, (ennek orvoslása most már határozottan tervben van) a szerzők akik előzetesen méltatták a könyvet teljes mértékben meggyőztek afelől, hogy nekem ez igenis kell. A rövid magyarázat: amire Erin Morgenstern azt mondja, hogy olvassam el, azt én elolvasom.

Ezzel együtt, egyáltalán nem azt kaptam a Piranesitől, amit vártam. Hanem valaki sokkal-sokkal jobbat: valamit, ami meglepett, lenyűgözött, és ami még sokáig velem fog maradni, motoszkálni a gondolataim között. És hát nem ez az igazán jó könyvek ismérve?

A koncepció, amivel kezdünk rendkívül egyszerű: Piranesi a Házban él, vezeti a naplójában a tudományos megfigyeléseit és a Másiknak jelent róluk, hogy a nagy és titkos tudás nyomára bukkanjanak. A Piranesi szemein keresztül kibontakozó világ nyugodt, szinte meditatív hangulatú, ritmusát a termeket elöntő hullámok szabályozzák. A szöveg stílusa pedig ehhez igazodva egyáltalán nem túldíszített vagy lírai, viszont annál hatásosabb. A regény előrehaladtával lassan változni kezd a hangulat, a kezdeti béke alatt megbúvó rejtélyek a felszínre kerülnek, és egyszer csak azon kapja magát az olvasó, hogy a sorok között megbúvó ki nem mondott dolgok sokkal erőteljesebb hatást kellenek, mint az, ami le van írva. Egyszerre elegáns és borzongató, mindeközben pedig hajt a kíváncsiság. Én a magam részéről képtelen voltam letenni a könyvet, teljesen rabul ejtett ez a különös, hipnotikus világ a sötét titkaival.

“A Ház gyönyörűsége mérhetetlen; jósága végtelen.”

Ez tipikusan az a könyv, ami annál nagyobb hatással van rád, minél kevesebbet tudsz róla előzetesen. Szerencsére, a tartalom nem árul el túl sokat, de pontosan ezért inkább nem mennék bele spoilerekbe, még figyelmeztetések mellett sem. Viszont az mindenképpen hozzátesz az élményhez, ha van kivel megbeszélni az olvasottakat. Miután az írónő semmit nem rág a szánkba, így elég sok minden értelmezés kérdése marad, ami biztos sokakat frusztrál majd, ám én pozitívumként éltem meg. Szeretem, amikor egy könyv hagy némi töprengeni valót a számomra, és nagyon jó kis beszélgetések kerekedtek a Prológus berkein belül is ezzel kapcsolatban.

A Piranesi egyedülálló élmény volt, semmihez sem tudnám hasonlítani, amit eddig olvastam. Félig-meddig már szépirodalomnak érződött, egyszerre elvarázsolt és gondolkodásra késztetett. Vannak könyvek, amelyek szupernek tűnnek rögtön a befejezés után, aztán egyre több minden jut eszembe, ami nem jött be, vagy nem volt értelme, vagy valami egyéb problémám volt vele. Aztán vannak olyanok, amikről tudom, hogy jók voltak, ám minél többet forgatom az agyamban a befejezés után, annál több dolgot fedezek fel benne, ami megragadott és maradandó élményt nyújtott a számomra. A Piranesi határozottan az utóbbi kategóriába tartozik, és őszintén bárkinek tudom ajánlani, aki élvezi a rejtélyeket és szeret eltöprengeni az olvasottakon.