Agave kiadó · Extra tartalom · interjú · projekt

Susanna Clarke mesél az írásról, a betegségéről és a Piranesi születéséről [FORDÍTÁS]

A hollókirály és a Piranesi megjelenése között 16 év telt el, és a várakozásokkal ellentétben, a Piranesinek semmi köze nincs Clarke debütáló regényéhez. A hollókirályt Neil Gaiman az utóbbi 70 év legkiemelkedőbb fantasyjének titulálta, de ezzel együtt azt is megjósolta, hogy a túlnyomó többség túl elvontnak fogja találni. Az írónő saját bevallása szerint, a Piranesi még furább mint az első regénye: „Amikor befejeztem a kéziratot, rögtön az ötlött fel bennem, hogy ez mennyire más. Nem tudom, bárki érteni fogja-e egyáltalán, mert olyan különös az egész.”

Szinte lehetetlen részletekbe menően beszélni a Piranesiről spoilerek nélkül. Clarke megfogalmazásában, „egy emberről szól, aki egy Házban él, amelybe egy Óceán van bezárva.” Egy képpel kezdünk, egy történet szilánkjával, ami mintha mélyen a tudatalattinkban gyökerezne és összefonódna minden mással.

A Piranesi sok mindennek nevezhető, de A hollókirály folytatásának semmiképp sem. Hónapokkal a debütáló regényének a publikálását követően, Clarke megbetegedett, később pedig krónikus fáradtság szindrómával diagnosztizálták.

„Rengeteget utaztam akkoriban, repülőről le, repülőre fel, miközben az új könyvemet népszerűsítettem, ez pedig merőben új élmény volt a számomra. Aztán 2005-ben összeestem, ekkor kezdődött minden. Nehéz felidézni magát a betegséget, mert olyan megfoghatatlan. Nehéz formát adni neki.”

Az írás egyszeriben gyötrelemmé vált – „az összes projekt, amibe belekezdtem a betegségem alatt szétfolyt a kezem alatt, ez is egyike a tüneteknek” – mondja az írónő.

A hollókirály folytatása még mindig távol áll a befejezéstől. „Úgy hiszem, a döntésképtelenség egy másik tünete a krónikus fáradtságnak. Képtelen voltam dűlőre jutni megfogalmazások között, vagy hogy merre haladjon a cselekmény. Hirtelen minden ezerféle irányba szaladt és lehetetlen volt kordában tartani, akár egy elburjánzott bozótos. És ebben az állapotban van most jelenleg A hollókirály folytatása. Már majdhogynem erdővé nőtte magát.”

Sokat segített, amikor meghívtak a minisorozat forgatási helyszínére Yorkshire-ben.

„Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy elfogadjam-e, hogy nem lenne-e túl sok nekem, de imádtam. Akkoriban úgy éreztem, hogy már nem is vagyok író, csak egy rokkant. De ott íróként kezeltek és így képes voltam elhinni magamról, hogy tényleg az vagyok, hogy az tudok lenni megint.

Olyan sok év kihagyása után, annyi félbemaradt projektet követően, Clarke úgy döntött, hogy leegyszerűsíti a kérdéseket, amelyeket feltett magának. Ezzel pedig visszatért ahhoz a régi kézirathoz, amiből a Piranesi megszületett. „Úgy voltam vele, hogy ez nem több ezer karakter, és nem szükséges hozzá terjedelmes kutatómunka, mert fogalmam sincs, miféle kutatómunkát tudnék végezni ehhez.”

 Ezek az úgymond gyakorlatias megfontolások vezettek a Piranesi születéséhez. A cím azonnal utal a könyvben felmerülő témák egyikére: Clarke-ot mindig is lenyűgözte Giovanni Battista Piranesi, 18. századi olasz művész munkássága. A történelmi Piranesi részletes metszeteiről híresült el, amelyek képzeletbeli börtönöket ábrázoltak, végtelenbe nyúló lépcsősorokkal és egymásba csavarodó geometrikus mintázatokkal.

„Néhány ötlet beköltözik az elmédbe és a berendezés részévé válik.” – jegyzi meg az írónő. „Alan Moore Promethea képregényében olvastam azt a gondolatot, hogy mindannyian álmodtunk már arról, hogy egy hatalmas házban bolyong, és rájöttem, hogy valóban velem is előfordul, méghozzá elég gyakran! Egy olyan környezetet próbáltam lefesteni, ami meglepő, ám azt az érzést kelti benned, hogy mintha már jártál volna itt.”

Egyéb befolyások közé tartozik a Narnia, amire több utalás is van a könyvben – Piranesi kedvenc szobra a faun Mr Tumnus tipikus pózát veszi fel – és Jorge Luis Borges novellái, különösen a minotaurusz legendáját feldolgozó Asterion Háza. „Annyi minden megjelenik a Piranesiben ezekből a történetekből, tudat alatt biztosan ezekbe kapaszkodtam írás közben… C. S. Lewis és Borges nem egy kézenfekvő párosítás.

Habár a Piranesi nem is különbözhetne jobban A hollókirálytól hangulatban és stílusban, ha valami mégis összeköti a két művet, az Clarke soha meg nem szűnő szeretete a párhuzamos világok iránt, ami egészen gyerekkoráig visszanyúlik. „Bárki, aki gyerekként olvasta a Narniát, aki számára meghatározó élmény nyújtott, abban mind él ez a vágy – hogy egy nap megtalálja majd a ruhásszekrényt. Hogy valahogy eljuthasson oda. Ez egy nagyon régi vágyam.”

Az első regényét követő csend megtörését a betegsége és a saját magába vetett hite megrendülése igencsak megnehezítette. Saját bevallása szerint, Clarke most már „valamivel jobban van, de sokszor nehéz ezt észben tartani.” Ezek a tapasztalatok pedig akarva-akaratlanul átszivárogtak a Piranesibe is. „Nagyon is tudatában voltam, hogy teljesen elszigetelve léteztem a világtól, röghöz kötve a betegségem által. Piranesi szabadnak érzi magát, de ő is teljesen elszigetelve él az emberiségtől.”

A teljes cikk angolul ezen a linken elérhető.

Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 224
Műfaj: fantasy
Rendeld meg itt!

Világpremier!

Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s