Agave kiadó · ajánló · Értékelés · fantasy · keleti kultúrák hete · projekt · történelem

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság könyvajánló

R. F. Kuang második kötete majdnem olyan mellbevágó volt mint az első. Talán csak azért nem rázott meg annyira, mint a Mákháború, mert már felvérteztem magam az első kötettel.

Sárkányköztársaság, 2020 Budapest,
672 oldal, Agave Könyvek

De mi is történt a Mákháborúban?

Zsin a főszereplőnk, a kakas tartományban élő árva lány. Kitartóan tanul, így felveszik az ország legrangosabb iskolájába, ahol a katonákat képzik. Ezzel kikerül a nyomorból és új életet kezdhet. Igen ám, de itt is ugyanúgy megbélyegzik, így ismét rengeteget kell küzdenie, hogy elfogadják, megbecsüljék, ehhez pedig le kell vetkőznie vidékies mivoltát.
Csiang mesternek hála elkezdi megtalálni főhősünk az útját, és a titkos “sámán” tanok felé kezd közeledni. Aztán mindez félbemarad, amikor kitör a harmadik Mákháború. Nikarát megtámadja a Mugeni Föderáció.

Hőseink új pályára tévednek, immár élet-halál harc folyik. Zsinben feltámad a főnix, megismerkedik a titkos zsoldos sereggel, a Cekoval, és szerelembe esik. A végén pedig mindezt megkoronázandó: elpusztít egy egész népet.
Szóval eléggé badass a könyv vége. Csak mereszti az ember a szemét, amíg már nincs hova. Nagyon kíváncsi voltam, hova lehet ezt még fokozni a második kötetben, de szerencsére nem csalódtam az írónőben, megfelelt az elvárásoknak. 🙂

“A Ceko maga iktatja ki a saját tagjait – mondta egyszer Altan. A Ceko gondoskodik az övéiről.
Ez azt jelentette, hogy megvédik egymást. Azt is jelentette, hogy megvédik a világot egymástól.”

41. oldal

Zsin lesz a Ceko vezetője, és bepillantást nyerünk ebbe az igen vegyes, fura kompániába. Bevallom én nagyon csíptem ezt a részt, örültem, hogy mindegyik tagot kicsit jobban is megismerhettem. Főleg, hogy a titokzatos ikrek, Csagan és Kara szála is megkapta  a maga háttértörténetét. Rájuk már az első kötet óta nagyon kíváncsi voltam.
De sajnos nem marad minden ilyen idilli, hiszen Zsin bosszút fogadott a Nőstényvipera ellen, és nem nyugszik, amíg meg nem bosszulja szerelmét. Így lyukadunk ki a Sárkányhadúrhoz, aki szintén meg akarja dönteni az uralkodó hatalmát, és polgárháborút szít a már így is háború sújtotta országban. 
Zsin ehhez a háborúhoz csatlakozik, és veti be minden erejét.

“– Nem szeretem a tenger szagát – mondta.
– De hát csak a sót érezni rajta – felelte Nö-csa.
– Nem. Vérszaga van.”

186. oldal

Újabb álmatlan éjszakák következtek, és amikor az ember azt hinné, ennél durvább dolgot már nem tudnak neki mutatni, Kuang rácáfol és ismét sokkol.
Minden szörnyűség ellenére nagyon élveztem, hogy ismét részletekbe menően fejtette ki az írónő a cselekményt. Egy hadjárat minden kis aspektusát megismerhettük, tényleg részesei lehettünk ezáltal a regénynek. Látszik, hogy nem csak hasraütésszerűen találja ki a történéseket, hanem mind alá van támasztva, történelmileg hiteles.
Zsin poszttraumás stresszét se vette félvállról, még a kötet felénél se sikerült feldolgoznia a hősünknek, hogy megölt jó pár ezer embert. Ami teljesen reális, hiszen a való életben sem egyik napról a másikra megy a feldolgozás. Szerencsére jól volt megírva, és nem végtelen nyafogás hatást ért el, hanem komoly problémákat, lelki vívódásokat tárt fel, ami gazdagította a cselekményt.

Zsin ebben a kötetben is rengeteget fejlődik, kissé nehézkesen, és sokszor orra bukva, de talán a regény végére végre megtalálja az helyes utat. A bizalmatlanság és kihasználás magasfokú művészetét láthatjuk a könyvben, ami nem várt következményeket hoz magával. Az olvasó pedig csak kapkodja a fejét jobbra-balra.

Amiről fontosnak tartottam még beszélni, az a vallás. Mert bizony ebben a részben már sokkal központibb szerepet játszik, mint előtte. Ugye az első részben a Mugeni Föderáció a fő ellenség, itt viszont már megismerkedhetünk a fehér bőrű heszperiaiakkal is. Ez a nép messziről jött és sokkal fejlettebb mint a Nikara Birodalom, repülő légpárnásaikkal és puskáikkal csodálatot vívnak ki maguknak. Közben pedig mennek a sakklépések a háttérben. Hiszen a heszperiaiak az egy istenben hisznek, és nem fogadnak el más lehetőséget. Ezért céljuk, a hitviláguk terjesztése, és más vallások teljes eltörlése, megsemmisítése, ami jelen esetben a sámánizmust is jelenti, amit konkrétan káoszként emlegetnek csak, és hiszik, hogy ez a megtestesült gonosz, és foggal körömmel harcolni kell ellene. 

Nem vagyok büszke, mivel ez minket, európaiakat ábrázol, viszont örülök, hogy behozta ezt a szálat Kuang. A történelem folyamán, valóban rengeteg kultúrát és vallást tettünk a földdel egyenlővé a kereszténység nevében. Ami joggal hátborzongató egy másik vallású embernek, hiszen itt az egész népi identitást, berendezkedést is megingatják ezek a folyamatok. 
Örülök, hogy erről írnak, még ha csak bújtatott formában is, mert szerintem ez egy nagyon fontos téma, és jó ha fantasy és valóság között van áthallás, és megtapasztaljuk más szemszögből is látni az eseményeket.

“– Azt hiszem, hamarosan végünk – vélekedett Pa-csi. – Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Kivéve téged, Csagan. Te elég fura vagy.
– Baszd meg magad – felelte Csagan.”

78. oldal

A végére már csak zárszóként, annyit tennék fel: Zsin ugye a harmadik részben összeszed végre egy rendes pasit?
Mivel az eddigiek totál kattantak voltak, és semmi jó hatásuk nem volt a hősnőnkre. Sőt! Bízom, hogy a harmadik kötetben fejlődés áll be ez ügyben.

Sztori: 4/5
Sokkolás 5/5
Vérengzés: 5/6
Szereplők: 5/5
Kedvenc szereplő: Csagan

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s