A Különleges Úriemberek Szövetségével már igen régóta szemezek, imádom az 1800-1900-as éveket, ez pedig egy igazi századfordulós képregény egy minimál steampunkkal megfűszerezve.
Alan Moore összeszedte a kor irodalmi alakjait és egy csapattá gyúrta. Mintha csak a Bosszúállókat néznénk, csak kalapban, sétapálcával és fűzőben.

Szereplőink:

Mint láthatjátok elég sok ismerős név szerepel benne. Nekem külön kedvencem volt, hogy a karaktereknek nem lett más személyisége a képregény miatt. Maradtak azok, akiket a különböző regényekben is megszokhattunk.

Az első kötetben a csapat kialakulását és az első küldetést követhetjük nyomon. Megismerkedünk a szereplőkkel, színre lép az első ellenség.
A kötet végén pedig, Alan Moore plusz történeteit olvashatjuk, ehhez kapcsolódóan. Illetve nagy gyönyörűségemre, belekerültek a régebbi borítók is.
Mindezt teljes egésszé teszi, Kevin O’Neill gyönyörű illusztrációi, amiket érdemes hosszabban is megszemlélni, mert sok vicces részletet találhatunk bennük.

Ezenkívül, még egy nagy ékessége a kötetnek: a narráció. Mert a szerzők szólnak hozzánk, az olvasóikhoz az egyes fejezetek között. Ezek a legkacagtatóbbak, rengeteg iróniával vannak megírva és érződik belőlük, hogy, akik megalkották a képregényt, azok is mennyire élvezték a munkát.

A szerzők karácsonyra ajánlják a kötetet, hogy szavaikat idézzem: Minden gyarmati népek leigázott gyermekeinek szerte a világon! 
De, én ajánlom az őszi begubódzós időszakra, bárkinek, ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyik egy jó forró csokival vagy egy pohár borral.
Ajánlom továbbá azoknak, akik már nagy képregény gyűjtők, és azoknak is, akik csak most kóstolnak bele ebbe a világba.

A könyvért külön köszönet a Fumax kiadónak.
A könyvért kattints ide.