Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 353
Műfaj: szépirodalom, lányregény, ifjúsági
Rendeld meg itt!

A négy March nővér – Meg, Jo, Beth és Amy -egy új-angliai településen, nehéz anyagi körülmények között élnek édesanyjukkal, miközben apjuk a polgárháborúban szolgál tábori lelkészként. A lányokat rengeteg kaland és váratlan balszerencse éri, és a sok tapasztalat révén egyre jobban kirajzolódik a személyiségük: a józan és megfontolt Meg társaságszerető, a fiús Jo imádja a könyveket, a szégyenlős Bethet a zenélés érdekli, a kissé önző Amynek pedig művészi hajlamai vannak.
A Kisasszonyok lányregénynek íródott, ám mára az egyik legismertebb amerikai klasszikusként ismert, amely női írók generációinak adott ihletet, és számos film- és egyéb feldolgozás készült belőle.
Louisa May Alcott (1832-1888) a Kisasszonyokon kívül több, gyermekkori élményein alapuló klasszikus regényt is írt, és a szüfrazsett mozgalomban is tevékenyen részt vett.
A könyv végén található szerzői életrajz és egy, a cselekményről szóló kvíz plusz ajándék az olvasónak.

---

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Manó könyveknek!

A Kisasszonyok tipikusan az a könyv, ami éveken át ki-be úszott a perifériás látószögemből, és néha hümmögtem egyet, hogy lehet el kellene olvasni, de nem igazán sikerült elhatároznom magam ezt illetően. Az igazi lökést a nemrég kijött mozifilm hozta, amelynek eseményei mind a Kisasszonyok, mind a Jó feleségek történéseit feldolgozza, és hihetetlenül tetszett. Úgyhogy pont jól jött, hogy a Manó könyvek jóvoltából mindkét kötet megjelent ebben a csodálatosan szép illusztrált kiadásban, mert még elhatározásom frissiben rá is vetettem magamat.

Miután huszonéves fejjel ismerkedtem meg a March lányok történetével, bennem nincs meg az a fajta nosztalgia, ami sokakat eláraszt, mikor erről a regényről van szó. Ettől függetlenül, így is egy kellemes olvasási élményt nyújtott és élveztem a négy lánytestvérrel közösen eltöltött perceket. Nagyon hasonló ritmusa és hangulata van mint Frances Hodgson Burnett regényeinek, vagy akár a Váratlan utazásnak L. M. Montgomerytől.

Nem túl fordulatos a cselekmény, a mindennapok apró rezzenései tarkítják, de pont ez adja a báját és a hangulatát az egésznek. Kell hozzá egy specifikus hangulat, hogy az ember értékelni tudja, mint ahogy az már a legtöbb klasszikussal lenni szokott. Ennek ellenére, abszolút megéri kézbe fogni, mert ezek a lányregények adnak valamit, amivel sehol máshol nem találkoztam még. Még csak megfogalmazni sem tudom igazán, de néha szüksége van rá a lelkemnek.

Itt azért meg kell jegyezni, hogy bizonyos aspektusai a regénynek kevésbé állták ki az idő vasfogát. Célzok ez alatt a nyilvánvalóan vallásos felhangra, a női-férfi szerepkörökre, a háborús propagandára, illetve az általános erkölcsi prédikációra. Ilyenkor érdemes észben tartani a könyv keletkezésének kontextusát, illetve a nevelő szándékot a sorok között, elvégre ez a korabeli fiatal lányoknak íródott nem csak szórakoztatás, de nevelés céljából is. Én a magam részéről nagyrészt szemet hunytam felettük, habár kicsit jobban az arcunkba voltak tolva mint azt szerettem volna. Viszont bőven maradt más, amire fókuszálhattam olvasás közben, így volt merre fordítanom a figyelmemet.

Kedvencem egyértelműen a testvéri kapcsolatok voltak, a négy lány, Meg, Jo, Amy és Beth nem is lehettek volna különbözőbb egyéniségek, de pontosan ezért volt élmény nyomon követni őket, ahogy cseperednek és kislányból fiatal nővé érnek. Főleg Jo és Amy, a két legerősebb személyiség férkőzött közel a szívemhez. Tetszett, hogy senki nem volt tökéletes, mindenkinek megvoltak a jellemhibái és a nehézségei, és az ezekből fakadó konfliktusok is remekül voltak ábrázolva. Jut itt eszembe a korcsolyázós jelenet Jo és Amy hatalmas veszekedése után, például.

A regény világa elég szűk, de azért a March családon kívül megismerkedünk még néhány karakterekkel. Ezek közül legjelentősebb Theodore Laurence “Laurie” aki először Jo, majd az összes lány legjobb barátjává növi ki magát, és persze a morcos bácsikája, akiről később kiderül, hogy a rideg külső meleg szívet rejt.

Összességében, egy bájos kis regény a Kisasszonyok, amit tudok ajánlani bárkinek, aki szerette A titkos kertet, vagy akár Victoria Cope naplóját, amik az én gyerekkori kedvenceim voltak. A felhőtlen élvezetéhez érdemes észben tartani a kort, amiben íródott és annak kontextusát, ám úgy gondolom, hogy a modern kor olvasója számára is hordoz értéket és mondanivalót.

Értékelés: 4/5 csillag