ajánló · Értékelés · Új megjelenések · Manó könyvek · Menő Könyvek

Louise May Alcott: Jó feleségek kritika

Manó könyvek 2020, 314 oldal

1868-ban íródott a Kisasszonyok, majd rögtön a rákövetkező évben Louisa May Alcott meg is írta a második részét, a Jó feleségeket. 
Míg a Kisasszonyokban – címnek megfelelően – kicsik a lányok és épp csak kezdik bontogatni szárnyaikat, addig a Jó feleségekben már mindegyik kibontott vitorlával szeli a tengert.

Talán a második kötetet jobban magaménak tudtam érezni az elsőhöz képest. Mert míg a Kisasszonyokban csak megmosolyogtam a szereplők csetlés-botlását, és nosztalgiával idéztem fel a saját gyermekkori sérelmeimet (amik eléggé hasonlítottak Meg, Jo, Beth és Amy gondjaira) addig a Jó feleségekben sokszor le kellett tennem a könyvet, és visszalapoznom újraolvasni egyes részeket. Mivel itt a lányok már korban közelebb állnak hozzám, a problémáik sem oly távoliak már. Bevallom, sok tanácson elgondolkodtam, és néhányat meg is fogadtam. 

Kicsit ijesztő, hogy 150 évvel ezelőtti fiatalokat ugyanazok a kérdések foglalkoztatták, ugyanazokkal a megoldásra váró problémákkal kellett szembenézniük, mint egy 2020-ban élőknek. Mindig mondjuk, mennyire felgyorsult a világunk és mennyire megváltozott, de a könyvet olvasva rá kellett ébrednem, hogy vannak dolgok, amik soha nem fognak változni.

Louisa May Alcott a már megszokott stílusában tanít a könyvön keresztül. Kicsit talán már sok is a példabeszéd, de szerencsére nekem még nem ment a történet kárára, nem zavart annyira, hogy ne tudjam élvezni a könyvet.

A lányok megtapasztalják az első szerelmeket, a csalódásokat. Saját lábukra állnak, és ki otthon, ki messzebb próbál boldogulni az életben. 
Meg anyuka lett és igyekszik teljesíteni a ház körüli teendőket, több-kevesebb sikerrel.
Egyik kedvenc részem, mikor Meg lekvárt próbál főzni, miközben a ház ura vendéget hoz haza és kész katasztrófa az egész ház. Meg pedig nem épp az a kedves, bájos feleség, aki általában, hanem egy igazi hisztérika. Szerencsére John rendes férj és minden pozitívan zárul a végére, de nagyon rám tört a deja vu a jelenetet olvasva.
Jo még mindig írói álmait kergeti, és a ponyva kifejezetten jól is megy neki, de persze az nem az az irodalom, ami őt igazából érdekli. Itt pedig jön a kérdés: pénzért adjuk el magunkat, vagy lássuk be, ha valami nem megy olyan szinten mint szeretnénk és akkor találjuk meg azt, ami ahhoz közeli és teljesedjünk ki abban? Sok fáradtság árán ő is rátalál végül az útjára. 
Laurie gondolata volt a legkifejezőbb ehhez kapcsolódóan. És lássuk be eléggé igaza van.

“Végül levonta a bölcs következtetést, hogy nem mindenki, aki szereti a zenét szükségképpen zeneszerző is.”

Jo kifejezetten sokat fejlődik, már nem annyira forrófejű, és már csak néha nyilatkozik elhamarkodottan egyes emberekről vagy eseményekről. De persze emberből vagyunk. Ki nem tesz olyat, amit aztán meg is bánhat? Utána pedig dorgálhatja magát, hogy inkább maradtál volna csendben!
Beth kicsit háttérbe szorul, ő annyira csendes és félénk, hogy sokszor mintha a könyv írója is elfeledkezett volna róla. Aztán eljön az ő jelenete is, ami a legmeghatóbb az egész könyv során. 
Amy a kedvenc szereplőm, ő az a tipikus “lányos lány” karakter. Ezért is vagyok rá a legbüszkébb, hogy távol családjától is milyen jól boldogult, illetve hogyan veti le a serdülőkorban felvett allűrjeit, affektálását és válik egy egészséges önbizalommal megáldott, szerethető egyénné.  Aminek még külön örültem, hogy igazi könyves romantikus szálat is kaptunk a történetbe (a többi nekem kicsit semmilyen volt) így a love story résszel is teljesen elégedett lehettem.

Ezt a lányregényt azoknak ajánlom, akik szeretik a kosztümös könyveket. Nem zavarja őket, ha a regény cselekménye nem olyan akciódús, hanem a maga ütemében halad és szépen lassan építkezik. Nem gond, ha nincs benne hatalmas dráma vagy polgárpukkasztás, a maga egyszerűségével és józan szemléletével varázsol el.

A könyvért köszönet a Manó könyveknek.
A kisasszonyokról itt olvashatsz bővebben.

Louise May Alcott: Jó feleségek kritika” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s