Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 480
Műfaj: fantasy
Rendeld meg itt!

1886-ban egy rejtélyes utazócirkuszból nemzetközi szenzáció lesz. A Cirque des Rêves csak éjjel van nyitva, fekete és fehér színekben pompázik, és mindenkit vár, aki felfedezné kör alakú ösvényeit vagy felmelegedne tüzeinél.
Noha itt is találhatóak akrobaták, jósok és kígyóemberek, az álmok cirkusza nem szokványos látványosság. Egyes sátraiba beköltöztek a felhők, másokban jég van. Mintha valamiféle varázslat bűvkörébe vonná a szerelmeseit, akiket rêveurnek, vagyis álmodozónak hívnak.
A történet középpontjában két fiatal mágus áll: Celia és Marco. Kisgyermek koruktól fogva arra tanították őket, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

---

A recenziós példányért hatalmas köszönet az Agave Könyveknek!

“A cirkusz váratlanul érkezik.”

Amint kinyitottam a könyvet és megláttam az első sorokat, azonnal úgy éreztem, mintha egy hosszú nap után végre hazaértem volna. Bizony, nekem nem ez az első találkozásom a cirkusszal, még 2012-ben első látásra beleszerettem, amikor utoljára nálunk járt. Már akkor is elemi erővel vonzott ez a könyv, és amint elkezdtem olvasni, azonnal a magaménak éreztem. Néhány regénnyel egyszerűen csak működik a kémia, és valamiért Erin írásai számomra ilyenek.

Hihetetlenül jó érzés volt újra belesüllyedni ebbe a csodálatos, titkokkal teli, fekete-fehér világba. Kicsit tartottam tőle, milyen lesz újraolvasni ennyi év távlatából, hiszen az olvasási szokások és preferenciák gyakran változnak. Mi van, ha nem is olyan varázslatos, mint amilyenre emlékszem? A félelmeim azonban teljesen alaptalanok voltak; Erin valami igazán időtállót alkotott az Éjszakai cirkuszban és csak megerősített abban a hitemben, hogy ez bizony azon regények egyike ami biztosan velem marad. Amit majd még évek múltán is le-leveszek a polcról és újraolvasok, ha épp kedvem támad.

“A mese lényege és a mögötte rejlő gondolatok egyszerűek. Az idő megváltoztatta és összesűrítette őket, többé tette egyszerű történernél, nagyobbá a részek összegénél. De ehhez időre van szükség. Az igazi mesének időre és sokszor meghallgatásra van szükségük ahhoz, hogy azzá váljanak, amik.”

A könyv hosszú éveket ölel fel és több karakter mozgását követjük, de valahogy mégsem érződik szétesettnek. Nagyon is tudatosan építkezik, imádtam, ahogy a karakterek ki és be sodródtak egymás életéből. Az egésznek a közepén pedig ott a cirkusz, ez a különleges hely, ahol az igazi varázslatról azt hiszi a közönség, hogy szemfényvesztés. Külön értékeltem, hogy nemcsak Celia és Marco párbaja köré központosul minden. A cirkusz teljességéhez hozzájáruló karakterek és az ő kapcsolataik útvesztője legalább annyira fontos volt. Herr Thiessen és Celia levelezései, Pixi és Dixi kalandozásai, Bailey útja a cirkuszhoz, az éjféli vacsorák mind-mind tágították a regény különben viszonylag szűk világát. A karakterek sokszínűsége láttatni engedte, hogy bár a társulat egy nagyon exkluzív kis társaság, ezer és ezer szállal kötődnek ők is a külvilághoz, és a közönség legalább annyira szükséges a varázslathoz, mint maga a mágus.

Mondanom se kell, rettentő közel áll a szívemhez ez a könyv, csakúgy mint a Csillagtalan tenger. Talán még közelebb, mert az Éjszakai cirkusz olyan régóta pihen a polcomon több nyelven, több kiadásban, és bármikor fellapozom, valahogy mindig újból elvarázsol. Emlékeztet arra, hogy miért mesélünk történeteket, miért olvasunk könyveket, meglibbenti a függönyt köztünk és aközött, ahogy a világot szemléljük. Mindig keserédes, amikor a végére érek, de megnyugtat a tudat, hogy bármikor újra elolvashatom. Általában azt mondom, nincs kedvenc könyvem, de így magunk között be kell valljam, ha nagyon választanom kell egyet, akkor ezt választanám.