
Jenn Lyons első könyve, a Királyok Veszte teljesen elvarázsolt, így már nagyon vártam a folytatását. Egy nagyon komplett, sok potenciált magában rejtő világot mutatott be az olvasónak, ami még bőven kiaknázásra várt, ezért kíváncsian vártam, merre viszi a történet folytatását.
Az első rész kerettörténete egy beszélgetés, és ebből bontakozik ki szépen lassan a cselekmény. Ezt a történetvezetési stílust most is folytatta az írónő, csak a börtönből átvándoroltunk egy kocsmába, ami valljuk be, sokkal jobb közeg, még akkor is, ha egy feldühödött sárkány feni az emberre a fogát odakint.
“Most már közel méteres vastagságú jégfal zárt be mindenkit, a túloldalon pedig egy dühös sárkány várt rájuk. A kocsmázással töltött estéken gyakran előfordult az ilyesmi.”
37. oldal
A kötet érdekessége még, hogy ez a történet is ugyanabban az idősíkban játszódik, mint az első kötet, csak egy új szereplő szemszögéből mutatja be nekünk az írónő. Ebben a kötetben Janel a főszereplő. (Janel az a csaj, akivel Kihrin a pokolban találkozott, és szerelem volt első látásra. Érdekessége: a csaj bőre vörös.)
Janel és Kihrin útjai csak a regény végén keresztezik egymást, de addig is az előző részből ismert karakterek sokszor felbukkannak. Az írónő hozza a már jól ismert szarkasztikus, humoros hangulatot, és a zseniális párbeszédeket.
“Tudjátok, a szülők miért nem figyelmeztetik a gyerekeiket arra, hogy ne támadjanak sárkányokra? Mert egyik szülő sem szívesen feltételezné, hogy a gyereke ennyire hülye!”
29. oldal
Ha már a szereplők szóba jöttek, négyre igazán érdemes figyelni, mert nagyon jó karakterek. Az első kettővel már találkoztatok a Királyok vesztében is:
- A főgonosz: Relos Var. Már az első részben sok minden kiderült róla, de még ezen is tudott csavarni egyet Jenn Lyons! Relos Varnak egy másik oldalát is megismerhetjük, illetve rádöbbenünk milyen zseniális a pasi. Ezenkívül, fun fact: nem tud énekelni.
- Teraeth, emlékeztek rá? A szexi manol vané orgyilkos, akivel eleinte ki akarták nyírni egymást Kihrinnel, aztán legjobb barátok lettek. (Teraeth még rá is mozdult. :D) Aztán itt a második kötetben, lánykánk kivel fut össze a pokolban? Hát persze, hogy ezzel a csábos vanéval, akinek persze nem is tud ellenállni, és ennek következtében a legröhejesebb, legkínosabb beszélgetést olvashatjuk, amin muszáj visítani.
- Másik kedvenc szereplőmmel, még nem találkozhattunk az első kötetben. Ő nem más, mint az új narrátor, azaz lábjegyzet-író. Emlékeztek még az előzőre? Szerencsére megtörtént a váltás, és már nem olyan megterhelő ezeknek az olvasása. Anno kifolyt a fülemen a sok plusz infó, és nagyokat sóhajtottam, ha újabb lábjegyzet bukkant fel. Szóval végig sóhajtoztam! Most, hogy lecserélődött, egy sokkal pörgősebb, szarkasztikusabb személy vette át a helyét. A sóhajtozás helyett könnyesre nevettem magam, és már alig vártam a kommentárjait.
- Van még egy szereplő, akiről nem szabad megfeledkezni, hiszen egy igazán üdítő és szórakoztató színfoltja a könyvnek. Ő Dorna. Egy vénasszony, aki Janel dajkája. Amikor olvastam a történetet és ő felbukkant, biztosan megmosolyogtatott. Lop, csal, hazudik, vedel és pimaszul bárkit átver. Semmi bűntudat, és mindig nyertesként jön ki bármilyen szerencsejátékból. A vénasszony zseniális!
“– Azt várod, hogy elhiggyük, csak egy vén kanca meg egy dagadt herélt a társaságod? Qown testvér kihúzta magát.
47. oldal
– Na, álljunk meg egy…
– Észrevette a nyilvánvalót, mi? – szólalt meg Dorna, miközben talpra állt, kezében még mindig a vasserpenyővel. – Én öreg vagyok, te meg mindig repetázol.”
A Minden Dolgok Nevében, nemcsak új szereplőkkel hanem új országrészekkel, pontosabban tartományokkal is megismerkedhetünk. A kötet első fele Joratba, majd Yorba kalauzol minket. Mivel a regény nagyobb része Joratban játszódik, mely tartománynak nagyon izgalmasak a lakói és törvényei, szokásai, ezért erről írnék most nektek. Jorat egy nagyszerű országrész. A hímsoviniszta Quurban boszorkányüldözésbe kezdenének, ha rájönnének milyen eretnek (felvilágosult) gondolkodásúak az ottaniak.
Mert ugye, mit is mond a quuri törvény?
- A nők helye otthon van a férj mellett.
- Nő vagy? Szülj!
- Ha nőként van varázserőd, akkor az illegális, azaz boszorkány vagy és máglyára veled.
“Hidd el, amit mondok, lányom: mielőtt még vége ennek az egésznek, újra sereget vezetsz Joraton át. Az idorrád beborítja majd ezt az egész birodalmat, Quur pedig meghajol előtted.”
335. oldal
Namármost, Joratban nincs nő és férfi. Testileg létezik ez a két nem, de csak hierarchiában, nem e szerint határozzák meg az embereket. Csődörök, kancák, csikók és heréltek is vannak. Ezen fogalmak alapján azonosítják egymást pl.: Dorna kanca, kis csikóm stb. A lovas hasonlatok pedig amiatt jönnek, mert egy igazi lovas nemzetről beszélünk, kicsit olyanok mint a magyarok voltak régen.
Az elnevezések a vezetői szerepre vonatkoznak. Például: Janel csődör, azaz vezető, miközben nő. De ez nem a születése révén alakult így, hanem a tekintélye, dominanciája miatt.
A hatalmat könnyen el is veszíthetik, ha visszaél vele, azaz thorrává (zsarnokká) válik. Ilyen esetben a népnek joga van felkelni ellene és lemondatni a thorrát. (Például így buktatták meg az előző istenkirályukat).
Összefoglalva, Jorat nem örökletes monarchia, ez a tartomány áll legközelebb a demokratikus államberendezkedéshez, a mi fogalmaink szerint. És itt jön a csavar, ez Quurban körülbelül szentségtörés.
- Mi az, hogy lehet nőnemű vezető?
- Mi az, hogy nem öröklődés alapján megy a hatalom?
- Mi az, hogy a nép megbuktathat egy vezetőt, és ez teljesen elfogadott?
- Mi az, hogy a nép maga választhatja meg a vezetőjét?
A mázlijuk az, hogy a vezetőre a csődör kifejezést használják, ami megtéveszti a többi tartományt, mivel tévesen a csődör megnevezést a férfi fogalmával párosítják, a kancáét pedig a nőével. Pedig kanca lehet “hímnemű” is.
A másik izgalmas dolog a szexualitás fogalmának a kezelése, erről a hozzáállásról mi is példát vehetnénk. A joratiak igen nyíltak ebben a témában, szóval egy bálban simán odamennek hozzád: Te kin lovagolsz csődörön vagy kancán? (Ebben az esetben csődör a hím és kanca a nőstény.)
Itt simán színt vallhatsz, bármit is mondasz, nem lesz para. Sőt ha azt mondod, te senkin se lovagolsz, akkor bólintanak és békén hagynak. A nem az nemet jelent, és nem akarják megváltoztatni a véleményedet, szavadat.
Ez nekem nagyon szimpatikus volt, arról már ne is beszéljünk, hogy ha szolgálsz egy évet egy bizonyos istennő alatt, akkor utána nemet válthatsz 😀 Jól kell figyelni, mert van pár szereplő, aki jelenleg már nem az a nemű, mint születésekor. És ez bizony számítani is fog a továbbiakban.
Remélem tudtatok követni, és felkeltettem az érdeklődéseteket, mert tényleg nagyon jó a könyv (meg merem kockáztatni, hogy jobb mint az első)! Már alig várom a harmadik részt, és szorítok az írónőnek, hogy csak így tovább, legyen csak egyre jobb és jobb!
Köszi, hogy elolvastad. Ha van bármi kérdésed vagy gondolatod a könyvvel kapcsolatban, kommentben várom őket! 😀
A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak, ide kattintva vásárolhatod meg a regényt.

“Jenn Lyons: Minden Dolgok Neve könyvkritika” bejegyzéshez egy hozzászólás