Új év, új tervek! A Prológus csapatában 2021 egy nagyon szuper kihívással indult, amihez már most sokan csatlakoztatok, mind Facebookon, mind Instagramon. Napi 50 oldal olvasás. Bár elsőre nem tűnik annyira soknak, de sok “kicsi” sokra megy, arról nem is beszélve, hogy már 5-10 oldallal is napi rutinná/igénnyé válik, az olvasás. Nem a mennyiség a lényeg, hanem az élmény és maga az olvasás szeretete! 🙂 A vékonyka kötetek alapjáraton időnként jólesnek az embernek; akár olvasási válságból való kilábalásra, akár egy hosszú történet utáni levezetésként, vagy csak úgy, rapid örömforrásként. 🙂 Egy kis motivációnak, kedvcsinálónak összeszedtünk pár rövidebb történetet, amikkel gyorsan megvan az 50 oldal is, és meghozzák a kedvet az “izmosabb” kötetekhez is. Egy jó kávé/tea mellett egyhuzamban is könnyen kiolvashatóak, de 2-3 nekifutásra is szuper olvasmányok! Hajrá mindenkinek, legyen a mindennapok része az olvasás!
George Orwell: Állatfarm (124 oldal)
“Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél.” E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945- ben megjelent kisregényének a lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúra működési mechanizmusát mutatja be – nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható. A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt – igencsak ijesztő – jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek.
Szabó T. Anna: Senki madara (56 oldal)
Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú, és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.
Annie Ernaux:Lánytörténet (148 oldal)
1958, Franciaország. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja. Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a híreket az algériai függetlenségi háború uralta, és amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma – ám e sok szempontból távoli világ felidézése saját világunk megértéséhez is hozzásegít.
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles? (160 oldal)
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életünkből?
Alessandro Baricco: Novecento (84 oldal)
A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte – örökre.
Zadie Smith: Sugallatok (108 oldal)
A karantén – avagy a “globális meghunyászkodás” – első hónapjaiban Zadie Smith kis írásokban fogalmazta meg, hogy milyen kérdéseket, tanulságokat, sugallatokat ébreszt ez a példátlan helyzet. Hogyan változtatja meg az értékrendünket – és hogyan őrizhetjük meg magunkban az értékrendünket – és hogyan őrizhetjük meg magunkban az együttérzést akkor, amikor mi is szenvedünk? Létezik- e relatív szenvedés? Mit jelent összezárva lenni azokkal, akiket szeretünk? Beszélhetünk- e Amerika kivételességéről akkor, amikor ezt a büszke országot sújtja legjobban a járvány? És miből fakad benne a megvetésnek az a vírusa, amely legalább olyan pusztító, mint a Covid? Zadie Smitht a magyar olvasók eddig csak mint kiváló prózaírót ismerhették, pedig ragyogó esszéíró volt eddig is. Most ebből is kapunk egy kis ízelítőt – és épp olyan kérdések kapcsán, amelyek ma a világon mindenkit foglalkoztatnak.
Josh Malerman: Ház a tó mélyén (160 oldal)
Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak. Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket. Két emelet. Egy kert. És a bejárati ajtó nyitva. Egy ház a tó mélyén. A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik: attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Anna Gavalda: 35 kiló remény (80 oldal)
A 35 kiló remény egy francia kiskamasz története, akinek remek a kézügyessége, hatalmas a szíve, de iskolába járni nagyon nem szeret, hiszen nem igazán tud megfelelni az ottani követelményeknek. Gregoire bármit megszerel, szívesen segít barkácsolni imádott nagypapájának, de a matekkal és a szüleivel hadilábon áll. A helyzet napról napra romlik, kicsapják az iskolából, és senkinek sincs ötlete, hogyan tovább… Anna Gavalda ifjúsági regényében minden írói erényét megvillantja: egy hétköznapi történetet mesél el rólad vagy a szomszéd fiúról, egy családról, ahol mindig lenne mit tenni, elfogadásról és elutasításról, és arról, hogy gyerekként sem könnyű az élet.
J. K. Rowling: Bogar Bárd meséi (144 oldal)
Ki ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis varázstalan népeknél) a Grimm mesék. Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről. Albus Dumbledorenak – A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának – a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt.
Matt Haig: Az igazmondó Glimpi (122 oldal)
Majd pirulsz és vidulsz és rossz viccen nevetsz, és szaladsz, és maradsz és szeretsz és feledsz. Te döntesz, hogy telik veled az élet el, úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel. Igazmondó Glimpinek, a Karácsony- trilógia egyik legnépszerűbb szereplőjének nehéz az élete, hiszen képtelen hazudni, és emiatt folyton bajba kerül. De ebben a könyvben Glimpi végre igazi otthonra talál! Ez a vicces és szívmelengető mese az igaz barátságról, az őszinteségről, a kudarcok feldolgozásáról, de leginkább mégis az élet szépségéről szól, amit csakis mi teremthetünk meg a magunk számára.
Péterfy – Novák Éva: Egyasszony (176 oldal)
Egy fiatal vidéki lánynak a 80- as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke születik. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve. Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak. Péterfy – Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.
Reméljük sikerült egy kis kedvet csinálnunk a rövidebb, ám ugyanolyan tartalmas kötetekhez! 🙂 Napi 10 oldal, 50 oldal, vagy 100 oldal, a lényeg maga az olvasás! Ti szoktatok ilyen kis szösszeneteket olvasni? Van kedvencetek? Írjátok meg itt a bejegyzés alatt, vagy Facebookon kommentben!
Prológus - Egy jó könyvhöz. 