Extra tartalom · fantasy · könyvajánló · projekt

A komfortzónán belül olvasás éve – 2020

2020 minden szempontból egy fura év volt. Kitört egy világjárvány, aminek következményeként a szobánk, lakásunk falai közé szorultunk. Mit tesz ilyen esetben egy könyvmoly? Biztos nem pánikol – csak amikor a Facebook híreket böngészi, és már túladagolában szenved -, inkább nekiáll olvasni. Körülbelül így tudnám jellemezni a 2020-as évemet, ha könyvek szempontjából nézem. Amennyiben pedig egy kicsit még jobban pontosítani szeretném, akkor azt mondom, hogy 2020 a komfortzónámon belül maradás éve volt. Igazából, számomra nem meglepő, hogy nem sikerült tartanom az év elején tett nagyon szépen hangzó “jövőre kimozdulok a komfortzónámból, vagy legalábbis megpróbálkozom vele” mondatom. Annyira megterhelő és nehéz volt a covid-19 első hulláma és éve, hogy már annak nagyon örültem, ha olvastam. Azon pedig nem lepődik meg senki, hogy a tavalyi évem kedvenceit összegző bejegyzéssel január végén érkezem, ugye?

Bizony, a kedvenceimről is szó lesz, meg azokról a könyvekről is, amiket kevésbé kedveltem. Arról, hogy miként változtak az olvasási szokásaim, és majd egy külön posztban az idei terveimmel is érkezem a közeljövőben.

Szeretem magam kihívások elé állítani, mert kellő motivációt adnak a mindennapokhoz. Ez az olvasásnál sincs másképp. Könyvekkel foglalkozom mindennap, nem csak a Prológus, de a munkám miatt is, így néha nehezebben találok erőt ahhoz, hogy leüljek és átadjam magam egy jó könyvnek. Különösen tavaly márciusától, az első hullámtól kezdődően esett nagyon nehezemre, hogy olvassak. Át kellett állni az otthoni munkarendre, ami nagy nehézségeket okozott számomra kampányidőszak kellős közepén. Inkább az Instagramot pörgettem esténként, majd pedig siránkoztam, hogy már megint nem olvastam, egészen addig, amíg valahogy fel nem fedeztem a Save with Stories oldalát, ahol sztárok olvastak fel rövid meséket. Korábban már írtam erről az élményemről, így most nem szaporítanám vele a szót, de az biztos, hogy megváltoztak az olvasási szokásaim, kibővült a hangoskönyvek élményével.

A hangoskönyveken, felolvasásokon kívül belevágtam Emesével (RavenS) egy social distancing buddy readbe is, aminek az volt a lényege, hogy habár a sokezer kilométer elválasztott minket, ugyanabban az időben, ugyanazt a könyvet közösen olvastuk, egy-egy résznél kiakadtunk a másiknak, vagy épp megállapítottuk, hogy brutálisan fura az egész, de közben olyan jó. Egyszóval közösen olvastunk, és ez jó volt így, még mostanában is gyakran szoktunk belekezdeni eképp egy könyvbe, mert van kivel azonnal kibeszélni az élményeket – kivéve, ha olyan lusta dögök vagytok mint én, aki az Addie laRue-t nem kezdte el, és most Mes szenvedhet egyedül a könyvmásnaposságtól. Ezen kívül viszont minden maradt a régiben.

Nem változtam meg, és nem sikerült kimozdulnom a komfortzónámból, így 2020-ban is főként fantasykat olvastam. Mindössze annyi változott, hogy becsatlakoztak mellé az estimesék és gyerekkönyvek, na meg a képregények. Szerintem ez teljesen érthető, vágytam a megszokottra, mégis a kimozdulásra, és ezt hogy tehettem volna meg jobban, minthogy képzeletben utaztam a könyvek szereplőivel? Kiszakított a munkából, a járványügyi helyzet adta aggódásból, és elrepített a szórakozás világába. Pont azt adták, amire az adott helyzetben épp szükségem volt.

Nézzük is, hogy melyek voltak azok a könyvek, amelyek megkapták nálam a kedvenc címkét 2020-ban!

 Kedvenc képregény: Stjepan Šejić – Harleen 

A Fumax brutálisan szép, és még annál is izgalmasabb képregényekkel készült a tavalyi évben (is). Nagyon szerettem tőlük a Monstress sorozat részeit is, illetve a Locke & Key trilógiát, azonban az abszolút favorit a Harleen lett. Nem vagyok egy nagy DC-rajongó, viszont annál közelebb áll hozzám a kriminálpszichológia (két évig tanultam mesterszakon), és részben ez az oldala, részben pedig a történet, és az iszonyatosan részletes rajzok teljesen megvettek maguknak. Ha csak egy képregényre kerítetek sort idén, akkor az ez legyen!

covers_638076Fülszöveg:

Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, MEGTALÁLTA a gyógymódot a Gothamet sújtó ŐRÜLETRE.

Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens – és ezzel együtt egyre jobban távolodik a valóságtól. A Sötét Lovag figyelmeztetése ellenére Harleent rabul ejti a férfi, aki mintha elméletének tökéletes megtestesülése lenne, és mintha önmagánál is jobban értené a doktornőt.

A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. A nagy sikerű, szemet gyönyörködtető grafikájú kötet szerzője az elismert képregényalkotó, Stjepan Šejić.

Kedvenc sci-fi: Tamsyn Muir – Gideon, a Kilencedik

A Fumaxnál maradva, ki kell emelnem egy olyan könyvet, ami igazából a komfortzónámon kívül esik. Nagyon ritkán olvasok sci-fit, és nem is szeretem annyira, de néha 1-2 történet, ami azért fantasy elemeket is tartalmaz le tud venni a lábamról. Hát, a Gideon megtette. Atyagatya, hát a hajam eldobtam tőle. Az első kb. 30 oldal után olyan szinten megragadta a figyelmem Gideon és Harrow eszméletlen szópárbaja, hogy néha kényszerítenem kellett magam arra, hogy letegyem a könyvet. Abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, ide nekem a folytatást, és Nav napszemcsijét, hogy én is olyan badass lehessek mint ő és Harrow.

covers_626774Fülszöveg:

A ​Császárnak nekromanták kellenek.

A Kilencedik Ház halottidéző hercegnőjének pedig egy rettenthetetlen kardforgató.

Gideonnak van egy jó kardja, pár izgi szexlapja, meg a hócipője, ami megtelt már az élőholt rendek baromságaival.

A lovaglány ugyanis eddigi életét halottimádó apácák, csontvázszolgák és ősöreg szektások között töltötte, így bármire hajlandó lenne, hogy végre kiszabadulhasson a rendház szolgaságából és beállhasson a Dominicus naprendszer Császárának fényes seregébe. Úrnője és egyben gyermekkorának megkeserítője azonban csak egyetlen feltétellel hajlandó útjára engedni…

Harrowhark Nonagesimus, a Kilencedik Ház páratlan csontmágus boszorkánya rendkívüli küldetés előtt áll. A Császár valamennyi Ház örökösét halálos próbatételre szólította, amelyhez minden tudásukra, erejükre és ravaszságukra szükségük lesz. Na, meg egy-egy tehetséges lovagra. Amennyiben Harrow kiállja a próbát, a Feltámadás halhatatlan, nagyhatalmú szolgájává emelkedik, azonban, ha az ő képességei és bajnoka, Gideon pengéje kevésnek bizonyul, a Kilencedik Házra biztos pusztulás vár.

Persze, jól tudjuk, hogy a halál nem feltétlenül az út vége.

A legszórakoztatóbb olvasmányom 2020-ban: On Sai – A két herceg

Ha valaki azt mondja nekem 2019-ben, hogy On Sai Vágymágusának a folytatását imádni fogom, valószínűleg képen röhögöm. Nem teljesen azt kaptam az Álruhában olvasásakor, amit vártam, és amire számítottam, így kicsit (nagyon) csalódott voltam. Viszont élve a második esély jogával, előrendeltem A két herceget, és még magamhoz képest is gyorsan végigszáguldottam rajta, miközben hihetetlenül jót szórakoztam. Azt hiszem az volt a titka, hogy el kellett engednem az elvárásaimat, és már azt is tudtam mire számítsak, így pedig több mint élvezhető volt Rianna és Lidérc története. Viszont az a függővég eléggé fáj a végén, szóval van miért várnom 2021-ben a történet folytatását.

covers_640330Fülszöveg:

Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…
Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját, és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.
Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel, és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?
Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát, és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.
Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.
„Pusztulj, vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.
Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!

Kedvenc fantasy stand-alone: Erin Morgenstern – Csillagtalan tenger

Mióta ismerem Emesét, azóta hajtogatja nekem, hogy olvassam el az Éjszakai cirkuszt, azonban sosem került rá sor. Mindig volt valami, amit jobban akartam és fontosabb volt. A várólistámon ott csücsült, de ott is maradt, egészen 2020 januárig, amikor eldöntöttem, hogy márpedig akkor is elolvasom Celia és Marco történetét, ha összeomlik a világ. Azt hiszem mondhatjuk, hogy ez részben megtörtént, és októberre el is olvastam Erin könyvét, azonban jóval előtte, márciusban a Csillagtalan Tenger volt az, ami megindított ezen az úton, nem pedig az elhatározásom. Olyan szinten magába szippantott a csillagtalan tenger és Zachary Ezra Rowlins története, hogy a mai napig az általan valaha olvasott legkülönlegesebb könyvnek tartom.

covers_591826Fülszöveg:

A ​rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.

Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.

Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.

Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.

Kedvenc sorozatkezdő kötet: Katherine Arden – A medve és a csalogány

Ismertek, nem tudok csak egy fantasy történetet kedvencnek kikiáltani, így muszáj volt egy sorozatkezdést is kiemelnem, ami pedig nem más mint A medve és a csalogány Katherine Arden tollából. Vaszilisza, Szolovej és Morozko története magával rabolta a szívem, és elhurcolta a jeges, fagyos moszkvai tél helyszíneire. Arden minden szava és szereplője varázslatos, és élettel teli. Állítólag a Rengeteg és Ezüstfonás rajongói számára tökéletes olvasmány, én inkább azt mondanám, hogy mindenki számára, aki egy kicsit is hisz a varázslatban és a mágikus lényekben.

covers_486848Fülszöveg:

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

Kedvenc New Adult: Teagan Hunter – Let’s Get Textual!

Nem vagyok oda a romantikus NA sztorikért, kivéve, ha Colleen Hoover írta őket. Néha azért akadnak kivételek, de többségében kerülöm ezeket a történeteket, mert az esetek nagy többségében sajnos csalódni szoktam. Viszont Teagan Hunter könyve, a Let’s Get Textual egy igazi üde színfoltja volt a szürke, borongós őszi napjaimnak. Mióta elolvastam tudom, hogy szeretnék egy Marshmallow-hoz hasonló kiskecskét, és hogy sajnos nagyon kicsi esély lehet arra, hogy ha véletlenül valaki téves számra küld nekem SMS-t, akkor így járjak, mint Zac és Delia. Egyébként ez a borító nagyon megtévesztő, mert a történet halálcuki, és egyáltalán nem ez a tipikus kockahasam van, szeress alapú.

covers_634571Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy téves számból többnyire nem is lesz több, pillanatok alatt elfelejted. Nem kezdesz az illetővel se csetelni, se flörtölni. Nem ő az első gondolatod ébredéskor, vagy az utolsó elalvás előtt… És tutira nem beszéled rá, hogy vegyen egy kiskecskét.
Mert az fura lenne.
Zach Hastings és én fülig merülünk a téves hívását követő mizériába, és nem követjük a szabályokat.
Én nem keresek szerelmet, Zach pedig egyértelműen mellétárcsázott, de…
…talán mégis célba talált a szívemben.

Az év legnagyobb csalódása: Christelle Dabos – Visszaverődések viharában

Mióta megjelent a Kolibrinél A tükörjáró első része, azóta minden évem várakozással telik. Pedig alapesetben nem kedvelem a telet, de ha arról van szó, hogy olvashatom Dabos sorozatának új részét, akkor legyen, beadom a derekam. Tavaly sem volt ez másképp, már tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a záró kötet. Kaphatok egy időnyerőt vagy egy időgépet, hogy kitörölhessem a negyedik részt az emlékezetemből? Nem csak a végkifejlettel volt problémám, és azzal, hogy miképp zárta le az írónő a sorozatot. Azt még megemésztettem volna valahogy, de útközben voltak olyan lépések, amik miatt nem, hogy szeretni nem tudom, de elérte nálam, hogy rá se akarjak gondolni. Továbbra is hihetetlenül imádom mind A tél jegyeseit, mind pedig A rejtélyes eltűnéseket, és elviselem a Bábel emlékezetét is, mert nem volt olyan rossz, de a Visszaverődések viharában számomra csak a polcon létezik.

covers_634554Fülszöveg: 

A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában.
Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.

Kedvenc író/írónő

74308379A végére hagytam azt a kategóriát, amit évek óta ugyanaz birtokol. Tavaly még meg mertem volna rá esküdni, hogy Christelle Dabosszal vetekedni fog, de sajnos a Visszaverődések vihara után ez az esély elszállt. Victoria Schwab még mindig uralja a könyvespolcom szentélyét, és a kedvenc írónőm maradt 2020-ban is. A The Near Witch (imádtam) volt tőle a legutóbbi olvasmányom, a következő pedig sanszos, hogy a The Invisible Life of Addie laRue lesz. Még mindig zseniálisan bánik a szavakkal és olyan sajátos atmoszférát teremt Victoria, hogy nem tudom nem imádni a történeteit. Mindegy, hogy épp estimesét ír ujjgyakorlatként vagy éppen vaskos felnőtt fantasy sorozatot. Egyedül azt sajnálom, hogy itthon ennyire szétvannak a könyvei, mindegyik más kiadónál kallódik, és nem sikerül olyan szinten befutnia mint például S. J. Maasnak.

Ezek lettek volna az én komfortzónán belüli 2020-as kedvenceim. Olvastátok már valamelyiket? Milyen hatással volt az olvasási szokásaitokra a COVID-19?


zsebi_bio_2019

A komfortzónán belül olvasás éve – 2020” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s