Értékelés · fantasy · könyvmolyképző · projekt · prológus

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)

covers_576373Fülszöveg: Lehet barátság férfi és nő között?
Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

On Sai regényeihez már korábban is volt szerencsém, az Apa, randizhatok egy lovaggal? című művét tavaly év elején olvastam (linket itt találtok az értékelésemhez), így nem is volt kérdés, hogy a Vágymágusok első része is érdekel. Az írónő munkájáról csapaton belül is elég megosztó vélemények születtek, úgyhogy még nagyobb lelkesedéssel kezdtem bele, kíváncsi voltam arra, hogy nekem fog-e tetszeni.

Figyelem, az értékelésem spoilert tartalmaz!

A kezdeti motivációm azonban elég hamar átfordult értetlenkedésbe, ugyanis szembe találtam magam egy-két olyan kifejezéssel, amik alapesetben hétköznapi szavak, On Sai regényében azonban szexuális töltetűvé váltak, gondolok itt a szőlőindákra meg a körteaszalásra. Szerintem ez elvitte a figyelmet magáról az alaptörténetről, így igazából nem is tudom, hogy mit gondoljak a fantasyről, vegyes érzéseim vannak azóta is. Na, de ne rohanjunk ennyire előre.

A történetben Rianna és Roan ikertestvérek, akik a különböző nemük ellenére is annyira hasonlítanak egymásra, hogy amikor szerepet cserélnek, senkinek sem tűnik fel. Egy ilyen cserebere alkalmával azonban Roant – aki akkor éppen Rianna – besorozzák, így a lánynak kell helyt állnia öccse helyett. Női mágusként óriási veszélyben van a palotában hiszen, ha kiderül, hogy szipoly, megölik. Éppen ezért mindent megtesz, hogy ne lepleződjön le titka, azonban ez ennyi fiú között nem mindig könnyű. Egyrészről alapból nehéz ezeken a fizikai megpróbáltatásokon lányként úgy részt venni, hogy nincs meg az ehhez szükséges erőnléte, illetve egy helységben létezni közöttük sem könnyű, másrészről pedig a női és a férfi mágia tudat alatt is vonzza egymást, ami gyakran vezet kínos pillanatokhoz. Roant sokszor nevezik szőlőcskének, melegnek, pontosan emiatt a vágy miatt.

” –  Miért van az az érzésem, hogy valamit nem mondasz el? – Lidérc engem fürkészett.”

A szereplők szerintem jól kiismerhetőek, már az első pillanatokban kiderült, hogy ki milyen karakter. Rianna egy független, erős nő, aki harcol az igazáért, még akkor is, ha ezzel többek között saját magát is veszélybe sodorja. Ezzel szemben ikertestvére, Roan szeret kibújni a kötelességek alól, nem szeret veszélybe kerülni, emiatt nem is számítottam arra (nővére igen), hogy hirtelen felbukkan majd a legnehezebb pillanatokban, és kimenti nővérét ebből a helyzetből. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a többiek mellett sem, szerintem Lidérc és Ras is hozta az általuk képviselt karaktert. Habár egyikük sem vált a kedvenc szereplőmmé, kíváncsian várom, hogy a folytatásban szimpatikussá vagy inkább ellenszenvessé válnak majd a szememben.

Olvasás közben szerintem könnyű belemerülni ebbe a világba, magamhoz képest is gyorsan végeztem a könyvvel, azonban egyes részek valóban teljes mértékben ki tudnak zökkenteni a történetből. Bevallom, időközben el is felejtettem, hogy ezt az írónő trilógiának szánta, így ahogy haladtunk előre a cselekményben, izgatottan vártam, hogy mikor fog lelepleződni Rianna. Pedig ahogy az utolsó bekezdésekből is megtudhattuk, nem ért véget a szereplők kalandja, további izgalmakban lesz részük a folytatások alkalmával.

Igazából nem tudnám azt állítani, hogy nem tetszett vagy hogy utáltam, de azt sem mondanám, hogy a kedvenc fantasymmé vált. Az a világkép, amit az írónő felépített, szerintem egyedülálló, egyedül a túlzásba vitt szexuális utalások azok, amik zavartak engem olvasás közben. Kevésbé zavaróan is belevihette volna ezt a szálat a cselekménybe, akkor kevésbé vált volna megosztóvá. Ennek ellenére kíváncsian várom, hogy a nemrég megjelent folytatásban hogyan alakul a főszereplők sorsa, mikor derül fény a titkokra.

Ajánlom mindenkinek On Sai regényét, akik szeretik a fantasyket és a megosztó regényeket, szerintem érdemes időt szakítani rá.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

On Sai: Álruhában (Vágymágusok 1.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s