Értékelés · könyvmolyképző · projekt · prológus

Tarryn Fisher: Dirty Red- Zűrös vörös

covers_371508Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Drága Olivia!
Azt hitted, elveheted őt tőlem. Vesztettél. Most, hogy már az enyém, mindent meg fogok tenni, hogy velem maradjon. Kételkedsz bennem? Minden, amire te fented a fogadat, az enyém lett. Ja, és ha esetleg érdekel: már egyáltalán nem is gondol rád. Nem fogom elengedni őt… Soha.
Leah
Leah Smith végre mindent megszerzett, amit valaha is akart. Vagy mégsem? Házassága leginkább kölcsönbérletnek tűnik, mintsem élethosszig tartó elköteleződésnek, az általa felépített kép pedig a szeme láttára omlik össze. Új szerepében és a titkokkal teli múltjának terhével el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni az ellopott kincsek megtartásáért.

Habár mostanában nagyon megkedveltem a New Adultot, mint műfajt, Tarryn Fishertől legelőször decemberben olvastam először, mégpedig a Szeress, ha hazudok is trilógia legelső részét (aminek értékelését itt olvashatjátok). A történet eszméletlenül megtetszett, nagyon vártam arra, hogy a cselekményt, a szerelmi háromszöget megismerhessem a többiek szemszögéből is. Nem tipikusan az a happy end sztori, amit egy szerelmes történettől várhatna az olvasó (pont emiatt ajánlom mindenkinek!), de az eheti projektünkbe, a Szokatlan romantikába remekül belepasszol.

Vigyázat, az értékelésem az első részből spoilert tartalmaz!

Annak ellenére, hogy tényleg kíváncsi voltam arra, hogy a történetet Olivia után Leah szemszögéből is megismerhessem, mégis kicsit kételkedtem abban, hogy miben tud nekem ez a rész újat mutatni, mik azok a cselekményszálak, amiket eddig nem ismertünk. Kicsit féltem, hogy unalmasnak fogom találni. Szerencsére ez az érzés hamar eltűnt, és meglepően sok mindent megtudtam Leahról, az ő érzéseiről és az általa képviselt értékrendről. Nem mondom azt, hogy megkedveltem, mert számomra nem vált szimpatikusabbá a saját szemszögéből sem, de sok mindent megértettem vele kapcsolatban.

A trilógia Olivia, Leah és Caleb szerelmi háromszögéről szól. Az első részből már megtudhattuk, hogy Caleb egy amnézia következtében elvesztette emlékeit, így akkori barátnőjére, Leahra, illetve élete szerelmére, az exére, Oliviára sem emlékszik. Az életük tele van hazugságokkal, illetve kihagyott alkalmakkal, rossz időzítésekkel. A történet két síkon fut, általában fejezetenként változik, hogy éppen a jelen vagy a múlt eseményeit követhetjük-e nyomon.

Naivan azt hittem, hogy ezt a hazugságmennyiséget már nem lehet felülmúlni, azonban a második kötetben sikerült. Olyan részletek is kiderültek, amikre olvasóként nem is számítottam. Nem mondanám, hogy megértettem Leah viselkedését, sok olyan apró részletre is fény derült, amivel kicsit sebezhetőbbé vált, és néha már meg is sajnáltam, hogy hogy lehet ennyire reménytelenül szerelmes egy olyan srácba, aki nem szereti viszont.

„- Három évig voltam vele. Szerettem… szeretem- javította magát”

Sok csalódás éri, és többek között ezek formálják a személyiségét. Habár kívülről egy céltudatos, magabiztos nőnek látszik, legbelül egy sebezhető lány, akinek nincs senkije, senki nem szereti senki úgy igazán, nem bízik meg senkiben. A barátaival látszatkapcsolatot ápol, a szülei nem becsülik, nem jó a kapcsolatuk, a testvére az egyetlen, akivel gyerekkora óta jó a viszonyuk. Miután megismerkedik Calebbel, ő lesz az egyetlen bizalmasa, azonban sajnos ez nem kölcsönös. Megismerhetjük a megismerkedésük történetét, a Leah által érzett ösztönös, megmagyarázhatatlan szerelmet, amiért konkrétan bármit képes lenne megtenni, és meg is tesz.

A kezdeti félelmemet a regénnyel kapcsolatban teljesen megváltozott, imádtam olvasni a történetet, alig várom, hogy a harmadik részbe is belekezdjek, ezután tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy Caleb szemszögéből is megismerhessem ezt a szerelmi háromszöget.

Mindenkinek ajánlom a trilógiát, aki kedveli a New Adult műfajt, és nem feltétlenül vágyik a tipikus happy end-es „love storykra”, hanem szereti a váratlan, meglepő fordulatokat. Ha pedig már olvastad az első részt, a The Opportunist- Kihasznált alkalmat, de ugyanúgy félsz a második résztől, hogy csalódást fog okozni, érdemes beleolvasnod. Én is szkeptikus voltam, de így olvasás után a második rész talán még jobban tetszett, mint az előző. Habár Leaht sem kedvelem jobban, mint Oliviát- sőt számomra talán ő még ellenszenvesebb is- mégis érdekesebb volt az ő szemszögéből megismerni hármójuk történetét.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Tarryn Fisher: Dirty Red- Zűrös vörös” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s