Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

Interjú Basa Katalin írónővel

A tavalyi évem egyik legnagyobb pozitív meglepetése Basa Katalin írónő urban fantasyje, A névtelen királynő volt. Igazi hungarikum – csemege a műfaj kedvelőinek, hiszen a helyszíntől kezdve, a mesebeli lényeken át, egészen a királynőig minden autentikusan magyar. Lassan érkezik  a folytatás is, ennek apropójából beszélgettem egy kicsit Katával.  Tartsatok velünk, ismerjetek meg egy újabb szuper magyar írót, és avassatok új kedvenc sorozatot! ❤

790F3A9A-8014-4EA2-A4E6-7EBA21920C14

A könyvet itt találod

L.: Először is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a kérdezősködésre, igazán megtisztelsz! Mit tudhatunk Basa Katalin hétköznapi életéről, mivel foglalkozol, amikor nem írsz?

K.: Én köszönöm a megkeresést! Szökevény bölcsész vagyok. Hét évig tanítottam magyart általános iskolában, jelenleg hivatalban dolgozom. Igazán érdekes a beosztásom, mediátor vagyok: ez azt jelenti, hogy a két fél a bírósági eljárás előtt megegyezhet egymással, ha akar. Hasonló eljárás a “békéltetés” is, de mi büntetőügyekkel foglalkozunk. Egyszerű történetekre kell gondolni, mondjuk szomszédok közötti elhúzódó vitára, letört visszapillantó tükrökre, közúti balesetekre. Persze nem mindig lehetséges a közvetítői eljárás (a mediáció), de ha minden körülmény adott, akkor a tárgyalásunk után mindkét fél elégedetten távozik. Emiatt sok érdekes történettel találkozom nap mint nap. Otthon pedig vár a két gyerekem, akik szintén adnak feladatot, néha nekik is egyezségre kell jutni. 🙂 Ezen kívül pedig olvasok, rajzolok, keresgélem az új regény képi világát.

L.: Neked akkor tényleg a mindennapjaid szerves részei a történetek, ez magyarázza azt is, hogy te magad hogyan váltál ilyen szuper mesélővé. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a saját történetedet is papírra vesd?

K.: Mindig is fabrikáltam történeteket – ezeknek csak egy részét írtam le, a legtöbbet a magam szórakoztatására találtam ki. Lonáék története apránként növekedett, egyik jelenet húzta maga után a másikat, aztán összeértek a szálak. Amikor már szinte az egész történet a fejemben kattogott, le kellett írjam – először az egyik Aranymosás pályázat határideje adott löketet, hogy a végére érjek a cselekménynek. Ott nem értem el helyezést, emiatt egy ideig ismét hevert a fiókomban a regény. A grafikai vizsgám miatt vettem újra elő a szöveget, ekkor készültek el az illusztrációk és a borító. Aztán a 2020-as tavaszi karantén alatt döntöttem el, hogy eljuttatom az olvasókhoz A névtelen királynőt, lesz, ami lesz :). Rátaláltam Ács Eleonóra szerkesztőre, aki az Agave kiadónak is dolgozik, így vagy 4000 szóval bővült az eredeti verzió. Most ott tartok, hogy nem érzem teljesnek a napomat, ha nem írok valamennyit – a szereplőim egymással beszélgetnek akkor is, ha éppen a buszon utazom, alig várják, hogy a történetük tovább nyújtózzon a papíron. 

L.: A névtelen királynő „fő gonosza” egy méltán híres magyar népmesei figura. Miért pont Tündérszép Ilonára esett a választásod? Van valamilyen gyermekkori kötődésed a történethez?

K.: Egyrészt, a mesék mindig is velem voltak. Azt hiszem, a népmesék, a mítoszok és a mondák olyan történetek, amelyek kiállták az idő próbáját – valami miatt továbbmesélték a felnövekvő generációk, tehát van olyan igazságmagjuk, ami átível a történelmen. Másrészről pedig, a főiskolán tanultunk néprajzot, ahol részletesen elemeztük a népmesékből ismert figurákat, azok továbbélését más irodalmi művekben. Az első szakdolgozatomat Mikszáth novelláiból írtam abból a szempontból, hogyan jeleníti meg az író a népi hiedelmeket. Itt merült fel a tündér figurája, és legfőképpen a királynő maga, Tündér Ilona. Nagyon érdekes személyiség, mert két, egymással ellentétes erővel bír: ő az élet és a halál vizének forrása is. A néprajztudósok szerint Tündér Ilona alakja egy ősi istennőt hordoz magában. Amit a legjobban kedvelek benne, az az, hogy élesen elkülönül a jól ismert édeskés, Csingiling- féle tündérektől csakúgy, mint a Tolkien világából ismert tündéktől. Tündér Ilona igazi egyéniség, határozott, harcos királynő; ugyanakkor tud gyengéd is lenni, mint egy szerető, vagy mint egy anya. A női lét nagyon sok aspektusát magában hordja, emiatt különösen alkalmas arra, hogy sokféle történetet találjak ki neki.  Szeretném, ha mindenki ráismerne a regényemben Tündérszép Ilonára, arra a figurára, akiről gyerekkorában olvasott; igyekszem hűen bemutatni őt, mert megérdemli, hogy új életet kapjon a mai Budapesten. 🙂

IMG_2782

L.: Említetted, hogy grafikusként vizsgáztál, a könyv illusztrációit is magad készítetted. Ez a fajta vizualizálás, hogy le is rajzolod mondjuk a szereplőidet, megkönnyíti az írás folyamatát?

K.: Egyáltalán nem. Amikor illusztrálok, a kész szövegről képet alkotok magamban, ezt vetem papírra; a látásmódom, a színek és a vonalak hozzáadódnak a szöveg eredeti jelentéséhez, felelnek rá vagy még több tartalommal ruházzák fel. A saját regényemnél ezzel szemben pontosan tudtam, hová akarom eljuttatni az olvasót, hiszen a szavak segítségével már egyszer megteremtettem a világot… és konkrétan ugyanoda elvinni mindenkit a rajz eszközeivel nagyon sok fejtörést igényelt. Például, lerajzoljam-e  a szereplőim arcát? Milyen színeket válasszak? Egyáltalán melyik technikát használjam – ott van az akvarell, a kréta, a digitális színezés… Végül Lelkes Gergely festőművész tanárom javaslatára fordultam a linómetszés felé. Az illusztrációk már a terveknél leegyszerűsödnek, csak a legfontosabb vonalak maradnak meg, és a fekete-fehér foltok nagyon jóféle dinamikát adnak a nyomatoknak. A linómetszés pedig egyszerre tűnik archaikusnak és modernnek, ami szintén egybecseng a regény hangulatával. Amellett döntöttem, hogy inkább hangulatfestő illusztrációkat készítek; ide tartoznak a szöveget elválasztó virágjelek is, ezeket régen általánosan használták a nyomdászok. Szerencsés vagyok, mert az egész kötet képi világát megtervezhettem a borítótól az ex librisig, erre a szerzői kiadás miatt is szabad kezet kaptam – persze ez azzal is jár, hogy én viselem a felelősséget a szövegen túl a könyv minden egyes rajzáért is. Nagyon örülök, ha ez is tetszik az olvasóknak!

L.: A könyv kívül – belül nagyon rendben van, gratulálok! Ezek szerint valóban 100%-ban a te szellemi terméked / gyermeked. Van-e bármilyen személyes dologhoz köthető esemény, név, történet, bármi a kötetben? Amit a te saját életedből, élményeidből emeltél át?  

K.: Legkedvesebb gyerekkori emlékeim a Dunához kötődnek. Több nyáron át is táboroztunk a víz mellett, gumicsónakkal, sátorban, tábortűz mellett vacsoráztunk. Azt is megtanultuk, hogy a folyó nem viccel. A Duna fenséges jelenléte töltötte be a napjainkat… azóta is, ha zaklatott vagyok, lemegyek a Duna partjára, és a kézzel fogható végtelen megnyugtat. Mindig is szerettem kavicsot gyűjteni, ilyenkor újabb marék gyönyörűségekkel térek haza. Ami még személyesen összeköt a szereplőkkel, az a hajam – természetes vörös hajam van, és ez a néprajz szerint a tündérek és a boszorkányok sajátja. Őszintén meglepődtem, amikor ezt megtudtam – sokan szeretik a vörös hajú szereplőket a könyvekben, de vörös hajjal élni kicsit más tészta, főleg gyerekkorban. Így talán jobban le tudom írni, hogy a tündérek mondjuk kívülállónak érzik magukat a világban. 

L.: Nagy kedvence volt többünknek is a kelpi. Hogy született a karaktere? 

K. : Egy téli estén mentem hazafelé, át Pestről Budára. Nagyon fáztam, késő volt már. Akkor villant be egy fekete démonló képe, aki szabadon vágtat az éjszakában, keresztül a városon. Egy csúfondáros idegen, aki mindent megkérdőjelez, ami körülötte van, és ha ráül az ember lánya, nem kell bérletet vennie.

DB050037-C12E-4700-9412-01AFF4EE2722

L.: Te magad is sokat olvasol. Vannak kedvenc zsánereid, vagy jöhet minden?

K.: Azt, hogy egy könyv jó vagy rossz, nem a zsánere határozza meg. Nem szerencsés dolog lenézni a szórakoztató irodalmat, vagy eleve olvashatatlannak minősíteni a szépírókat – így az ember fölöslegesen bezárhat maga előtt kapukat. A japán mangák és animék is nagy kedvenceim. A történeteik másféle klisékre épülnek, mint a mieink; a mangák pedig olyan komoly válogatáson mennek át, hogy hát nem tudom, melyik nyugati alkotó bírná azt fantáziával. Ezek a képregények ugyanis fejezetenként jönnek ki, hétről-hétre kell fenntartani az olvasók érdeklődését, továbbvinni a fő szálakat, elmélyíteni a motivációt.

L.: Készülőben a folytatás. Lehet tudni már nagyjából, hogy mikor érkezik? Nehezebb -e folytatást írni, van-e rajtad nyomás az első kötet sikere miatt?

K.: Nem csak a második kötet vázlata van meg, hanem az utána következőké is. Szeretném, hogy karácsonyi ajándékképpen ott legyen a második rész a fa alatt. Ez persze nem csak rajtam múlik – sokat tanultam a könyvkiadás folyamatáról, sok helyen csúszhatunk, de igyekszem, hogy minden flottul menjen. Ami azt illeti, többet is gondolkodom a szövegen, sokat csiszolgatom a jeleneteket, a párbeszédeket, hogy utána kevesebb legyen vele a szerkesztenivaló. Mindig a legelső jelenettel vannak gondjaim – A névtelen királynőt legalább háromféleképpen kezdtem el, a véglegest a szerkesztővel választottuk ki. Ez most is így lesz, megint a harmadikféle jelenetnél tartok. Emellett ott van A névtelen királynő marketingje, ami szinte napi elfoglaltság. Persze a szerzői kiadás mindig több feladatot ad az írónak, ez már csak így van. A siker engem nagyon ösztönöz az írásra, elképesztő olvasni a véleményeket, hogy mennyien várják a folytatást.

L.: Drága Kata! Köszönöm szépen a válaszokat, és hogy vállaltad ezt a kis interjút! Van esetleg valami, amit üzennél az olvasóidnak?

K.: Én köszönöm a lehetőséget! Nagyon köszönök minden támogatást az olvasóknak! Szeretném, ha A névtelen királynő minél több emberhez eljutna; akinek tetszett, adja tovább a hírt! 🙂 Egyszer csak véget ér ez a vészhelyzet, és találkozhatunk egymással. Több író-olvasó találkozót is szeretnék – helyi könyvtárban, művelődési házban, akár iskolában – ezek szervezése zajlik, ugrásra készen várjuk a nyitást! Még egy izgalmas hír: az Alkotópont szabad iskolával @alkotopont közös work-shopot szervezünk, amikor három alkalommal lehet majd linómetszeteket készíteni és ismerkedni a néprajzzal. Ennek részleteit az Instagram oldalamon (@katalinbasa) és a Facebook oldalamon (Basa Katalin szerzői oldala) is megosztom majd! A nyitásig pedig marad nekünk a moly.hu ahová várom a véleményeket, értékeléseket, illetve részt lehet venni a könyvvel kapcsolatos olvasós kihíváson is. A második résszel kapcsolatos részletek, új rajzok pedig egymás után kerülnek majd fel az instára és a facebookra 🙂 Maradjunk együtt! ❤


linda_bio2020

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s