Értékelés · könyvmolyképző · projekt · prológus

Dot Hutchison: Pillangók kertje

covers_460136Fülszöveg: A ​szépség még soha nem volt ilyen rettentő.

Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.

A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.

Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.

Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…

Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.

Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!

Habár a pszichothriller, mint műfaj nem feltétlen esik teljesen a komfortzónámon kívülre, mégsem ezt a stílust részesítem előnyben, amikor egy könyvet leemelek a polcomról vagy kinézek magamnak. Már a fülszövege is megtetszett első látásra, illetve csapaton belül is jókat hallottam róla, úgyhogy kíváncsian kezdtem bele.

Vigyázat, az értékelésem spoilert tartalmazhat!

Megmondom őszintén, sosem gondoltam volna azt, hogy egy ilyen történet annyira magával fog ragadni, hogy ne akarjam letenni. A történetről az első két szó, ami eszembe jutott az az, hogy beteg és morbid. Ugyanakkor az egész elképesztően jól fel van építve, egy precízen kidolgozott helyre csöppenünk, ahonnan a szereplőknek nincs kiút. Pontosabban valahogyan mégis sikerült kiszabadulniuk…

A cselekményt, a lányok életét, azt, hogy milyen maga a kert, illetve az őket fogva tartó Kertész, Maya szemszögéből ismerhetjük meg, őt próbálják meg kikérdezni az FBI-ügynökök, miután valahogyan kijutottak a börtönükből. Az ő, nem feltétlenül logikus gondolatmenetén keresztül kapunk betekintést a nem mindennapi életükbe, és abba, hogy hogyan tudták elfogadni a sorsukat, hiszen kénytelenek voltak.

A lány számomra kezdetben túlságosan elutasítónak tűnt, nem tudtam, hogy hogyan fogjuk az ő nézőpontjából részletesen megismerni a lányok történetét, de a feltételezésem alaptalannak bizonyult. Maya ­­­- aki születésekor nem ezt a nevet kapta, a Kertész mindenkit új névvel illetett, mikor „Pillangókká” változtak – egy olyan lány, aki nem fél kiállni önmagáért, ugyanakkor a tabu szót sem ismeri, mindenről is beszámol a zsaruknak, a születési neve, illetve a múltja az egyetlen, amiről nem hajlandó beszélni. Elmond mindent, amit a kertről, illetve a többi lányról tudni érdemes, arról is részletesen beszámol, hogy mit csinált velük a Kertész. A mindennapjaikról is beszámol, habár azok általában túl sok izgalmat nem tartogattak, rettentően sokat unatkoztak. Mindenki más tevékenységgel próbálta meg lefoglalnia magát, voltak, akik olvastak, de sokan a zenébe és a művészetbe menekültek. Maya volt szerintem kicsit a csapatuk lelke, a vezér, akire bármikor számíthattak, megpróbált kiállni értük. Harcoltak azért, hogy ne felejtsék el a valóságos életüket, az igazi nevüket, a fontos személyeket, akikre bármikor számíthattak.

„  – Mi fog történni, ha ez már nem lesz elég? – kesergett Bliss.
– Ne add fel! – mondtam neki. – Egyszerűen csak igyekezz továbbra is visszaemlékezni, és ennek elégnek kell lennie.
-Neked elég?”

Mayának nagyon nehéz gyerekkora volt, szülők nélkül nőtt fel, elképesztően korán, kiskorától kezdve magának kellett intéznie mindent, nem számíthatott senkire. Amikor New Yorkba költözött, elkezdett szorosabb viszonyai kialakulni, azonban nem sokkal később megtörtént a tragédia. A Kertben a lányokkal szoros viszonyt ápolt, szinte mint egy család, így különösen fájt egy-egy lány elvesztése. A legközelebb talán Lyonette-hez és Blisshez került, ők voltak azok, akikre elég sokáig számíthatott.

A Kertész számomra egy megfejthetetlen figura. Ő úgy érzi, hogy minden, amit a lányokkal csinál, az nekik kedvez, ők ettől boldogok. Elítélem azt, amit csinált, így habár valóban lehetetlen volt a regény, sok helyen elborzadtam, szörnyű volt olvasni elég sok gusztustalan jelenetet. Ezek után nem számítottam arra, hogy létezhet a Kertésznél betegebb ember, de lesokkolt, hogy a fiai még nála is perverzebbek, legfőképpen az idősebbik, Avery. Számomra hihetetlen, hogy a külvilág számára teljesen átlagos, hétköznapi életet élnek, miközben „nem mellesleg” fogva tartanak 15-21 év közötti lányokat, hogy saját pillangógyűjteményt csináljanak. Márpedig ez a tervük, a Kertész kisebbik fia pedig homokba dugja a fejét.

Mindenkinek ajánlom a regényt, aki kedveli a műfajt, és azoknak is, akik még csak ismerkednek vele. Sokkoló, beteg, de letehetetlen.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s