Furcsa, hogy az emberek nem szívesen mozdulnak ki a komfortzónájukból. Én ezt magamon is nagyon sokat tapasztalom, ha nem muszáj, nem változtatok a jól bevált szokásaimon, rutinjaimon. De lássuk be, néha megéri kockáztatni. Ebben a bejegyzésben elolvashatjátok, hogy mik voltak azok az olvasmányaink, amik egyáltalán nem tartoztak a jól bevált műfajaink közé, mégis hatalmas élményt nyújtottak.
Bogi – Hyeonseo Lee: A lány hét névvel
Ez volt az első életrajzi könyv, amivel megpróbálkoztam, és nagyon tartottam attól, hogy nem fog annyira lekötni, mint egy fikciós regény. Hatalmasat tévedtem. Azóta már újra is olvastam, és bombabiztos helyet foglal el a top kedvenc könyves listámon. Hihetetlenül sokat tanultam Észak-Korea berendezkedéséről, történelméről, kultúrájáról, egészen elképesztő információknak jutottam a birtokába. Hyeonseo Lee élettörténete tanulságos, ugyanakkor hátborzongató, hogy mindez valóságos, igaz történet.
Linda – Sejic Stjepan: Harleen
A képregények abszolút kívül estek a komfortzónámon, de idén többet is olvastam. A Harleen abszolút kedvenc lett. Amellett, hogy csodaszépek a képek, komoly lélektani történet is egyben arról, hogy a fiatal doktornőből hogyan lett a rettegett Harley Quinn.
Poppy – Tabitha Suzuma: Forbidden (Kimondhatatlan)
Szerintem ez a könyv az – és más, ennyire tabu témákat boncolgató könyvek -, ami senkinek sem a komfortzónája. Előtte még sosem olvastam hasonló könyvet, amiben ekkora tabukat döntögetnek, itt például a testvérek közötti szerelemről volt szó. Nagyon megkapó és szívet tépő volt az egész történet, olyan, ami még napokig a fejedben motoszkál. Azóta sem olvastam hasonló könyvet és annak ellenére, hogy imádtam, lehet, hogy nem is akarok…
Dorka – Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerintem nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy elárulom: nem nagyon olvasok klasszikusokat, de mostanában egyre jobban nyitok feléjük. Szerb Antal regénye közel sem egy komfortzónán belüli olvasmány számomra, épp ezért lepődtem meg, hogy mennyire magával ragadott a történet, és csak vitt magával. Egy nagyon pozitív élmény volt az olvasása, amelynek köszönhetően bátrabban fogok nyúlni a klasszikus irodalom felé.
Zhatria – Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Alapból nem olvastam sokat magyar íróktól, főleg nem kortárs, szépirodalom, dokumentarista regény témakörben. Jászberényi óta igyekszem egyre többet kilépni a komfortzónámból és nyitni a többi tematika felé. Most például Herczeg Szonja: Képzeletbeli ház c. Művét olvasom.
Emese – Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet
Nagyon szerettem, annak ellenére, hogy rettentő nehéz a témája. Általában kerülöm azokat a könyveket, amelyekben a halálos betegségek ennyire központi szerepet foglalnak el, nyomasztónak találom őket. Ráadásul ez nem fikció, hanem egy idegsebész emlékiratai, akinél 36 éves korában végső stádiumú rákot állapítottak meg. Nem egy könnyű olvasmány, de örülök, hogy a kezembe akadt, mert maradandó élmény volt a gondolatait olvasni.
Uszáma – Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ránt majd a történet, és ilyen szinten be fog vonni érzelmileg. Lehet, hogy pont a megfelelő pillanatban olvastam, mindenesetre bár nem azokba a kategóriákba tartozik, amiket előszeretettel olvasok, mégis kedvencem lett.
Vanda – Agatha Christie: Mert többen nincsenek
Ritkán olvasok krimit, bár bevallom, nem is olvastam még rosszat, csak valahogy sose vonzottak. Viszont a Mert többen nincsenek az elejétől a végéig fogva tartott, és teljesen összezavart. Hihetetlen miket ki nem talált Agatha.
Zsebi – Halász Rita: Mély levegő
Nem szoktam kortárs magyar szépirodalmat olvasni, viszont idén kezembe került Halász Ritától a Mély levegő. A nehéz téma ellenére (családon belüli erőszak, drogok) is könnyen olvasható, gördülékeny volt a történet. Egy szabadulástörténet egy családanyáról és az élet által elé gurított nehézségekről, és az azokkal való megbirkózásról.
Ha van kedvetek írjátok meg nekünk, hogy számotokra mik voltak azok az olvasmányok, amik teljesen kívül esnek a komfortzónátokon, mégis maradandó nyomot hagytak bennetek!
