Megjelenés éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 792
Rendeld meg itt!

A pszichológus Faith Corcoran kétségbeesetten próbál elszökni zaklatója elől, aki rémálommá változtatta az életét az elmúlt egy évben. Elég kétségbeesetten ahhoz, hogy arra a helyre meneküljön, ami még a zaklatójánál is régebb óta kísérti. Egyszerre áldás és átok, hogy a közelmúltban megörökölte nagymamája házát Cincinnatiben: az épület menedékké válik, ahol Faith újrakezdheti az életét. Vajon szembe tud nézni az életét a mai napig befolyásoló sötét emlékekkel?
Csakhogy Faithnek fogalma sincsen róla, milyen közel került a félelmeihez.
Két egyetemista lány is eltűnt a környéken, és az FBI különleges ügynökét, Deacon Novakot is bevonják az ügybe. A nyomozás váratlanul Faithhez vezeti őt, és beleszeret a gyönyörű, bátor nőbe. Ketten együtt hamarosan rádöbbennek, hogy az ügy bonyolultabb, mint hitték. Kapcsolódik mindahhoz, ami évtizedekkel ezelőtt Faithszel történt, megkérdőjelez mindent, amiben a pszichológusnő hisz, és hátborzongató új jelentést kölcsönöz a hús-vér szónak.

---

A recenziós példányért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

Viszonylag ritkán merészkedek thriller területre, de Karen Rose könyvei valahogy mindig eltalálják nálam azt a szűk keresztmetszetet, ahol már érzem a fennálló feszültséget, de még nem álmodok rosszakat. Ez utóbbi a hozzám hasonló félős nyusziknál kifejezetten nagy előny. A szerelmi szál, ami szintén előtérben van, kissé megtöri a sötétebb részek hangulatát. Ez talán a rendszeres thriller olvasók számára negatívum lehet, azonban nekem pont ettől vált élvezhetővé a könyv.

Bár a kötet elmenne önvédelmi fegyvernek, miután majd’ 800 oldal, alig pár nap eseményeit öleli fel. Ez egyrészről egy kicsit bizarr érzés, hiszen amikor 300 oldal után megjegyezte Faith, hogy alig egy napja ismeri Deacon Novakot, akkor ott pislognom kellett kettőt. Olyan feszes ütemben pörögnek az események, hogy sokkal többnek érződött a számomra. Tehát bár technikailag egy cseppet instalove szaga van Faith és Novak bimbózó románcának, a cselekmény sodrása alapján egyáltalán nem érződik annak. Ettől függetlenül, a lassabban építkező kapcsolatokat preferálom, de amire ki akarok lyukadni, az igazából az, hogy a történések fényében nem kifejezetten érződött siettettnek Faith és Novak kapcsolata.

– A zsebében hordja a fegyverét? – meredt rá Novak. – Mi a jó fenéért tenne ilyen veszélyes dolgot?
Faith felkapta a vizet, és visszabámult a férfira.
– Nem vagyok hülye, Novak ügynök! Nem csak úgy betettem a zsebembe. Zsebtokom van.
– Miért? – kérdezte a férfi egyre sürgetőbben.
Faith unottságot színlelt, hátha azzal lehűti egy kicsit a kedélyeket. Megint kezdett idegessé válni.
– Mert a hónaljtok kényelmetlen.

Egyébként főhőseink külön-külön is kedvelhetőek. Faith életébe pont akkor kapcsolódunk be, amikor felhúzta a nyúlcipőt, hogy megszabaduljon a zaklatójától. Erős női karakter, aki nem most jött le a falvédőről, és megedzette az élet. Reméltem, hogy egy kicsit mélyebben is boncolgathatjuk majd a pszichológia bugyrait a foglalkozásából kiindulva, de ez a része végül eltörpült a karrierjéből fakadó konfliktusok mellett. Deacon szintén érdekes volt, a genetikai rendellenességéből fakadó szokatlan kinézete még rátett egy lapáttal a szokásos igazság harcosa vibe-ra. Ráadásul, mindkettejük igen bonyolult családi kapcsolatokat hoznak magukkal, így igazán nem volt hiány karakterek közötti feszültségben sem.

Gondok vannak ebben az országban, ha a zaklatás áldozatait kinevetik, amikor bejelentést tesznek, viszont nem hajlandóak segíteni rajtuk, ha nem mennek el a rendőrségre.

A nyomozás része is remek volt! Kezdettől fogva gyanakodtam a sorozatgyilkosunkra, de az írónő valahogy mindig sikeresen elültette bennem a kétely magvait, ahogy a lehetséges gyanúsítottakat latolgatták hőseink. Rose szokása, hogy beleszór fejezeteket a gyilkos szemszögéből is, ami egyrészről hátborzongató, másrészről viszont lenyűgöző is. Nem vagyok szakértő, de számomra abszolút hitelesek voltak a gyilkos szemszögéből írt részek és hozzáadtak a feszültség fenntartásához.

Egyetlen ponton inogtam meg, amikor a szexuális devianciát össze akarták kötni az egyik karakter biszexuális mivoltával. Ott nagyon nem tetszettek a megfogalmazott és a ki nem mondott, csak levegőben lógó előítéletek. Ám végső soron, nem kezelte rosszul az írónő a kérdést, sőt. Inkább vált egy görbe tükörré, hogy milyen elhamarkodottan képesek ítélni az emberek, pusztán néhány félinformáció alapján, amikor ezekre rájátszanak a saját elfogult nézeteik.

Bár kifejezetten hosszú regényről van szó, egy pillanatra sem éreztem, hogy leült volna a sztori, ami kellemes meglepetésként ért. Gyakran előfordul, hogy a hosszabb könyveknél a közepe táján van egy kis lazulás, amikor nem igazán történik semmi, de itt nem tapasztaltam hasonlót. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, szurkoltam, hogy elkapják a rosszfiúkat, és különösen miután elég jelentős szerepet kap a szexuális zaklatás, szorítottam, hogy az áldozatok elindulhassanak a gyógyulás útján.

Összességében, egy tipikus Karen Rose regényt kaptunk. Az írónőnek van egy formulája, ez tagadhatatlan, ám ez a formula – a számomra, legalábbis – működik, és a regényeiben feltűnő esetek sem válnak tőle egyhangúvá, vagy kiszámíthatóvá. Az olvasott regényei közül továbbra is a Halj meg értem a kedvenc – jó is volt egy pár jelenet erejéig újralátni Sophie-t – a Közelebb mint Hinnéd szintén nem okozott csalódást. Kifejezetten merem azoknak ajánlani, akik idegenkednek a sötétebb thrillerektől illetve a krimiktől. Miután ebbe belevegyül némi családi dráma és romantika is, remek bevezető lehet a műfajba.