ajánló · Értékelés · Könyvmolyképző Kiadó · projekt

Renee Ericson: More Than Water – Több mint víz

Már nagyon régóta a várólistám tetején csücsül Renee Ericson könyve a More Than Water – Több mint víz, amit elsősorban ajánlásra olvastam el. Több Prológus tag, és barátom is áradozott Fozzie és E. J. történetéről, így habár annyira nem szoktam a romantikus történetek felé hajlani, most adtam egy esélyt a két fiatal között kibontakozó kapcsolatnak. Megérte-e? Meg. Kedvenc lett? Sajnos nem.  

morethanFülszöveg:

Nem érzem helyesnek. Nem érzem helytelennek.
Csak érzem.

E.J. Cunning művészettörténet szakra jár és egy rockzenésszel randizik. Foster Blake vegyészmérnöknek tanul és botfüle van. Egyáltalán nem egymás esetei, csak együtt dolgoznak. Aztán egy görbe éjszaka mégis szexhez vezet – barátokként –, ami után születik egy megállapodás közöttük. Olyan egyszerűnek tűnik az egész, pedig soha semmi nem az.

Sok réteg lapul az emberek külső álcája alatt. Alaposan mögé kell nézni, ha fel akarjuk tárni, amit a másik rejt. Több mint víz – egy egész történet, egy élő, lélegző anyag a mindent visszatükröző felszín alatt.

Csupa művészet, csupa tudomány.
Mélyedj el a titkaiban!

Ha Rubin pöttyös könyvekről van szó, akkor két örök kedvencem van. Az egyik egy trilógia (Szeress, ha hazudok is), míg a másik egy önálló történet (Nyugalom tengere). Nyilván ezekhez mértem ezt az olvasmányomat is, ami nem volt a legokosabb ötlet részemről. 

Renee Ericson könyve egy friss, üde színfolt a romantikus történetek skáláján, amely két fiatal egyetemista egymásba gabalyodását meséli el. Hál’ istennek nem a “jól megszokott” menő srác és nyomi lány egymásba szeret alapot kaptam ezúttal, hanem adott E. J, azaz Evelyn, a művészettörténetet tanuló belevaló lány, és a kissé kocka, mérnökhallgató Foster. A lány számára minden a művészet körül forog, ez számára a szabadulógyakorlat a gazdag családból, az elnyomó elvárásoktól. Foster, akit E. J. csak Fozzie-nak hív pedig a kissé titokzatos, zárkózó, mindenben is logikát kereső vegyészmérnök srác, aki nem akar kapcsolatba bonyolódni senkivel. 

E. J. és Fozzie az egyetemi könyvtárban találkoznak, ott dolgoznak mindketten, és a kezdeti nehézségek és szótlanságok ellenére egész hamar barátokká válnak, elkezdik megkedvelni egymást és átcsap a történet egyfajta barátság extrákkal vonulatba, amivel nem is lett volna gondom, ha nincs a történet végén az az iszonyatosan elcsépelt szál. 

“A kompozíciónak az a dolga, hogy elgondolkoztassa az embereket, mi is a céljuk az életben, mi az élet meg a létezés célja úgy általában. A művészet képes arra, hogy kifejezzük vele, amit szavakkal nem tudunk.”

Magát a könyvet ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, viszont nem a megszokott cuki lány beleszeret a rosszfiúba történetet keresi, hanem valami mait, és elképzelhetőt, átlagosat. A humor és a romantika elegye szerintem tökéletes volt, nem éreztem egyiket sem túl soknak, sem túl kevésnek. Illetve ajánlom a könyvet azoknak is, akik épp útkeresés előtt állnak, akik még nem tudják, hogyan bontakozzanak ki, vagy hogyan érjék el a céljaikat, mert igen elgondolkodtató, megmozgató gondolatok is megjelennek a könyvben, amelynek fontos tanulsága, hogy megéri küzdeni az álmainkért, és nem feladni még akkor sem, ha már úgy gondolnánk, hogy itt a vége, fuss el véle. 

“A saját magad mesterműve vagy. Mindenki az.”


zsebi_bio_2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s