A költészet szeretetének megalapozását nem lehet elég korán kezdeni. Számtalan szakirodalom bizonyítja, hogy a babák fejlődését már az anyaméhben is mennyire szuperül fejleszti a hangos olvasás, versmondás, mondókázás. Mi ezt nagyon komolyan vettük, mindkét gyerkőcnél napi rutin lett az esti hangos olvasás, amit aztán a megszületésük után is folytattunk. Természetesen apró korukban rövidke mondókákkal, versikékkel alapoztunk, de amióta megnőttek, már hosszabb, tartalmasabb költeményeket is gyakran olvasunk. Mindig boldogság, amikor már cím szerint kérnek egyet-egyet, és velem együtt, fejből mondják a kedvenceiket. ❤ Engedjétek meg, hogy ezekből szemezgessek kicsit, jómagam felnőttként is rajongok értük.
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Ez a vers örökre a szívembe égett, a mai napig hallom a nagymamám hangját, ahogy este, a sötétben összebújva együtt mondjuk. Azt hiszem nincs olyan magyar ember, aki ne találkozott volna vele, a mai napig az egyik legismertebb, legszeretettebb költemény.
Weöres Sándor: Bóbita
Megzenésített változata az egyik kedven altatódalom, milliószor énekelték nekem is, és éneklem én is. Gyermekkoromban Bóbitát a legcsodálatosabb tündérnek képzeltem el, én is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Sokszor kutattam a patakparton a fuvolázó békák után is. XD
Móra Ferenc: A cinege cipője
Ez az a vers, amit a kislányomnak minden áldott este el kell mondani. Sokszor. Egymás után. Nagyon sokszor. XD Időközben már ő is megtanulta, de az állandó kérdésre még minden alkalommal várja a választ: most akkor miért pont a cinegének nem lett cipője?
Zelk Zoltán: A három nyúl
Mióta nyuszitulajok lettünk, előtérbe kerültek az ugribugrikról szóló mesék, és versikék. Zelk Zoltán zseniális gyerekverseket írt, az ő repertoárjából alapjáraton is szívesen válogatok.
Csukás István: Sün Balázs
Cukiság a köbön, ahogy szegény kis Sün Balázs mindig pórul jár. Legkisebb tesónak lenni nem mindig szerencsés szerep, főleg, ha végül a küszöbön kell meginni azt a fránya kakaót. 🙂
Varró Dániel: Szösz néne
Varró Danival egészen friss az ismeretségünk, de már az első versikével óriási sikert aratott, úgyhogy a lelkesedés töretlen. Szösz néne az aktuális kedven, bevallom én is rajongok érte.
Petőfi Sándor: Arany Lacinak
Személyes kedvencem. ❤ Emlékszem, amikor általánosban magyarból a kedvenc versünkkel kellett készülni, én nagy büszkén szavaltam Lackóról, és az ürgéről. Mostanában is gyakran szavalom, csak Laci helyett egy kis Elza és Dávid a huncut főszereplő. 🙂
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Melyik gyerek ne vágyna ebbe a csodálatos Meseboltba, ahol tündérek, törpék, és mindenféle mesebeli lény lakik. Zenélnek, táncolnak, mulatnak. Mindig azt gondoltam, hogy ez a világ legeslegjobb boltja. ❤
Móricz Zsigmond: Iciri – piciri
Megvallom őszintén, a kisfiam jóval kisebb hévvel rajong az irodalomért, mint a lányom. XD Az iciri-piciri cica, és az aprócska ökrök azonban őt is levették a lábáról, nagy büszkén szavalja a mamiknak, és a papiknak. 🙂
Jelenleg ezek a leggyakrabban elhangzó versek nálunk, de a repertoár folyamatosan bővül, ahogy nődögélnek, cseperednek a gyerkőcök. Nagyon bízom benne, hogy ők is annyira fogják szeretni a költészetet mint én, s ezért mindent meg is teszek: leginkább azt, hogy magam is rengeteg verset olvasok nekik. 🙂
Prológus - Egy jó könyvhöz. 