Sziasztok!

A kötelező olvasmányok mindig is megosztóak voltak (még az olvasni szeretők körében is), rengeteget lehetne vitázni arról, hogy mit kellene valóban érettségiig elolvasni, és mik azok, amik kevésbé népszerűek, amik nem kifejezetten ennek a korosztálynak valók. Nekem is voltak olyanok, amiket nem kedveltem, vagy túlságosan fiatalnak tartottam magam hozzá, most azonban összegyűjtöttem Nektek azt az öt művet, amit nagyon szerettem középiskolás éveim alatt!

 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi regénye a baráti körömben igen megosztó, én nagyon szerettem, ráadásul a magyar szóbeli érettségin is ez a mű volt az irodalomtételem, így utólag is pozitív emlékek fűződnek hozzá. Különösen tetszett a stílusa, és habár megjelenik benne a 20. század eleji politika, mégsem ezt éreztem dominánsnak a műben. Édes Anna egy szorgalmas cselédlány, aki beköltözik a Vizy házaspárhoz, hogy őket szolgálja. A regény a mindennapjaikat mutatja be, egy reális képet kaphatunk a szerepkörökről, a társadalmi hierarchiáról. A cselekmény ezen felül azonban számtalan olyan fordulatot tartalmaz, ami izgalmassá teszi a művet.

 

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Mikszáth regényét elég korán, talán általános iskola 7-8. osztálya között kellett olvasni, így konkrétumokra már nem igazán emlékszem, de tervezem, hogy a közeljövőben újra a kezembe szeretném venni. Azt viszont vissza tudom idézni, hogy a stílusa volt az, ami igazán megfogott, szerintem könnyen olvasható történet és a cselekmény is követhető.

 

Dragomán György: A fehér király

Habár Dragomán regénye nem feltétlen a klasszikusok közé tartozik, ez volt az egyik kedvenc kötelező olvasmányom gimi utolsó évében. A fehér király olyan kortárs szépirodalmi mű, ami az 1980-as években játszódik Romániában, a diktatúra ideje alatt. A történet főszereplője egy 12 éves kisfiú, az ő „szemén keresztül” ismerjük meg ezt a korszakot. Nekem különösen tetszett ez a regény, mert a nyelvezete egyszerű, és egy nagyon érdekes világot ismerhetünk meg. Habár Magyarországon is valamilyen szinten megjelent, nekem csak a szüleim, nagyszüleim tudnak mesélni róla.

 

Jókai Mór: Az arany ember

Jókai regényei szintén elég megosztóak a fiatalok körében, és habár A kőszívű ember fiait nem olvastam, így arról nem tudok nyilatkozni, Az arany ember kedveltem. Körülbelül az első 100 oldal, a leíró rész nekem kicsit vontatott, unalmas volt, utána azonban ahogy a cselekmény felgyorsult, megszerettem a regényt.

Molière: Tartuffe

Ez a vígjáték volt a kötelező olvasmányok közül a kedvencem. Szerintem humoros, ironikus és végül, de nem utolsósorban pörgős. A legtöbb drámát (akár tragédia, akár komédia), amit el kellett olvasni, szerettem, ez azonban magasan kiemelkedik az összes közül. Lehet, azért is kedveltem meg ennyire, mert láttam színházban is, ami egy plusz, „extra” élményt adott a műhöz, mindenesetre, ha valaki klasszikusra vágyik, ami nem túl hosszú, olyanra, ami 1-2 délután alatt elolvasható, akkor mindenképpen vegyétek kézbe Molière művét!

Nektek mi volt a kedvenc kötelező olvasmányotok?

---