Az elmúlt két hétben olyan könyveket ajánlottunk számotokra, amelyek tökéletesek lehetnek a Balaton/tenger partra, és persze a hét nevéből adódóan, a strandra. Charlie Mackesey története nem éppen az a tipikus nyári limonádé, sőt, ha őszinte akarok lenni, köze nincs hozzá. Viszont egy igazán szívet melengető történet egy kisfiúról, a vakondról, a rókáról és a lóról, amit mindegy hol olvasunk, amíg olvassuk. 

Ahogyan a hátlapon is olvasható:

“Ez a könyv óda az ártatlansághoz és a kedvességhez. (…)”

Miért is ajánlom akkor nyári, strandos olvasmánynak? Mert igazából minden pillanatban aktuális, mindegy, hogy épp a Balaton partján ücsörgünk a 38 fokban vagy, hogy szakad a hó és mínuszok vannak kint. A kedvességnek és a lélekmelengető gondolatoknak minden időszakban és életszakaszban helye van.

Fülszöveg:

A ​közkedvelt brit illusztrátorból lett modern mesemondó könyve az élet nagy kérdéseire keresi a választ. Minden korosztály számára szolgál mondanivalóval. A kötetet száz színes, illetve fekete-fehér rajz díszíti.
– Mi akarsz lenni, ha nagy leszel? – kérdezte a Vakond.
– Jó akarok lenni – felelte a Kisfiú.
Charlie Mackesy kötetéből inspirációt és reményt meríthetünk a nehéz időkben. Gyönyörűen illusztrált könyvének négy szereplője van: a Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló, akik között különös barátság szövődik, és együtt fedezik fel az élet megrendítő igazságait.
Ebben a lélekmelengető, finom szellemességgel átszőtt kézírásos kötetben Mackesy legnépszerűbb illusztrációi mellett (mint például a Segítség, amit több mint egymilliószor osztottak meg a világhálón) új, eddig sehol sem látott alkotásai is megtalálhatók. Modern klasszikus született, a hangja megidézi a Micimackó és a Taót, Az alkimistát és a The Giving Treet (Az adakozó fa). A lenyűgöző szépségű kötet mélyreható gondolatai a jövő generációi számára is kincset érnek.

Legelőször angolul olvastam A Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló történetét. Teljesen elvarázsolt már akkor is, majd amikor megjelent magyarul, újra azt éreztem, hogy el kell olvasnom, át kell lapoznom és meg kell csodálnom minden mondatot és gondolatot, amely helyet kap a könyv lapjain. Mackesey kötete egy kis adag csoda, amely a nap bármely szakaszában képes egy kis lelket önteni belénk egy-egy elgondolkodtató, tanulságos mondattal. Ez pedig a teljes kötetre ténylegesen igaz. Mély gondolatfoszlányok, amelyek egymástól függetlenek, mégis egy kerek egésszé állnak össze, amire még az illusztrációk is rásegítenek.  

“– Olyan messze vagyunk még! – sóhajtotta a Kisfiú.
– Igen, de azt nézd, milyen messzire jutottunk! – mondta a Ló.”

Nem is nagyon találok szavakat arra, hogy mit adott számomra Charlie Mackesey gyönyörű története a szerelemről, a szeretetről, barátságról és önmagunk elfogadásáról. A félelemről és annak legyőzéséről, a közös erőről és összefogásról. Az érzések mellé tökéletesen társultak az illusztrációk, amelyeken keresztül még több érzelem tör a felszínre és még több gondolat, mese és történet indul útjára szimplán azáltal, hogy kinyitjuk a könyvet. 

“– Néha – mondta a Ló.
– Néha micsoda? – kérdezte a Kisfiú.
– Néha már önmagában az is bátor és fantasztikus tett, hogy felkelünk és továbbmegyünk.”

Kivitelezését tekintve gyönyörű szép és minőségi lett a magyar kiadás is, követi az eredeti példáját. A lapok vastagsága, és a könyv kötése, a benne lévő illusztrációk mind sugallják, hogy nem a megszokott könyvet tartjuk kezünkben, hanem valami különleges, speciális kiadást. Bátran nyúljatok érte, megéri legalább egyszer átlapozni és ízlelgetni a benne lévő gondolatokat, érzéseket.

Kinek ajánlom a könyvet?

A Kisfiúknak, a Vakondoknak, a Rókáknak és a Lovaknak. A lélekben még gyermekeknek, a felnőtteknek, a szerelmeseknek, és azoknak, akik félnek. Mindenkinek, aki próbálja önmagát elfogadni, és azoknak is, akik nem. A mindenségnek és mindenkinek.