ajánló · fantasy · projekt · prológus

On Sai – Álruhában (Vágymágusok 1.)

ÁlruhábanÍró: On Sai
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó [Rendeld meg most!]

Nagyon köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:
Lehet barátság férfi és nő között?
Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.
„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”


Elérkezett végre a pillanat, amikor papírra, vagy még inkább képernyőre vetem ezeket a szavakat. Értékelésem alanya pedig nem más lesz, mint az Álruhában, avagy a Vágymágusok sorozatának első része. Le kell szögeznem, hogy ezzel a sorozattal On Sai merőben más vizekre evezett, mint amit a Calderonnál, vagy a Szivárgó sötétségnél megszoktam.

Ez a könyv sok társától eltérően nem a borítója miatt került a polcomra, hanem írónője miatt. Ennek ellenére nem mehetünk el a külső mellett sem szó nélkül. Stílusában nem mást követ mint az Esővágyat illetve a Mindörökké várnit, és számos később megjelent könyvmolyképzős novellagyűjteményt vagy versválogatást. Az igaz, hogy nagyot nem lehet hibázni egy letisztult fehér alap és szimmetrikus minta választásával, és erre a Vágymágusok kötetei sem cáfolnak rá. Kicsit közelebbről szemlélve a képet viszont hamar feltűnik, hogy a könyv egy meglehetősen ikonikus és emlékezetes eleme a körte. Ti is látjátok?

Visszakanyarodva kicsit a történethez, be kell ismernem, hogy meglehetősen gyorsan lecsúszott. Nem kevés romantikus / erotikus regényhez volt már szerencsém, és még ha vannak is hibái, buktatói ezeknek a történeteknek, de azt mindig valamilyen szinten jó jelnek tekintettem, ha 1-2 napon belül sikerül a végükre érnem. A fantasy elemek sok ígérettel kecsegtettek, de azért ennek nem láthattunk még a mélyére az első részben. Az viszont kétségtelen, hogy nem egy emlékezetes pillanatot okoztak az olvasók számára. Az erotikus mágia mezeire azonban nem merészkednék, hiszen nehéz lenne róla spoilermentesen bármit mesélni. (Meg hát az ilyen mágiát átélni kell, nem igaz? )

Negatívumként viszont meg kell említenem, hogy az alapvetően egyik kedvencemnek számító álruhás lány, az érdekes mágia és számos meglepő jelenet sem tudta velem teljesen elfeledtetni a logikai bakikat. A legkevésbé érthető mégis az, hogy hogy az Istenbe tudta Rianna a kilétét eltitkolni. Értem én, hogy olvasóként mi mindent tudunk (vagy nem), mindent látunk (ebben a könyvben meg pláne), de én ezt mindenképp túlnyújtottnak éreztem. Mulán hihetőbben csinálta a Disney mesében, de ez természetesen a személyes véleményem.

Jól esett, hogy a megszokott On Sai stílus is fel-fel csillant, igaz ez a karakterábrázolás bizonyos elemeire, illetve a cselekményen belül is főleg arra a részre, ami a háttérben folyt. Semmiképp sem igaz azonban a történet előtérbe helyezett szálaira. Ezekből az eseményekből és fel-felvillantott információkból szépen darabonként össze lehetett rakni a puzzlet, vagy legalábbis igen jól tippelni arra, hogy mi fog következni, ki kicsoda stb. Sajnálom, hogy ebből a megszokott On Sai stílusú ’nagyobb képből’ jóval kevesebbet kaptunk. A cirógató szelek szárnyán érkezhetett volna egy kicsit több információ is a külvilág eseményeiről.

Mellékesen jegyezném meg, hogy nem volt olyan oldal, ahol Rianna nevét én legalább egyszer ne olvastam volna félre – Rihannának. Remélem ezzel nem vagyok egyedül. Mindenesetre szürreális élmény egy középkori fantasy világban kalandozni, miközben a fejedben R&B slágerek szólnak.

Összességében egy abszolút élvezhető könyv, ha az ember nem ragaszkodik véresen komolyan sem a műfaji határokhoz, sem a valósághoz. Az arányokon én talán kicsit változtattam volna, mert előfordult, hogy indokolatlanul soknak éreztem az erotikusnak ható jeleneteket egymás után, de mindenképp egy könnyedebb, gyorsabb olvasmány.

szonja_bio

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s