Agave kiadó · ajánló · Új megjelenések · fantasy · miniprojekt · projekt · prológus · történelem

R. F. Kuang: Lángoló isten – kritika

Elérkeztünk R. F. Kuang harmadik regényéhez, ami egyben a sorozat záró kötete is.  Az írónő üzenetével kezdődik a regény, ami nem túl kecsegtető:

“Kedves olvasóimnak,
akik végig kitartottak a sorozat mellett,
és felkészültek arra,
hogy rengeteget fognak sírni.”

De mielőtt még belevágnánk a sűrűjébe, nézzük meg, miről is szóltak az előző részek:

Főszereplőnk Zsin, a Kakas tartományban élő árva lány. Kitartóan tanul, így felveszik az ország legrangosabb iskolájába, ahol a katonákat képzik. Kikerül a nyomorból és új életet kezdhet, ám ez az út nem könnyű, nehezen találja meg a helyét.
Csiang mesternek hála elkezd beilleszkedni, és a titkos “sámán” tanokkal ismerkedni. Aztán mindez félbemarad, amikor kitör a harmadik Mákháború. Nikarát megtámadja a Mugeni Föderáció.
Hőseink új pályára tévednek, immár élet-halál harc folyik. Zsinben feltámad a főnix, és megismerkedik a titkos zsoldos sereggel, a Cekoval. 

A második részben folytatódik a háború, de a helyzet bonyolódik és már két fronton folynak a küzdelmek: nem csak a Mugeni Föderáció hanem Ta-csi császárnő is az ellenségek listájára kerül. A polgárháborúban a Sárkányhadúr mellett lép fel Zsin. A politika ingoványos talajra tévedünk, mely főszereplőnknek nem igazán fekszik.  Eközben Zsin depresszióval is küzd és harcol az ép elméjéért az istenével. Brutális csatáknak lehetünk szemtanúi, és a kegyetlenség is a tetőfokára hág. Árulások, bizalmatlanság és szerelem elevenedik meg a lapokon, és a kötet végül hatalmas nagy függővéggel zárul.

El is érkeztünk a trilógia záró kötetéhez, A lángoló istenhez. 

Mákháború Sárkányköztársaság Lángoló isten

Ha az előző részeket véres, kegyetlen, durva jelzőkkel illetnénk, akkor ezt most szorozzuk meg hárommal. Az egész Nikarai birodalom tűzben ég. Kuang bekeményített, és lezúzta a fél arcunkat ezzel a résszel.
Zsin teljes hátraarcot csinál. A Sárkányhadúrból főellenség válik, a Heszperiaiak még inkább, Ta-csi pedig hirtelen szövetségessé növi ki magát. 

A világot, amit eddig megismerhettünk, kezdi egyre jobban felemészteni az örökös háború. Az emberek csak akkor jutnak élelemhez, ha a hadseregek egyikében szolgálnak. Egyébként mindenhol felüti a fejét az éhínség, lepra és minden ami ezzel jár. 

Ez mennyire érdekli önjelölt új vezetőnket?

Nos, nem igazán. Ha van olyan, hogy tökéletes negatív karakterfejlődés, akkor itt ez megvalósult: Zsin erkölcsileg egy mélyrepülésbe kezd. Az egyetlen, aki képes valamennyire visszatartani, az Kitaj. Nagyon érdekes volt végigkövetni egy viszonylag pozitív főszereplő amortizálódását. Zsin teljesen elborul, és amikor lehetősége lenne a békére, akkor pedig nem tud mit kezdeni azzal.

“Káoszt okozott, de a káoszban érezte jól magát. Számára semmi jelentőséggel nem bírt a békés világ, a patthelyzet, a tűzszünet. Most már tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy magánál tartsa a hatalmat: rá kell szabadítania a világra a káoszt, és az összetört darabkákból kell összeraknia a hatalmát.”

Kitajjal tudtam erkölcsileg azonosulni, viszont maga a karakter teljesen elsorvadt. Zsin mellett egyáltalán nem érvényesült, amit sajnálok, mert többet is ki lehetett volna belőle hozni. Ugyanez a helyzet Venkával és Nö-csával, de megértem, hogy az így is több mint 600 oldalas monstrumot nem akarta még tovább húzni Kuang.

Akikről viszont szívesen olvasnék egy kiegészítő regényt, azok a Trifekta. Ce-ja, Zsi-ka és Ta-csi történetébe 1-1 fejezet erejéig kapunk bepillantást a trilógia folyamán: egy nagyon izgalmas kezdettel, majd felemelkedéssel és a végén bukással végződő történet. Mind a karakterek, mind a sztori megmozgatja az ember fantáziáját. És talán, TALÁN végre kiderülne kik Zsin szülei. 

Szóval remélem, fut ezzel még egy kört az írónő, és megkaphatjuk ezt a szálat is.

Ez a trilógia nem egy YA regény, szóval akik nem ehhez szoktak, azok vértezzék fel a lelküket. Érdemes belekezdeni, mert minden brutalitása ellenére, egy új perspektívát kap az olvasó. Mire gondolok?
Mi a történelmet mindig európai szemmel tanuljuk, így nagyon izgalmas a másik oldalról a megközelítéséről olvasni, hogyan élte meg az egész kereszténység be hozatalát, a kultúra eltörlésére való törekvést a kínai világ. 

Ahogy már a régebbi értékelésemben is írtam, ez nem egy egyszerű high fantasy,hanem egy erősen a japán-kínai harcokból, és európai vallási terjeszkedésből ihletett világ. Kuang sok esetben támaszkodik valóságban is megtörtént harcokra, kínzási eljárásokra, történelmi eseményekre.
Ezen felül a harmadik kötetben kiéleződik a vallási megosztottság. A régi és új ISTEN behozatala. Itt már eszmék csapnak össze, nem emberek.
Ezektől a plusz elemektől lesz a Mákháború nemcsak jó, hanem kiemelkedő high fantasy sorozat. 

Szóval érdemes belevágni vagy folytatni, ha már olvastad az előző köteteket. A regény maga elég lendületes, így gyorsan lehet haladni vele. Én nem bántam meg, hogy belekezdtem és belemerültem a Kuang által felépített világba. Ez egy olyan trilógia, amire évek múlva is emlékezni fog az olvasó.

A könyvért külön köszönet az Agave kiadónak.
Érdekel? Ide kattintva tudod megvásárolni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s