Sziasztok!

Az Örök klasszikusok projekthét keretein felmerült a csapatban az a kérdés, hogy ki melyik művet szeretné, hogy egyszer klasszikussá váljon. Ahányan vagyunk, annyiféle vélemény és ízlés, így összeszedtük nektek azokat a könyveket, amiket mi nagyon szívesen látnánk klasszikusként.

Dorka

J. K. Rowling: Harry Potter sorozat

Bár J. K. Rowling sorozata már most ikonikus, amely megannyi olvasó tetszését elnyerte, és amelyet ismernek szerte az egész világon, de szívből remélem, hogy ez a sorozat fennmarad hosszú távon is az utókornak, és egy igazi klasszikussá fog válni.

Bogi

Szűcs Péter: Dharma

Nyelvezete és értékes mondanivalója felhatalmazza e csodás regényt az örökkévalóságra. Tökéletesen látom magam előtt, ahogy unokáimnak ajánlva magasztalom Szűcs Péter alkotását. Remélem, mást is annyira magával ragad majd, mint engem, és még jó sokáig benne lesz a köztudatban.

Leiner Laura: Szent Johanna Gimi

Simán el tudom képzelni, hogy a jövő generációi – elsősorban a magyar tizenévesekre gondolok – igazi klasszikusként fog Leiner Laura sorozatára tekinteni. Kultikus alkotásnak számít már napjainkban is. Harminc-negyven év múlva igazi időutazásban lesz részük az olvasóknak. (Egy biztos: a humor örök, úgyhogy szerintem ugyanolyan szórakoztatónak találják majd a majdani fiatalok, mint a ki kor osztályunk.)

Zhatria

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Van annyira elgondolkodtató, mint Dorian Gray és annyira elborult, mint Az Arany virágcserép. Egy jól megírt történet, ami gyermekkor ártatlanságának elvesztéséről szól. Szerintem egy klasszikusnál az a fontos, bármikor is olvassuk aktuális legyen.
Ez a könyv pedig 100 év múlva ugyanúgy meg fogja tudni szólítani az olvasóit, mint most.

Timi

Colleen Hoover – Maybe someday

Sokat agyaltam melyik könyvet válasszam, végül azért esett erre a választásom, mert amúgy is szeretem az írónő munkásságát, szerintem nagyon jól ír és a stílusa is szerethető. A regénynek van mondanivalója, ami fontos, és úgy gondolom évek múlva is igaz lesz.

Cersei

Susanna Clarke: Piranesi, Halász Rita: Mély levegő

Nagyon sokat gondolkodtam ezen, hogy akarom-e, hogy az egyik kedvenc ponyvám vagy lektűröm kategóriát lépjen. Tudnék érveket és ellenérveket is felhozni, és érvelni amellett, hogy ma már néhány műről nem is tudom eldönteni, hogy klasszikus-e, mert nincsenek ilyen stigmatikus határok.

Ha választanom kell, akkor magyar szerzőtől én a Mély levegőt (Halász Rita) mondanám, külfölditől pedig a Piranesit (Susannak Clarke). Hogy miért? Azért, mert ezek a regények igazán a szívemhez nőttek, illeszkedhetnek a “klasszikus” kategóriába, és mert megvan bennük mindaz, amitől hajaznak valami igazán régire, amit anno irodalomnak hívtak, és van bennük valami nagyon új, ami miatt a mai korosztálynak, és a későbbi generációknak is képes lehet valamit mondani.

Fanni

Dragomán György: A fehér király

Sokáig gondolkoztam, hogy magyar vagy külföldi műre essen-e a választásom, azonban inkább az előbbi mellett döntöttem. Szerintem Dragomán műve egy olyan mű, ami sok-sok évvel később olvasva is tartogathat örök igazságokat. Amellett, hogy kortárs szépirodalom, a fiatalabb generáció számára már ma is a „történelmi múltat” idézheti – hiszen a 80-as években játszódik Erdélyben, amikor mi még nem éltünk – évek múlva pedig csak fokozódni fog.

Emese

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

A klasszikusok lényege, hogy időtállóak és valahogy mindig tudnak újat mondani. Akárhányszor a kezembe veszem ezt a könyvet, mindig felfedezek valami újat benne, amit addig nem láttam.

Linda

Kazuo Ishiguro összes műve

Tavaly fedeztem fel az angol író műveit, mára egy kivétellel az összes magyarul megjelentet elolvastam. Már az elsők után tudtam, hogy kedvencem lesz, ami be is igazolódott. Az a finom stílus, amivel a témáihoz közelít, egyszerűen utánozhatatlan, ráadásul annyira széleskörűen is választja meg őket, hogy szerencsére nem is lehet egyetlen zsánerbe beskatulyázni. Ishiguro egyedi, saját hangú, mégis mindig lírai, igazi szépirodalomi alkotó. Nagyon remélem és hiszem, hogy a történetei egyszer a nagy klasszikusok sorában kapnak helyet. ❤️

Betti és Bogi

Jane Taller – Semmi

Bogi: Rengeteg iskolában már most a kötelező olvasmányok listáján szerepel, bár ez leginkább külföldön van így. Hallatlan érdekes gondolatok merülnek fel benne az élet és a létezés értelméről, méghozzá viszonylag rövid terjedelemben. Bízom benne, hogy a kortárs alkotó műve a jövőben is nagy hatással lesz az olvasó közönségre.

Betti: Azért ezt a könyvet választottam, mert számomra kötelező olvasmány volt gimnáziumban. Amikor elkezdtem olvasni, nem értettem, hogy hova fog kifutni az egész történet. A közepénél már csak fogtam a fejem, hogy “mégis mi a fene ez???!”. A végére pedig elállt a lélegzetem. Azért gondolom, hogy idővel klasszikussá válik, mert minden korosztály le tudja vonni a maga tanulságát a történetből. Az irodalomtanárok is szeretik ezt a rövid könyvet mert sokat lehet róla beszélni és elemezni.

Ti melyik könyvet szeretnétek, hogy egyszer klasszikussá váljon?

---