Vannak könyvek, amelyek egyszerűen belopják magukat az olvasó szívébe. Ez a kötet is pontosan ilyen.
Minden karakter nagyon kedvelhető. A történetben jól keveredik a szürke valóság és az ezer színben ragyogó varázsvilág. Klune megmutatja nekünk és főhősének az ajtót, mely mögött a boldogság található. A kérdés már csak az, hogy van-e merszünk megragadni a kilincset, és átlépni a küszöböt.

– Az ember néha csak akkor veszi észre, hogy mi van a birtokában, amikor az valamiért eltűnik.

410. oldal

Linus Baker egy igazán szürke, begyöpösödött agglegényként tűnik fel először a színen. Minden napja ugyanazokból a rutinfeladatokból áll. Öltöny, ing, szürke iroda, majd haza a busszal, megetetni a macskát, növények locsolása, takarítás. Esetleg egy pohár bor és kedvenc bakelitjeinek hallgatása.  
Azt gondolnánk, hogy egy ember, aki a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa, annak bizony pezsgőbb és színesebb az élete. De Klune rácáfol eme felvetésre.

A szürke hétköznapokat egy idézés töri meg Linus életében, amikor is a leges-legfelsőbb vezetés hívatja magához. Kap egy küldetést, egy szigetre kell mennie, ahol nagyon különleges gyerekek élnek, és ki kell vizsgálnia minden rendben van-e.

A kormányzati munkában az idealizmusnak nem jutott hely.

96. oldal

Linus útnak indul, és itt kezdődik csak igazán a regény. Varázslatnak, kacagtató történeteknek és főhősünk megelevenedésének lehetünk szemtanúi. Mindeközben Klune olyan fontos aktuális kérdéseket feszeget a történetében, mint a másság elfogadása, megkülönböztetés, korrupció. De nagyon nagy hangsúlyt kap a barátság, összetartás, megbocsátás is a regényben. Merünk-e kitörni a komfortzónánkból, kiszakadni a jól megszokott szürke buborékunkból, ellen menni a rendszernek, általánosan elfogadott igazságoknak, úgy, hogy közben tudjuk, egyedül vagyunk a világ ellen?

– Az emberek gyíkarcok, és néha belefulladnának a saját gyíkságukba, ha mi nem húznánk ki őket.

286. oldal

Néha már túl szájbarágósan feszegette az író a fenti témákat, de mégsem éreztem fárasztónak, mert a könyv cukiságfaktora engedékeny tudatállapotba sodort. A történet nagyon pörgős, és szépen kidolgozott, jól megírt.

Maga a világ is teljesen elrabolt, imádtam a város és a sziget kontrasztját és a gyerekkaraktereket. Talán legközelebb hozzám Talia, a gnómlány állt. Szarkazmusával és végtelen nagy szívével teljesen megvett.

-Én szeretek gömbölyű lenni – jelentette be Talia. – Azt eredményezi, hogy több van belőlem, amit szeretni lehet.

115. oldal

Mindenképp ajánlom 10-12 éves korosztálynak, szülővel együtt, hogy a felmerült kérdéseket utána meg tudják beszélni. Mert bizony sok a kérdés, és itt nem csak “jó” karakterek bukkannak fel, bármennyire rózsaszínnek tűnik a regény. Ugyanúgy megjelenik a kegyetlen, igazságtalan világ is mint a másik oldal. Rávilágít, mennyi bajt okozhat a tudatlanság, szemellenzősség. 
Az író teljesen felnőttként kezeli ifjú olvasóit, és ezzel meg is szólítja őket, hogy kérdezzenek, véleményt alkossanak.

A regény egyetlen szépséghibája a rettenetes helyesírás. Ilyen sok újranyomás és ekkora érdeklődés tükrében remélem, hogy a kiadó újrafuttatja a szerkesztővel a szöveget, és javítják. Mert sajnos ez sokszor kizökkentett az olvasásból.

A könyvért külön köszönet a Galaktikának.

Elolvasnád? Ide kattintva most akciósan megrendelheted.