Értékelés · könyvajánló · projekt · prológus

Guillaume Musso: Regényélet

RegényéletFülszöveg: Hat hónappal ezelőtt, 2010. április 12-én hároméves kislányomat, Carrie Conwayt elrabolták, miközben bújócskáztunk a Williamsburgben található lakásomban.
Így kezdődik a nyilvánosságtól elzárkózó írónő, Flora Conway története. Carrie eltűnésére nincs magyarázat. A lakás összes ajtaja és ablaka zárva volt, a régi New York-i bérház biztonságikamera-felvételein behatolásnak semmi nyoma. A rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárul.
Mindeközben az Atlanti-óceán túlpartján, egy pusztulásnak indult házban magányosan gyötrődik a megtört szívű író.A rejtély kulcsa nála van. Flora mindent megtesz, hogy megtalálja.
Ha az ember a nap jó részében egy kitalált világban kalandozik, nem egykönnyen találja meg a visszavezető utat. És szédeleg a két világ közti határvidéken.

„A férfi szerint minden előre meg van írva.
A nő szerint minden megírandó.”

Bevallom, sok másik író mellett Guillaume Musso is azon a listámon szerepelt, akikről már sok jót hallottam, de még nem volt alkalmam arra, hogy olvassak tőlük valamit. Musso regényeivel régóta szemezek, először pedig a Regényéletet volt szerencsém a kezembe venni.

Különösen tetszik, hogy az itthon megjelent regényeinek stílusa nagyon hasonló, letisztult, csupán színvilágban térnek el. A Regényélet zöldes árnyalatot kapott, a borítóján megjelenő könyvek, mint szimbólumok a mű cselekményére utalnak.

A történet első részében megismerhetjük Flora Conwayt írónőt, akinek rejtélyes módon váratlanul eltűnik a 3 éves kislánya, Carrie. A rendőrök semmiféle nyomra nem bukkannak, semmiféle jele nincs annak, hogy ki rabolta el, hogyan veszhetett nyoma. Az írónő ezek után árnyéka lesz önmagának, nem igazán találja a helyét, úgy érzi, nem ő irányít. Ekkor csöppen bele a regénybe maga az író is, és elkezdjük megismerni kettejük kapcsolatát.

Nagyon nehéz spoilermentesen véleményt alkotnom magáról a történetről. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit vártam a regénytől és magától az írótól, de enyhén csalódott vagyok. Nekem maga a cselekmény kicsit zavaros volt, nem mindig tudtam követni, hogy mi miért történik. A könyv utolsó harmada volt számomra főként zavaros, kicsit szerintem összecsapott lett, elmaradt az a “Wow, összeállt a sztori!” érzés, ennek ellenére korrekt befejezést kapott a regény.

„Kisgyerekként még megvolt bennem a csodálatos varázserő: a szívem és az eszem képes volt a vágyaimhoz igazítani a valóságot. Meghajlítottam a valóság síkját, és a lehetetlen is lehetséges lett.”

A történet fő témája maga az írói folyamat, annak minden nehézségével együtt. Egy író élete nem mindig egyszerű, számtalan olyan mélypont van az életükben, amik akár a hivatásuk miatt alakult ki. Hiszen egy szerző sokszor teljesen “más világban” jár, nem mindig tud a való életbe visszacsöppenni. Számtalan érdekes kérdést felvet a mű, például, hogy egy-egy karakter személyisége mennyire befolyásolhatja az író életét, mennyire tud elszakadni tőle akkor, amikor éppen nem ír. Kérdéses, hogy a való életben ez megy-e valaminek a rovására, vagy képes önmagának megmaradni. És itt felmerül az is, hogy vajon melyik énje az igazi személyisége…

„- Te vagy az egyetlen ember, akiben soha nem csalódtam, Théo. Az egyetlen, aki túlszárnyaltad minden reményemet.”

Nem mehetek el szó nélkül a karakterek fejlődése mellett, hiszen véleményem szerint nagyon szép ívet járnak be. Kiemelném az apa-fia kapcsolatot, ami számomra igazán megható. Habár az író élete éppen romokban van, szinte mindenét elvesztette, az írásban sem talál menedéket, a fia az egyetlen, akibe kapaszkodni tud. Ez a kapcsolat kétoldalú, Théonak is sokat jelent az édesapja. A fiút „láthatjuk” a regény során felnőni, azonban ez a szívélyes kapcsolat nem veszett el.

Annak ellenére, hogy nem teljesen hozta azt az olvasási élményt, amit vártam, szívesen a kezembe vennék más Musso-regényt is a közeljövőben! Szeretnék adni az írónak egy második esélyt még, bízva abban, hogy más művei sokkal inkább az én ízlésvilágomnak megfelelőek lesznek! Ha szeretitek az írót, adjatok Ti is egy esélyt a regénynek, hiszen lehetséges, hogy én teljesen máshogy ítélem meg úgy, hogy nekem ez volt az első mű, amit tőle olvastam!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Park Könyvkiadó!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s