projekt

Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok | értékelés

A héten egy igazán különleges projekthetünk fut, amely a hét főbűn köré épül fel. Minden nap egy-egy főbűn kerül terítékre, ma például a bujasággal foglalkozunk. A könyvajánlók és a mini képregény tematikája is e köré épül. Amennyiben még többet szeretnétek megtudni a projektről, keressétek fel Facebook és Instagram oldalunkat is, hiszen rengeteg érdekességgel és minden nap új mini képregénnyel várunk titeket!


Brigid Kemmerer neve nem volt ismeretlen számomra, korábban már olvastam tőle az elementálos sorozatát, és nagyon szerettem. Remek stílusa van az írónőnek, és nagyon gördülékenyek, könnyen olvashatóak a történetei. Így számítottam rá, hogy a Sötét, magányos átok is tetszeni fog, ha az írásmódján nem sokat változtatott. Persze a történettel még akadhattak volna problémáim – és akadtak is -, mégis pozitívan kezdtem neki az olvasásnak.

Pár éve, amikor berobbant a könyves világba a retellingek iránti rajongás, rögtön egy Szépség és Szörnyeteg újrameséléssel kezdtem a sort, a mai napig az egyik legkedvencebb feldolgozásom Belle és a Szörnyeteg sztorija, és Brigid Kemmerer is úgy döntött, hogy az ő történetük alapjait használja fel a trilógiájához, kicsit csavarva az átkon és a szereplőkön is.

A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átokFülszöveg:

Egy elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.

Légy szerelmes, törd meg az átkot!

Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.

És elérkezett az utolsó ősz…

Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.

Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!

Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?


* A könyvről *

A történetben Rhen, Emberfall koronahercege egy igen súlyos ballépést követ el, amikor úgy dönt, hogy együtt tölt pár éjszakát egy gonosz boszorkánnyal. Lilith, a boszorkány hiába szeretné minden áron magának a herceget, elutasítás és egy csúnya átok lesz a kaland vége, amelynek következtében Rhennek meg kell találnia az igaz szerelmet, azt amely képes az életét áldoznia a másikért. Teljesen egyszerű a dolog, ugye? Hallottuk már ezerszer, feldolgozták már százszor, azonban a Sötét, magányos átokban egy okos, talpraesett, együttműködésre nem igazán hajlandó főszereplő, Harper is társul a szépséges Szörnyeteg mellé. Miért is lenne együttműködő, amikor egy mogorva alak elrabolta őt otthonából és egy középkori, számára ismeretlen helyre hurcolta?!

“– Apám egyszer azt mondta, már a születésünkkor kiosztják a lapjainkat. Van, aki a jó leosztással is veszít, és van, aki a rossz leosztással is nyer, de azokkal a lapokkal kell játszanunk, amiket a sors kínál nekünk. Sokszor nem mi választjuk meg, milyen helyzetekkel szembesülünk, de ettől még döntenünk kell.”

Viszonylag hosszú a történet a maga majdnem 500 oldalával, viszont nagyon könnyen olvasható volt és így csak úgy repültek az oldalak és szépen haladt előre a cselekmény. Igazán kedveltem Rhen és Harper karakterét, mert végre gondolkodtak, éreztek, és ami a legjobb kommunikáltak egymással. Nem indul mesésen a kapcsolatuk, nincs insta love, sem Stockholm-szindróma a könyvben (max egy picike), cserébe egy jól felépített, érdekes történetet kap az olvasó.

“– Nem fogok beléd szeretni – mondja Harper.
Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Felsóhajtok.
– Nem te leszel az első.”

A bevezetőben már említettem, hogy számomra nagyon szimpatikus a szerző írásmódja. Visz magával a történet, könnyed, közben mégis felvet olyan társadalmi problémákat, amiken el tudok gondolkozni, miközben kikapcsolok és élvezem a történetet.

Igazából csak két problémás témakör van, amit ki tudnék emelni, ami elvett az olvasásélményből. Az egyik a fordítás, sajnos a kezdetekben sokszor éreztem azt, hogy valami nem az igazi, nem jön át az, aminek amúgy át kellene. Nem tudtam kapcsolódni a szereplőkhöz, nem volt meg a flow. Olyan 50 oldal után jutottam el arra a szintre, hogy akkor felcsapom a könyvet angolul is, és megnézem, hogy én nem vagyok kompatibilis a könyvvel vagy a fordítással vannak problémáim. Utóbbi volt a gond, viszont ez ne vegye el a kedveteket az olvasástól, nagyon kritikus tudok lenni ilyen szempontból.

A másik kritikus pont a történet vége felé ért el, ugyanis nem értek egyet a sztori végkimenetelével. Nyilván ez is a saját személyes gondom, ami nem kell, hogy befolyásoljon senki mást, szimplán rám vonatkozik. Simán el tudtam volna viselni, ha ebbe a több mint 500 oldalba belefér az egész történés.

“Idáig ez a legkegyetlenebb szezon: a sors végre összehozott egy karakán lánnyal, aki méltó párom lehetne, de ő mindenáron haza akar menni a családjához.”

Összességében egy nagyon szerethető történetet alkotott meg Brigid Kemmerer, amit rögtön folytattam is, mert nem hagy nyugodni, hogy mi lesz a kedvenceimmel a következőkben. Még úgy is tűkön ülök a kíváncsiságtól, hogy kivételesen megszegtem a saját szabályomat, és elolvastam, hogy mi lesz a második és a harmadik kötet vége, és meg kell mondjam, rettentően kiakadtam. Pont ezért nem szoktam ilyet csinálni, de most nem bírtam ki, muszáj volt megtudnom, hogy miképp folytatódik Rhen, Harper és Grey története. Csak annyit mondok, hogy haragszom az írónőre, mert nem értek egyet a döntéseivel, de pont ez a szép az olvasásban nem?

* Ajánló *

A Szépség és a Szörnyeteg és a retellingért rajongók figyelmébe nagy szeretettel ajánlom a könyvet. Brigid Kemmerer Elementálok-sorozatának olvasói sem fognak csalódni, hasonlóan cselekménnyel teli és rendkívül gördülékenyen megírt a történet. A Vörös Pöttyös sorozatba szerintem szuperül illeszkedik a Sötét, magányos átok, így a VP fanok számára is csak ajánlani tudom Harper és Rhen történetének kezdetét.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s