Értékelés · Karácsony · Menő Könyvek · projekt · prológus

Jane Austen: Értelem és érzelem

Értelem és érzelemFülszöveg: A ​romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?

Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

Őszintén szólva régebben sosem tartozott a kedvenc műfajom közé a klasszikus irodalom. Habár gimi alatt néhány kötelezőt kifejezetten szerettem, magamtól nem feltétlen vettem volna a kezembe. Úgy érzem, hogy ez az idei évben megváltozott, ami főként a Menő Könyvek Örök kedvencek sorozatának köszönhető. A Büszkeség és balítélet alatt már megkedveltem Jane Austen stílusát, ami az Értelem és érzelem című regényében sem okozott csalódást.

A borító stílusa harmonizál a sorozat eddig megjelent köteteivel, ezen felül engem ez a lila színvilág az ezüst betűkkel igazán megfogott. Szerintem ez ad még egy plusz eleganciát magának a regénynek is, így még nagyobb örömmel vettem a kezembe.

A Büszkeség és balítélet elolvasása után számítottam arra, hogy az Értelem és érzelem is inkább egy lassabb ritmusú lesz, így számomra nem volt zavaró, hogy nem volt minden második oldalon akciódús jelent. Ennek ellenére érdekes volt, főként a szerelmi szálak alakulásában volt izgalom. Habár nem úgy haladtam a regény olvasásával, mint ahogy egy fantasyvel haladnék, megnyugtató volt Jane Austen regényét olvasni, mert mindig jó hangulatom lett akkor, amikor a Dashwood nővérek történetébe csöppentem.

A két nővér sem okozott számomra csalódást, mindketten nagyon szimpatikus karakterek, ráadásul a viszonyuk is példaértékű. Elinor és Marianne kapcsolata rendkívül szoros, majdnem mindent megbeszélnek egymással, csupán azt nem, amiről azt gondolják, hogy a testvérüket esetlegesen összetörnék vele. A történet a XIX. századi Angliában játszódik, azon belül pedig több városban is járnak a nővérek, mindig ott vannak, ahova éppen hívják őket, és habár emiatt ritkábban találkoznak az édesanyjukkal, a kapcsolatuk ennek ellenére is kiváló. Mrs. Dashwood szeretné, ha lányai megtalálnák a boldogságot egy-egy férfi oldalán, aki képes megteremteni azt az anyagi helyzetet számukra, amiben kellemesen elboldogulnak.

A két nővér személyisége – annak ellenére, hogy szoros a kapcsolatuk – nem is lehetne különbözőbb: amíg Elinor sokkal inkább racionálisan, logikusan gondolkodik, képes az eszére hallgatni a szíve helyett, addig Marianne pontosan az ellenkezője. Ő mindig a szívére hallgat, sokkal szenvedélyesebben éli meg a magasságokat és a mélységeket. Emiatt a szerelmi csalódásokat is teljesen másképp kezelik, Elinor inkább megtartja „magának”, Marianne sokkal inkább kimutatja.

„ – Nincs önben becsvágy, ezt jól tudom. Szerények a vágyai.

– Azt hiszem, nem szerényebbek, mint bárkié a világon. Én is a maradéktalan boldogságra vágyom, mint bárki más, ám mint bárki más, én is a magam módján szeretném ezt elérni. A nagyság nem tehet boldoggá.”

A boldogsághoz vezető út azonban egyikőjük számára sem egyszerű: Elinor és Edward Ferrars kapcsolata nem zökkenőmentes, hiszen a férfi már elígérkezett valaki másnak, így a történet ezen része az ő vívódásukról szól. Marianne helyzete azonban más: Mr. Willoughby és Brandon ezredes szíve is a lányért dobog, így neki teljesen más szituációval kell megküzdenie. Megmondom őszintén, hogy én az egyikőjüknek nagyon drukkoltam, és habár éreztem, hogy nem ő lesz a befutó, mégis csalódott voltam, amikor tényleg nem így történt. Ennek ellenére drukkoltam a lányoknak, hogy az általuk áhított idilli kép végre összeálljon és megtalálják az igazi boldogságot egy-egy férfi oldalán.

Összességében azt kaptam a regénytől, amit vártam. Maga a történet nagyon tetszett annak ellenére is, hogy néha kicsit vontatottabb volt, de szerintem remekül bemutatja a regény a XIX. századi angliai társadalmat, természetesen kelő humorral és iróniával fűszerezve.

A Menő Könyvek által kiadott változat tökéletes ajándék lehet azoknak, akik szívesen újraolvasnák a klasszikust, de azok számára is remek választás, akik még sosem vették kezükbe a Jane Austen-regényt. A gyönyörű borító egy nagyszerű klasszikust rejt, amit mindenkinek érdemes a kezébe venni a Büszkeség és balítélettel együtt.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példány a Menő Könyveknek!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s