Értékelés · Fumax · projekt · prológus

V. E. Schwab: Viszály

ViszályFülszöveg: Lehetnek ​szuperképességeid, de attól még nem leszel jobb ember…

Victor és Eli két különc kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait, és a halálközeli élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények között bárki szert tehet emberfeletti képességekre. Amikor az elméletet gyakorlattá változtatják, az események nem várt, és borzalmas fordulatot vesznek.

Tíz évvel később Victor megszökik a börtönből, hogy esküdt ellenségévé vált egykori barátja nyomába eredjen. Segítője egy fiatal lány, aki zárkózottságával leplezi bámulatos képességeit. Eközben Eli semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy eltörölje a föld színéről a szuperképességekkel rendelkező egyéneket – kivéve társát, egy vasakarattal bíró, rejtélyes nőt. Az árulás és a veszteség fájdalmától hajtott ősellenségek mindkét oldalon emberfeletti erőkkel felfegyverkezve készülnek beteljesíteni bosszújukat – de vajon melyikük éli túl a végső összecsapást?

A hatalmas népszerűségnek örvendő V. E. Schwab magával ragadó stílusban kelt életre egy jelmezek nélküli, karcos világot, ahol a szupererőtől nem válik valaki automatikusan jófiúvá, és ahol idővel mindenkinek le kell lepleznie igazi indítékait.

Legelőször tavaly olvastam V. E. Schwabtól, azonban az Addie LaRue láthatatlan élete után biztos voltam benne, hogy idén mindenképpen több művét is szeretném a kezembe venni. Nagy elvárásokat támasztottam Az elvetemültek első része, a Viszály felé, hiszen hasonlóan az általam elsőként olvasott regényéhez, most is egy jól felépített, komplex világképre számítottam, az írónő pedig szerencsére nem okozott csalódást.

A borító nekem nagyon tetszik, szerintem visszahozza a regény hangulatát. A színvilága letisztult, a piros miatt viszont kellően figyelemfelkeltő, pont, mint a főszereplők. Dan Wells véleménye a borítón szerintem kellően figyelemfelkeltő, hiszen valóban egy „sötét, összetett és merész” történetre számíthatunk.

Bevallom őszintén, eleinte kicsit féltem a történettől, nem tudtam hova tenni, hogy a két főszereplő, Victor és Eli szándékosan, tudatosan keresi a “bajt”, a halálközeli élményeket. Azonban az írónő stílusa annyira magával ragadott, hogy nehezen tudtam letenni a művet, és miután elolvastam, azonnal neki is álltam a második résznek, a Visszavágónak (erről majd néhány nap múlva fogok értékelést hozni).

Azok a személyek, akik “visszatérnek a halálból”, RendKívüliek lesznek, szuperképességekre tesznek szert. Különös, hogy az utolsó gondolatok mennyire befolyásolják azt, hogy a halál után hogyan lesz valaki különleges, milyen emberré (lehet egyáltalán őket így hívni?) válik. RK-nak lenni akár menő is lehetne, – hiszen ki ne szeretne szupererővel rendelkezni – azonban ennek ára van, a személyiségük nagyban megváltozik a trauma, halálközeli élmény hatására. Ez pedig Victor és Eli esetében sincs másként.

A két srác elképesztően okos, orvostanhallgatóként pedig sikeres jövő állhat előttük, azonban életük teljesen másképp alakul. Amikor Eli szakdolgozatához elkezdik kutatni a témát, ők sem tudják még, hogy ez mekkora hatással lesz az egész életükre. Az egymással amúgy haveri viszonyban lévő srácok egyszer csak egymás ellenségeivé válnak, céljuk pedig, hogy legyőzzék a másikat.

A két főszereplő mellett felbukkanak a történet szempontjából is fontos szereplők. Ilyen például a testvérpár, Serena és Sydney, akik, habár nem tudatosan, de egy baleset következtében szintén szuperképességekre tesznek szert. Nem egy oldalon harcolnak, de érdekes követni, hogy a testvéri szeretet vajon felülmúlja-e azt, hogy ők is valamennyire ellenségekké válnak.  Náluk bizonyosodik meg a legjobban, hogy valóban nem a halál módja, hanem az utolsó gondolataik a meghatározóak, hiszen egyszerre szenvednek balesetet, mégis két teljesen különböző képességet kapnak.

Ha őszinte akarok lenni, én valamennyire megkedveltem a két főszereplőt. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, hiszen elítélem, amiket csináltak, ahogyan a bosszúvágy vezérelte őket, de tetszik, hogy nem tipikusan „jófiú-karakterek” a regény főszereplői, sokkal inkább olyanok, akiknek a negatív tulajdonságaik a meghatározóak. Említettem már, hogy a halálközeli élmény kihat az ember személyiségére, Victor és Eli pedig valóban élő példái ennek, haverokból pedig tényleges ellenségekké válnak. Bevallom, hogy én a regény felénél elkezdtem valamiért Victornak drukkolni, így végig szorítottam érte. Talán kicsit megsajnáltam még az elején, hogy ő Eli felbukkanása után mindenhol már csak a “második helyen érezte magát”. Nem mellesleg megdöbbentő számomra, hogy Victor és Eli mennyire ismeri egymás gondolkodásmódját, és így nagyon nehéz valamelyikőjüknek lépéselőnyben lennie.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti V. E. Schwabot, és esetlegesen ezt még nem olvasta volna, illetve azoknak is, akik kedvelik az ilyen típusú történeteket. Meglepetésekkel és fordulatokkal teli, amit nem lehet letenni.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Fumax Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s