Fülszöveg: Mi ​történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválasztják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

„Bárhova mentem, vittem magammal, és minden lopott másodpercben ezt olvastam, muszáj volt! Magával ragadó, csodálatos, gyengéd, szexi… Ez a könyv mindent tud, amire szükségem van. Irigylek mindenkit, aki még nem olvasta, és átélheti ezt csodás élményt!” – Christina Lauren, New York Times bestseller író

„A Piros, fehér, királykék vérlázítóan mulatságos. Romantikus, szexi, szellemes és izgalmas. Imádtam minden sorát” – Taylor Jenkins Reid, New York Times bestseller író

Kifejezetten szeretek olyan regényeket a kezembe venni, amit csapaton belül ajánlottak, azokat pedig különösen kedvelem, amik a komfortzónámon belülre esnek, hiszen ezek sosem (vagyis csak nagyon ritkán) okoznak csalódást. A Red, white & royal blue, azaz a Vörös, fehér és királykék pedig egy ilyen mű.

A borító nekem kifejezetten tetszik, legfőképpen a színe miatt. A rózsaszín ezen árnyalata az egyik kedvence színem a fekete mellett, szerintem már olvasás előtt is azt sugallja, hogy egy kifejezetten aranyos, romantikus regényre számíthatunk, aminek remélhetőleg happy end lesz a vége.

A történet nem egy “megszokott”, szerelmi sztori (és most nem arra gondolok, hogy ez egy LMBTQ-regény), annál sokkal különlegesebb, ugyanis az amerikai elnök fia, Alex, illetve a walesi trónörökös, Henry szeretnek egymásba. Kapcsolatuk azonban ennél sokkal zűrösebben kezdődik, a kezdetektől fogva nem voltak szimpatikusak egymásnak, sőt egy incidens miatt meg kell rendezniük a külvilágnak szóló megbékélésüket is. Így lesz az álbarátságból szerelem, és ahogy egyre jobban megismerik egymást, annál jobban félnek a külvilágnak ezt bevallani. Egy kissé klisésnek tűnhet ez az ellenségből szerelmes párrá válás, azonban közben annyira magával ragad a történet, a stílus, a humor, hogy egyáltalán nem zavaró. Habár számomra kiszámítható volt, hogy miként fog alakulni a sorsuk, azért izgultam a fiúkért, hiszen nem könnyű az életük, mindketten rivaldafényben élnek, ráadásul az Amerikai Egyesült Államok választás előtt áll, így Alex anyukája és az ő csapata mindent megtesz azért, hogy hatalmon maradjanak, újra őket válasszák meg. Alex is szerepet vállal a politikában, így az is kérdéses számára, hogy az ő karrierjét vajon milyen irányba változtathatja meg az, ha kiderülne a szerelmi élete.

Ami nekem egy kicsit furcsa volt, hogy egyes szám harmadik személyben íródott a mű, nem pedig valakinek a szemszögéből. Ez lehet, csak számomra volt szokatlan, hiszen én inkább az utóbbi típust részesítem előnyben. Így talán egy kicsit kevésbé ismerhettük meg a szereplőket, szívesebben olvastam volna a cselekményt Alex vagy Henry szemszögéből, azonban ezáltal mégis kicsit kibillentem a komfortzónámból.

Számomra a két főszereplő, Alex és Henry kifejezetten szimpatikussá váltak, ahogy haladtunk előre a történetben. Egyikük élete sem egyszerű, hiszen bármennyire is próbálják óvni a magánéletüket a médiától, mégis gyakran a bulvárlapok címlapjain találják magukat. Ezen felül számtalan elvárásnak meg kellene felelniük, amibe nem férhetne bele kettejük kapcsolata, így kérdéses, hogy mennyire tudnak kitörni abból a burokból, amiben élnek. Ez főként Henryre vonatkozik, akinek a családja eleinte semmilyen módon nem tudja elfogadni azokat a „hibáit”, amik az átlagtól megkülönböztetik, amik különlegessé teszik. Ő más, azonban sokáig ezt próbálja elnyomni magában, hogy megfeleljen mások elvárásainak.

A szereplők közül kiemelném még Junet, Alex tesóját, akivel rendkívül szoros a viszonya. Nagyon jó a kapcsolatuk, (majdnem) mindent megbeszélnek egymással, bármikor számíthatna a másikra. A triumvirátus harmadik tagja, Nora, akire szintén bármikor számíthatnak. Ő is benne van minden hülyeségben, de rá is bármilyen titkot rá lehet bízni.

Alapvetően nagyon tetszett, imádtam olvasni, és őszintén drukkoltam a fiúknak, hogy boldog befejezést kapjanak. Ez a regény amellett, hogy szórakoztató olvasmány, több olyan témát is érint, amin érdemes elgondolkozni. Az egyik ilyen az online világ, a közösségi média, és annak hatásai, hiszen ez a jelenség a sok pozitív tulajdonsága ellenére, rengeteg negatívummal is járhat, főként, ha valaki az amerikai elnök fia vagy egy brit herceg. Mindenképpen olvassátok el, ha szeretitek az ilyen típusú történeteket!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!