ajánló · Értékelés · Halloween · horror · Könyvmolyképző Kiadó · projekt

“Akárhová mész ebben a gyönyörű, rettenetes világban, vár rád egy kísértetmese.” | Katherine Arden: Apró terek

Katherine Arden neve már sokatok számára ismerős lehet A medve és a csalogány hazai megjelenése óta. Az írónő korábbi könyveit, amelyek Az Északi erdő legendája trilógiát alkották nagyon szerettem, így örömmel vágtam bele a fiatalabb korosztálynak szóló, borzongató kisregény sorozatának első kötetébe.

apró terekFülszöveg:

Hátborzongató, ​rabul ejtő kísértettörténet.

A tizenegy éves Ollie egy tragikus veszteség után csak a könyvekben talál vigaszt. Így amikor a folyónál egy őrült nővel találkozik, aki egy könyvet akar a vízbe dobni, Ollie ellopja a könyvet, és elmenekül. A kötettel borzongató történetet ismer meg egy lányról és két fivérről, akik szerelmesek voltak belé – és egy „mosolygó férfival” kötött furcsa alkuról. A baljós kísértet valóra váltja az ember legkedvesebb vágyát, azonban a legmagasabb árat kéri érte.

A történet magával ragadja Ollie-t, egészen a másnapi osztálykirándulásig a Párás Völgy tanyára, a rémisztő történetű helyi gazdaságba. Ott a könyve szereplőinek sírjába botlik. Lehet, hogy a „mosolygó férfi” története igaz? Ollie-nak nincs túl sok ideje a válaszon gondolkodni. A hazafelé vezető úton lerobban az iskolabusz, a különös buszsofőr pedig dermesztő tanácsot ad a rábízott gyerekeknek: „Jobb, ha elindultok. Ha leszáll az este, értetek is eljönnek.” A sötét valóban gyorsan ereszkedik rájuk, amikor Ollie karórája riasztó visszaszámlálásba kezd, és ezt írja ki: FUSS.

Csak Ollie és két osztálytársa engedelmeskedik a buszvezető figyelmeztetésének. Ahogy a trió elindul az erdőbe, a körülötte álló madárijesztők mintha figyelnék őket… Ollie-nak pedig felrémlik a furcsa nő különös tanácsa: „Kerüld a tágas tereket. Maradj az apróknál!” És ezzel egy jólesően borzongató, hajmeresztő kaland kezdődik el.


Az Apró terek Katherine Arden első middle grade könyve, egy hátborzongató kísértettörténet 10-12 éves gyerekekkel a főszerepben. Nem titok, hogy oda-vissza vagyok a jól megírt gyermek-ifjúsági történetekért, azonban ha horrorról és thrillerről van szó megfutamodok, mert egy félős nyuszi vagyok. Mégis, Arden neve garancia volt számomra a tökéletes könyvre, szóval muszáj volt megpróbálkoznom kimozdulni egy kicsit a komfortzónámból, és milyen jól tettem!

Ollie elvesztette az anyukáját, így már csak a könyvekben leli örömét, és hát jó könyvmoly létére, amikor egy nő megpróbál egy könyvtől megszabadulni azáltal, hogy a folyóba dobja, a lánynak muszáj volt közbeavatkoznia. Így kezdődik a kalandos, tökéletes bekuckózós történet A medve és a csalogány írónőjének tollából.

“Az olvasás azt jelentette Ollie-nak, hogy olyan helyre látogathat, ahol egyáltalán nem kell Olivia Adlernek lennie.”

Annak ellenére, hogy nem egy szépirodalmi művet fogtam a kezemben, és nem egy fiatal felnőtteknek szóló szórakoztató művet, az Apró terek gyönyörűen volt megírva, a szereplői életkora ellenére sem éreztem azt, hogy túl öreg lennék a történethez. Egészen a kezdetektől fogva átjárt a borzongás, teljesen bele tudtam merülni az atmoszférába, amit az írónő megteremtett a hideg, vermonti mindennapokkal.

Ollie és apukája karakterén keresztül gyönyörű szépen kibontakozik a gyász feldolgozásának folyamata, nem csak felnőtt, hanem gyerek szemszögből is. Nagyon jól megmutatja és érzékelteti a sorokban az írónő a karaktereken át, hogy mennyire nehéz is elveszteni valaki olyat, akit olyan mélyen szerettünk, hogy úgy érezzük nélküle nem tudunk létezni a világban. És nagyon jól átadja azt is, hogy milyen kényszer cselekvéseket, menekülőutakat találhatunk ilyenkor azáltal, hogy bemutatja nekünk a könyv Ollie mindennapjait.

tumblr_9e4cc137bf6a80eccdba6a441b69aeca_38b9c3c1_1280
Kép forrása: Tumblr – Nateiar

Miután Ollie hősiesen megmenti a könyvet a folyóba fulladástól elkezdődik az igazi kísértetsztorikra hajazó kaland egy iskolai kirándulás során. Ollie osztálytársai Coco és Brian társaságában kell, hogy megmentse saját magukat és a talán örökre elveszett osztálytársaikat.

Brian kuncogni kezdett. Aztán nevetni.
– Mi – csattant fel Ollie még mindig zihálva az ijedtségtől – olyan vicces?
– Alice Csodaországban – mondta Brian. – Emlékszel? „Honnan tudod, hogy őrült vagyok?” – kérdezte Alice.
– „Biztosan az vagy – fejezte be Ollie lassan az idézetet –, különben nem jöttél volna ide.”

Nem győzöm hangsúlyozni mennyire csodás, közben pedig kicsit ijesztő egy történet ez. Egyszerre szól a gyászról és annak feldolgozásáról, a család fontosságáról, a még mellettünk lévő szeretteink megbecsüléséről, a barátság fontosságáról és a gyógyulásról. Tökéletes olvasmány az olyan félős nyuszik számára mint én, akik a horror szótól már a világból is kifutnának, és a kisebb kalandoktól nem megijedő olvasók számára is. Felnőtt fejjel is teljesen élvezető, bátran vágjatok bele és ismerjétek meg a madárijesztőktől hemzsegő kisregényt.

“Ollie néha egyszerűen dühbe gurult, és az csak még rosszabbá tette, ha ilyenkor bárki hozzá szólt. Könnyebb volt egyedül lenni ott fent, a csendben.”

A könyvért hálás köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! Ha felkeltette az érdeklődéseteket Ollie és barátainak története, akkor ezen a linken meg tudjátok vásárolni a könyvet.


zsebi_bio_2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s