Magasan ​fent a svájci hegyekben áll büszkén a Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek fénykora már rég letűnt. De mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a vendégek a híres szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.

A tizenhét éves Fanny Bennel, a szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött? Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?

Mialatt Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az állása forog kockán, hanem a szíve is.

---

Ha egy olyan könyvre vágynál, amely eszedbe juttatja, miért is szeretjük annyira a telet így Februárban, amikor már mindenkinek elege van a hidegből – nos, ne keress tovább, mert a Fellegszálló tökéletes választás erre a célra. Az ünnepi időszakra készül a jobb éveket megélt, de még mindig fényűző Fellegszálló a svájci hegyekben, érkeznek a dúsgazdag vendégek hogy kipihenjék az év fáradalmait. Mi a tizenhét éves Fanny szemszögén keresztül ismerjük meg a szálló minden zegét-zugát, aki szakmai tapasztalatot próbál szerezni éppen, mivel úgy döntött, az iskolát nem neki találták ki.

Mint sokan mások, én is az Időtlen szerelem és a Silber trilógia után vettem kézbe a Fellegszállót, így elég magasak voltak az elvárásaim, hiszen mindkét sorozatot nagyon élveztem előzőleg. Ám nem biztos, hogy jól járunk, ha ezekhez a kötetekhez akarjuk hasonlítgatni a Fellegszállót, mert teljesen más típusú történet és való igaz, nem sok minden történik a regény kb 80 százalékában. Ez nem feltétlenül probléma, a hangulat még mindig hamisítatlan Kerstin Gier, de nem pörögnek úgy az oldalak, ahogy már az írónőtől megszoktam. Ez inkább olyan lassú, komótos sztori.

– Most elárulom neked, miért vagy olyan rossz gyerekcsősz: mert nem sugárzik belőled a természetes tekintély. A gyerekek megérzik az ilyesmit.
– Én meg elárulom neked, miért nincsenek barátaid: mert nem sugárzik belőled a természetes kedvesség.

Igen sok ekcentrikus karakterbe lehet botlani a Fellegszálló háza táján, és eme sokszínűség nagyjából az egyetlen ami úgy istenigazából megmenti ezt a könyvet. Azért a helyi bajos csajok fogat nélkül meglettem volna, már annyira lerágott csontnak érződik ez a “minden menő utálja azt az egy szürke kisegeret, akiért nem egy, de mindjárt két szívtipró pasi kepeszt, mint kacsa a nokedli után. Egyetlen mentsége, hogy néhol úgy tűnt, a könyv is tökéletesen tiszában van mindezzel és nem veszi magát túl komolyan.

– Sajnálom – mosolygott Tristan bűntudatosan. – Majdnem megzavartam a szupertitkos küldetésed. Mi van ezeknek az amerikai pomponlányoknak a rovásán? Ne, ne is áruld el, hadd találjam ki! Hamupipőke gonosz mostohatestvérei egy nemzetközi drogkartellt üzemeltetnek, ugye? Lent az uszodában találkoznak egy olasz maffiavezérrel. Nem kell gyorsan utánuk szaladnod, hogy letartoztasd őket?

Emiatt, bár néhol már-már inkább érződnek karikatúráknak egyes szereplők semmint hús-vér embereknek, az egész bája a történetnek valahogy végig megmarad. Talán ettől is olyan kellemes télen olvasni ezt a könyvet, nem csak azért mert télen játszódik, hanem mert pont az a fajta sztori ami mellett az ember kellemesen elüldögél egy forrócsoki társaságában (kandalló opcionális).

Maga a romantikus szál nagyon próbált jelen lenni, de jobbára csak nyögvenyelősen sikerült neki. Alapvetően sokkal jobban szórakoztattak a vendégek és a személyzet, mint Ben Montfort és Fanny flörtölése. Tristan, a másik rezidens szépfiú egy fokkal érdekesebb volt, de ez az egész szerelmi háromszög szitu annyira erőltetettnek érződött, hogy nem tudta túlságosan megragadni a figyelmemet.

Tudom, azt mondtam, jobb nem hasonlítgatni – és tényleg – de nem lehet elmenni a tény mellett, hogy Gwen és Gideon százszor szórakoztatóbbak voltak, időutazással vagy anélkül.

A nyomozós szál már jobban megragadta a fantáziámat, élveztem megismerni a Fellegszálló titkait Fanny szemein keresztül, a rejtett folyosókat, a tiltott macskát, és persze a kétes személyazonosságú orosz oligarchát a kleptomán feleségével.

Összességében, egy kissé vegyes felvágott volt számomra ez a könyv; bizonyos aspektusait kifejezetten élveztem, ameddig mások hagytak maguk után némi kívánnivalót. Mindazonáltal, ahogy már az elején is említettem, a Fellegszálló egy igazi könnyed téli olvasmány, ideális a hidegebb hónapokra. Ha szívesen bekuckóznál egy laza YA regénnyel, amitől nem vársz túl sokat, csak éppen annyit, hogy elszórakoztasson egy pár óra hossza erejéig, ez egy jó választás lehet a számodra.

A recenziós példányt köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!