Értékelés · Borítómánia · helikon · projekt · prológus

Agatha Christie: Szerelmi bűnügyek

Szerelmi bűnügyekFülszöveg: A szerelem furcsa dolgokra képes. Néha a legjobbat, olykor pedig a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Agatha Christie, az emberi lélek páratlan ismerője e kötet novelláiban is mesterien fonja szerelmi bűnügyeinek szálait. Kedvenc detektíveinkkel meglepő helyszíneken találkozhatunk? Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik (de ez egy másik halál a Níluson!), Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásának módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg, Tommy és Tuppence egy apróhirdetés nyomán bálba megy. Megtudhatjuk, miért fontos a bridzsben a treff király, hogy mit nem bocsát meg soha egy máskülönben elnéző feleség, és hogy mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy.
Ez a kötet csupa-csupa szerelem és szenvedély…
De a szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. És ezt a krimi királynőjénél senki sem tudta jobban.

Agatha Christie-regényt utoljára gimi alatt fogtam a kezemben, ami, habár annyira rég még nem volt, mégis eltelt 3-4 év azóta, hogy az írónőtől olvastam volna. Mindig is szerettem a stílusát, utólag belegondolva nem is értem, hogy nem olvastam mostanában tőle. Az eddigi kedvencem a Tíz kicsi néger volt, azonban a Szerelmi bűnügyek felülmúlt mindent.

A borító alapból megfogott, nagyon-nagyon tetszik a stílusa, a színvilága, illetve a motívumok is ízlésesek rajta. A rózsaszínes árnyalatok sejtetik a háttérben meghúzódó szerelmi történeteket, azonban Agatha Christie írói stílusát ismerve sejthetjük, hogy nem klasszikus, happy end-es befejezést kapnak majd a szereplők. Külön örültem, hogy a védőborító alatt is egy nagyon szép borító rejtőzik, egyedül a színvilága más, mint az előbbinek. Nem tudom, melyiké a szebb, mind a kettő egyformán tetszik, talán a fényessége miatt a védőborítót emelném ki.

“Továbbra is kapom a pénzt, és pocsékolás, ha nem kezdek vele semmit. De ahogy mondtam, nem tudom kitalálni, hogy mit vegyek, amim még ne volna.”

Kedvenc novellát a kötetből nagyon nehéz választanom, hiszen mindegyik közel került hozzám valamilyen szempontból, azonban ha választani kellene, akkor A gazdag hölgy esetét mondanám elsőszámú favoritnak. Szerintem ez a történet rendkívül tanulságosra és szellemesre sikerült, Mrs. Rymer életébe betekintést nyerve pedig megtapasztalhatjuk, hogy a pénz nem boldogít, és jókora vagyonnal is lehet bárki boldogtalan. A boldogságot máshol kell keresni, aminek megtalálásában Mr. Pyne bárki segítségére lehet.

„Végül így szólt:
-De hát én semmiféle gyilkosságról nem hallottam.
-Nem – mondta Poirot –, nem is hallhatott róla.
-Kit öltek meg?
-Egyelőre még – felelte Poirot – senkit.”

Megmondom őszintén, hogy Agatha Christie ikonikus szereplőire már név szerint nem emlékeztem, azonban ahogy haladtam sorban a novellákkal, úgy jutottak eszembe a történetek. Hercule Poirot, az írónő egyik legkedveltebb nyomozója például a Darázsfészek című novellában nagyon szimpatikussá vált számomra. Kifejezetten izgalmas volt olvasni, hogy egy olyan bűneset, gyilkosság után nyomoz, amit még el sem követtek, de majd el fognak. Egy régi ismerősének segít, és én egyáltalán nem számítottam egy ilyen csattanóra a végén.

Külön örültem, hogy a könyv végén elolvashatunk egy rövidebb részletet az Életem című műből is. Nem tudtam, hogy létezik Agatha Christie életéről egy ilyen regény, de a részlet alapján mindenképpen szeretném beszerezni a közeljövőben majd ezt is. Szerintem teljesen másképp látta a világot, mint az akkori társadalom, és nem félt nemet mondani olyanra, ami nem tette úgy igazán boldoggá őt.

Nehéz erről a novelláskötetről bármilyen kritikát megfogalmazni. Furfangos, kerek történeteket olvashatunk a gyűjteményben, amik önálló műként is megállják a helyüket. Tényleg mindenki számára ajánlom Agatha Christie kötetét, hiszen ezek a 15-20 oldalas novellák tökéletesek lehetnek akkor is, ha csak kevés szabadidőnk van, de azt olvasással szeretnénk tölteni. Én is nagyon szerettem azt, hogy hamar vége lett egy-egy történetnek (kiderült, hogy ki a tényleges gyilkos), így néha-néha le is tudtam tenni a művet. Kikapcsolódás volt a szereplőkkel együtt nyomozni, bosszankodni, amikor nem jöttem rá, hogy ki a gyilkos, és a szereplőkkel együtt örülni annak, amikor lelepleződött valaki.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt Helikon Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s