ajánló · tematikus ajánló

Félelmetes féltéglák | 1. rész

Az elmúlt napokban azon merengtünk, milyen az élet (és a könyv) 700 oldal felett. Szóval, ha masszív, kicsit ijesztő vagy teljes mértékben félelmetes féltégla olvasmányokra vágytok, akkor jó helyen jártok. A mai bejegyzésben azokról a könyvekről fogok nektek mesélni, amik a 700+ oldalas önvédelmi fegyver kategóriába beillő könyvek feltételnek megfelelnek, és amiket azért nem olvastam még el, mert ijesztő az oldalszámuk. Mivel több ilyen könyv is csücsül már egy ideje a könyvespolcomon, így három részbe bontom a bejegyzést és a következő két napban érkezem majd a folytatásokkal.

Stephen Chbosky: Képzelt barát | 704 oldal

Stephen Chbosky az írója az Egy különc srác feljegyzéseinek, ami életem egyik legmeghatározóbb könyve. Minden alkalommal, amikor valaki nekem szegezi azt a kegyetlen kérdést, hogy melyik az az egy könyv, ami az örök kedvencem, akkor a különc srácot emelem ki. Viszont Chboskynak az a regénye merőben más, mint az új, a Képzelt barát. Míg az ​Egy különc srác feljegyzései című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, aki kicsit fura és nagyon magányos, addig az egy Képzelt barát inkább egy horror sztori. A műfajra még rátesz egy lapáttal az oldalszám, egy elég vaskos kötetről van szó.

képzelt barátFülszöveg:

Christopher ​hétéves.
Christopher az új fiú a kisvárosban.
Christophernek van egy képzelt barátja.

Legyőzhetjük a félelmünket, vagy hagyhatjuk, hogy az győzzön le minket. Kate Reese egyedülálló anya, aki menekülni próbál bántalmazó kapcsolatából, mert jobb életet akar magának és a fiának, Christophernek. Az éjszakai száguldás után a pennsylvaniai városkában, Mill Grove-ban kötnek ki, mely olyan messze esik a járt utaktól, amennyire ez csak lehetséges. A közösség zárt, a városba egyetlen főút vezet be, és ugyanaz ki. Először úgy tűnik, hogy Mill Grove tökéletes hely, ahol végre megállapodhatnak. Aztán Christopher eltűnik, és senki sem találja. Hat hosszú nap múlva kerül elő az erdőből a város peremén: sértetlen, de valahogy mégis más lett. Attól fogva egy hang beszél hozzá a fejében, amelyet csak ő hallhat, és küldetése van, amelyet csak ő teljesíthet: karácsonyra fel kell építenie az erdőben egy lombházat, különben az anyja és mindenki más a városban örökre megváltozik.

Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései című könyve húsz éve jelent meg, és a határtalanság érzését nyújtotta az olvasóknak. Most egy hosszú évek óta érlelt horrorral tért vissza, melynek kozmikus méretei és érzelmi gazdagsága átalakítják a műfaj meghatározását.


Kazuo Ishiguro: Vigasztalanok | 716 oldal

Ishigurotól még csak a Ne engedj el…-t olvastam, azonban szeretném idővel a teljes életművét elolvasni. Már elkezdtem beszerezni tőle az új Helikonos kiadásokat és idei célként kitűztem, hogy majd a Vigasztalanokat elolvasom, de hasonló a helyzet mint fentebb Chboskyval, egyszerűen elrettent a könyv hossza az olvasástól.

vigasztalanokFülszöveg:

Ryder, a világhírű zongoraművész megérkezik egy közép-európai városba, ahol nagy koncertet kell adnia. Ezen kívül is sűrű program vár rá: meglepetten érzékeli, hogy bár azt sem tudja pontosan, hol van, de valami csodát várnak tőle – hogy jelenlétével és művészetével kimozdítsa a várost a válságból. Rydernek most meg kellene értenie e válság természetét, de fő feladatától minduntalan eltérítik: hol a felesége (vagy szeretője?) és a fia (ha egyáltalán ők azok), hol különféle gyerekkori barátok, akiket a sorsuk ebbe a városba vetett, hol a szállodainasok (akik a Magyar kávéházban tartják fergeteges táncos gyűléseiket) – hol pedig az egykori híres karmester, az alkoholista vénemberré züllött Brodsky ügyei, aki szintén a nagy koncertre, a diadalmas visszatérésre készül. S közben Ryder szorongva kóborol egy olyan világban, amely álmokból, gyerekkori emlékekből és a tudattalan félelmeiből épül fel, és kiszámíthatatlanul változik.

Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés – van köztük a mélységes múltból a mi korunkhoz emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene –, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.


Donna Tartt: Az Aranypinty | 796 oldal

Ritka alkalmak egyike, amikor a könyvből készült filmet előbb látom, minthogy elolvasnám az alapjául szolgáló történetet. Az Aranypinty esetében pontosan ez történt és őszintén be kell valljam, nem vett le a film a lábamról. Viszont a könyvbe már korábban beleolvastam és nagyon tetszett Donna Tartt stílusa, csak az a fránya vastagság. Esküszöm félek, hogy  egyszer agyonüt, ugyanis az ágyam feletti polcon van a helye.

az aranypintyFülszöveg:

A történet főszereplője egy szerető anya és egy távol lévő apa fia, a tizenhárom éves Theo Decker. Csodálatos módon túlél egy katasztrófát, mely azonban szétrombolja az életét. Magára marad New Yorkban, irányvesztetten és teljesen egyedül, míg végül egy gazdag barát családja befogadja. Ám a Park Avenue jómódú és távolságtartó világában sehogy sem talál otthonra. Sóvárog az anyja után, és görcsösen ragaszkodik ahhoz a tárgyhoz, amely a leginkább rá emlékezteti: egy kis méretű, varázslatos festményhez, amely végül az alvilág felé sodorja.

Az Aranypinty egy régen várt klasszikus történet veszteségről, megszállottságról, túlélésről és önmagunk megtalálásáról. Néhány oldal után magába szippant, nem hagy aludni, és nem engedi magát elfelejteni.


Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame | 720 oldal

Egyik kedvenc klasszikusom Victor Hugo tollából A nyomorultak, ami a francia romantika egyik kiemelkedő regénye. Oldalszámok tekintetében az is masszív, 1000 oldal feletti bőven, viszont mindezek ellenére nagyon szerettem. Sajnos még nem volt szerencsém A párizsi Notre-Dame-hoz, azonban mindenképp szeretnék egyszer sort keríteni rá, van is egy 1992-es példányom belőle. A Disney mesét imádtam, bízom benne, hogy egyszer a könyvet is szeretni fogom.

a párizsi notre dameFülszöveg:

Néhány ​esztendeje e könyv szerzője a Notre-Dame székesegyházban járván, vagy inkább kutakodván, az egyik torony homályos zugában emberkéz rótta szót pillantott meg a falon: ‘ANÁTKH

Ananké, végzet. A kőbe eléggé mélyen bevésett, idő marta görög nagybetűk, a formájukba és tartásukba belekövült, gótikus írásra valló, középkori kézről tanúskodó jegyek, de legkivált a bennük rejlő gyászos és baljós értelem mélyen megrendítette a szerzőt.
Azon töprengett, azt próbálta megfejteni, miféle szenvedő lélek lehetett az, amelyik addig nem akart megválni e világtól, míg a bűn vagy balsors bélyegét rá nem ütötte az ódon templom homlokára.
A falat azóta befestették vagy levakarták (magam sem tudom már), s a felirat eltűnt. Mert így bánnak a középkor csodálatos templomaival idestova kétszáz esztendeje. Pusztítják őket, ahol érik, belülről és kívülről egyaránt. A pap befesti, az építész levakarja, aztán jön a nép és lerombolja.
Ennélfogva, azon a múló emléken túl, amelyet e könyv szerzője állít itt neki, ma már nincsen nyoma a Notre-Dame komor tornyába belevésett titokzatos szónak, nincsen annak az ismeretlen sorsnak sem, amelyet oly szívszorító tömörséggel fejezett ki. Az az ember, aki azt a szót írta a falra, évszázadokkal ezelőtt eltűnt a nemzedékek sorából.
Abból a szóból lett ez a könyv.
1831 februárjában


Holnap a bejegyzés sorozatot a trilógiákkal fogom folytatni. Van pár vaskos kötet a polcomon, amik egyben tartalmaznak egy kerek egész történetet. Tartsatok velünk, egészen szerdáig hozunk majd kontentet a projekthét keretein belül.

zsebi_bio_2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s