Agave kiadó · Értékelés · fantasy · projekt · prológus

A. K. Larkwood: A kimondatlan név

a kimondatlan névFülszöveg: Mi lenne, ha tudnád, hogyan és mikor fogsz meghalni?

Kszorvejt az ősi mágia egyik szektája nevelte. Mindig is tudta, hogy a tizennegyedik születésnapján felmászik majd a hegyre, belép a szentélybe, és az istenük, a Kimondatlan áldozata lesz. Ám a halála napján felkeresi egy nagy hatalmú varázsló, és lehetőséget kínál neki: fordítson hátat a végzetének, hogy tolvajjá, kémmé és orgyilkossá váljon – a varázsló hű fegyverévé. A lány sosem akart értelmetlen halált halni, ezért elfogadja az ajánlatot.
Kezdetben segít megdönteni egy ország vezetését és visszaadni a varázslónak a hatalmát, aztán a megbízásából kutatni kezd egy ereklye után, amely számos világot képes lenne megváltoztatni.
Eljön azonban a nap, amitől Kszorvej mindvégig rettegett. Szembetalálkozik régi szektájával, amelynek tagjai ugyanazt a mágikus tárgyat keresik. Kszorverjnek el kell számolnia a múltjával, ráadásul szembesül a ténnyel, hogy az istenek nem felejtenek, és idővel minden adósságot meg kell fizetni…

A fantasyk világa mindig is közel állt a szívemhez, nagyon szeretek belemerülni különböző világokba, különösen akkor, ha az jól felépített. A kimondatlan név esetében már a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, így kíváncsian vártam, hogy a munkával teli hétköznapokból mennyire tudok majd kiszakadni a regény által.

A borító nekem nagyon tetszik, figyelemfelkeltő és illik a történethez. A főszereplőt, Kszorvejt ábrázolja, akinek jellegzetes jellemvonásai is megjelennek az illusztrációban. A háttérben egy szintén fontos szereppel bíró kaput fedezhetünk fel, ami az utazások alkalmával jelenik meg a műben. A színvilága nem annyira szokványos, ez a lila-zöld-fekete kombináció már sejteti, hogy ez egy különleges történet lesz. Az első pár oldalak egyikén szerepel egy térkép is, ami kezdetben még ugyan nem mondott számomra túl sokat, de olvasás közben többször visszalapoztam, megnéztem, hogy melyik világ hol helyezkedik el.

„Szürke Kampó kapuján túl, az Útvesztő túlsó végében városa még mindig várta a varázslót… és Kszorvejt is. Erre választották ki, erre képezték.”

A történetben Kszorvej szembemegy a sorsával 14 évesen, és nem áldozza fel magát istenének, a Kimondatlannak. Egy nagy mágiával bíró varázsló, Szethennáj mellé csapódik, hogy közösen szerezzék vissza a férfi hatalmát, és hogy megtalálják együtt az ereklyetartót. A szektában nevelkedett, naiv, “a világból szinte semmit nem látott” lány napról napra vált egyre jobb emberismerővé és harcossá. Kezdetben sokkal félénkebb volt, azonban hamar megtanulta a leckét, hogy a Némaság Házán kívül semmi esélye nem lenne a túlélésre, ha továbbra is az a hiszékeny kislány maradna. Nyelveket tanult, megtanult harcolni, hogy bizonyítson Szethennájnak. A lány úgy érzi, hogy sokkal tartozik neki, így mindig igyekszik aszerint cselekedni, hogy jótevője ne csalódhasson benne. Vakon megbízik benne, hiszen mégiscsak a haláltól mentette meg. Művelt és fürge gyilkossá válik, aki megtanult fegyvereket is használni, félénk természete ellenére meglepően ösztönösen cselekedett sok esetben.

Bevallom őszintén, hogy az első 100-150 oldalt eléggé megszenvedtem. Valamiért lassúnak, vontatottnak éreztem a történetet, nem igazán kötött le. Nem szeretek félbehagyni könyveket, így eszembe sem jutott, hogy ne fejezzem be, továbbá mindenképpen esélyt akartam adni az írónőnek, akinek ez az első regénye. Ahogyan azonban haladtunk előre a cselekményben, és kezdett “összeállni” a világkép, úgy tudtam egyre jobban belemerülni és élvezni a cselekményt. Rengeteg információt csepegtetett az írónő a különböző kultúrákról, istenségekről, szokásokról, és magáról a hitről, ami számomra rendkívül izgalmas volt. Egyedül azt sajnálom, hogy egyes szám harmadik személyben íródott a regény, így a főszereplőről sem tudtunk meg annyi információt, mint amennyivel közelebb kerülhettünk volna Kszorvejhez egy egyes szám első személyben megírt műben. A szereplők számomra szimpatikusak voltak, kíváncsian várom, hogy a folytatásban ki mennyire lesz jelen, miket tudhatunk meg róluk a későbbiekben, hogy változik, fejlődik a karakterük.

Mindenkinek ajánlom a regényt, aki szereti a fantasyt. Habár számomra az eleje döcögősen indult, összességében megéri időt szánni rá, elolvasni. Örülök, hogy kitartottam és nem tettem le, teljesen más véleményt tudok így már a műről formálni, mintha csak szimplán félbehagytam volna. Nagyon régen olvastam már olyan regényt, ahol ennyit változott a véleményem közben, de óriási pozitívum, hogy végül nem csalódtam az írónőben, kíváncsian várom, hogy mit tudott kihozni a következő részből.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek, a könyvet ezen a linken tudjátok elérni!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s