ajánló · Értékelés · összefoglaló · Bookstagram · Extra tartalom · könyvajánló · könyvek világa · közös olvasás · olvasási kihívás · projekt

Júniusi közös olvasás a Prológussal

2022 júniusa különleges hónap lett a számunkra, mert elindítottuk a nyegyedéves közös olvasós projektet. Az év minden harmadik hónapjában kiválasztunk egy könyvet, amit csapatunk néhány tagja és a hozzánk csatlakozó könyvmolyok közösen olvasnak majd el. Júniusban Sally Rooney tollából a Normális embereket jelöltük ki közös olvasmánynak. Az Instagramon meghirdetett játék sokatok figyelmét felkeltette, a hónap végén pedig ti is megoszthattátok velünk a véleményeteket a regénnyel kapcsolatban egy kérdőív keretein belül. Lássuk, mit gondoltatok Sally Rooney alkotásáról! (Az azonos színnel jelzett válaszok származnak egy olvasótól.)

normális emberek

Mit vártál a könyvtől?

Vegyes véleményeket hallottam erről a könyvről, viszont arra számítottam a visszajelzésekből, hogy nekem tetszeni fog. Nagy dolgokat vártam el tőle.

Láttam, hogy ez is megosztotta a könyvmolyokat. Ha valaki szerette, az baromira szerette, van aki rá se bírt nézni többet. Nálam kb emiatt is győzött a kíváncsiság, úgy voltam vele, vagy lesz egy olyan “élményem” amit hamar elfelejtek, vagy egy olyan élményem, ami mély nyomot hagy.

Valami olyan élményt, ami megérint érzelmileg, amibe annyira beleéli magát a lelkem, hogy elfelejtem, hogy igazából csak olvasok, és valami olyat, amin sírni fogok.

Igyekeztem úgy hozzáállni, hogy ebből még bármi lehet. Sok negatív és sok pozitív véleményt hallottam már róla, hiszen régebben jelent már meg, és nagyon kedvelt volt egy időben. A sorozatot is sokan szeretik (nem láttam), így kíváncsian vágtam bele.

Hogy tetszett a regény?

Amilyen nagyot vártam el tőle, annyira nagyot nem csalódtam benne, viszont nem lett annyira jó, mint amire számítottam. Összességében tetszett, rengeteg minden megfogott, ki is emeltem dolgokat. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a két főszereplő kapcsolata. De hisz számomra ettől jó egy könyv, ha heves érzelmeket vált ki. Néha feldühített, ahogy viselkedtek, sokszor az az érzésem volt, hogy toxikusak egymás számára, ami valahol igaz. Viszont erre rácáfol az, hogy igazából folyamatosan ott voltak egymásnak és segítettek a másiknak. Ettől is olyan szép a kapcsolatuk.

Nagyon nagyon mélyen megérintett. Nem is tudok még sokat mondani, mert még teljesen a hatása alatt vagyok. Annyi biztos, Sally Rooney “megvett magának kilóra”, nem ez lesz tőle az utolsó könyv, amit olvasok.

Őszintén, én nagyon nagyot csalódtam. A rengeteg pozitív vélemény, amivel mindenhol találkoztam a tudatomon kívül épített fel bennem óriási elvárásokat. Sajnos nekem nagyon unalmas volt, nehezen haladtam vele, és túlságosan ismétlődő volt, mintha újra és újra ugyanazt olvasnám. Zavart, hogy a fejezeteknek szinte mindig függővége volt, utána pedig 3 hónappal később folytatódik a történet. A végén már nagyon örültem, hogy vége van 😦

Nekem felülmúlta az elvárásaimat. Nem mondom, hogy hatttalmas kedvenc lett, de nagyon bejött a regény stílusa, a különleges írásmódja, és maga a történet is, amit elmesélt. Nagyon tetszett, ahogy a cím folyamatosan felbukkant a regényben, és alakította a két főszereplőnk életét. Örülök, hogy két ilyen átlagos fiatalról olvashattam, hiszen ugyan mindkettőjüknek megvolt a maga sajátossága, de hát nem így vagyunk mindannyian? Valamiben mindannyian mások vagyunk, mint a normális emberek. Mert kik azok a normális emberek? Ők talán nem lettek volna azok? Hálás vagyok Sally Rooney-nak, hogy megírta ezt a regényt, és lehetőségem volt elolvasni. Gyönyörű, de egyben súlyos, nehéz történet volt ez, amiben mindenki megtalálhatja magát.

Ki a kedvenc karaktered és miért?

Connell. Habár Marianne-nel jobban tudtam azonosulni, valahogy mégis Connell jobban tetszett. Nem igazán tudom kifejteni, miért.

Marianne, az alább látható idézet miatt. A mentális dolgaim miatt szinte teljes egészében tudtam azonosulni a lánnyal, és pont ez a mondat (lásd: második idézet) akár naponta megfordul az eszemben.

Már eltelt nagyjából egy hónap, mióta befejeztem, és egyik karakter sem hagyott bennem nyomot annyira, hogy emlékezzem rá.

Annyira élőnek érzem az összes szereplőt, hogy nem tudnék kedvencet választani. Mindenkinek voltak negatív és pozitív döntései, jellemzői, amik miatt hol haragudtam rájuk, hol legszívesebben megöleltem volna őket. A két főszereplő közül talán Connel az, akit közelebb értek magamhoz, de Marianne is különleges.

Melyik a kedvenc idézeted?

Sajnos nincs nálam a könyv, mert már kölcsönadtam, viszont Marianne-nek a mondata, amire ráépült a könyv is, mikor kérdezi, hogy ő miért nem tud olyan lenni, mint a normális emberek, miért nem tud szeretni és őt miért nem tudják szeretni.

“Nem tudom, mi van velem – mondja Marianne. Nem tudom, miért nem tudok olyan lenni, mint a normális emberek.”

“Ennyire gonosz lenne a világ, hogy a szerelmet nem lehet megkülönböztetni a legegyértelműbb bántalmazástól és erőszaktól?”

Ebből is látszik, mennyire különbözőek vagyunk! A közös olvasós eseménynek éppen az a célja, hogy rávilágítson a sokféleségre, és meghallgathassuk mások nézőpontját. Köszönjük azoknak, akik kitöltötték a kérdőívet, reméljük, sokan olvastatok velünk vagy kaptatok kedved a Normális emberekhez. A következő közös olvasás szeptemberben várható!

Júniusi közös olvasás a Prológussal” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s