A Gallant nagy népszerűségnek örvend, és miután az Agave Kiadónak hála hazánkban is elérhetővé vált, valóságosan felbolydultak a magyar könyvmolyok. Ha kíváncsi vagy, mire ez a nagy felhajtás, olvass tovább!

1. Schwab sítlusa

V. E. Schwab kíváló történetmesélő, eddigi összes írása levett a lábamról, és a Gallant olvasása közben is csak úgy faltam a sorokat. Szavai erővel bírnak, kifejezésmódjával hat az érzelmeinkre, miközben feszültségkeltő eszközeivel letehetetlenné teszi a történetet. A humor a Gallant esetében nem kap nagy teret, de ez nem is baj, hiszen a komoly és sötét hangulathoz nem is passzolna.

2. Őszi borzongás

Ha rám hallgatok, akkor ősszel veszitek a kezetekbe Schwab legújabb könyvét. A hangulat tökéletesen passzol a hűvös és nyirkos őszi időjáráshoz, a Halloween környéki napokban pedig az embernek kifejezetten jól tud esni egy kis halovány félelem. A Gallant thriller vonásai hátborzongatóvá tették a fantasy cselekményét, amire bár nem számítottam, kellemesen meglepett.

3. Olivia karaktere

A főszereplő személyisége figyelemre méltó. Olivia-t leginkábn némasága teszi különlegessé, én még sosem olvastam ezelőtt néma főhősről szóló történetet. Ezen tulajdonsága kiemeli a belsőjének fontosságát, a szerző sokkal jobban hangsúlyozza érzelmi világát, ami megkönnyíti az együttérzést. Egy végtelenül kitartó is bátor lányt ismerhettem meg Olivia személyében, aki lehetőségeihez mérten mindent megtesz a jó érdekében.

4. Olyan, mint a Stranger Things

A Gallant a Stranger Things első évadának sztoriját idézte fel bennem, ami miatt elsőre veszített számomra az egyediségéből, de a szereplők háttértörténete és a körítés annyira más volt, hogy ettől el tudtam tekinteni. Hangulatában, és a cselekmény bizonyos pontjaiban (nem spoilerezem le egyiket sem) akár a Stranger Things retelling verziója is lehetett volna. Ha kedveled a sorozatot, a Gallant is biztosan tetszeni fog!

5. A szemet gyönyörködtető kötet

Ez ugyan a tartalomhoz nem kapcsolódik szorosan, de muszáj említést tennem a borító és a fejezetek között elhelyezett illusztrációk szépségéről. Tudom, hogy tilos a külcsín alapján ítéletet mondani egy könyvről, de akaratlanul is befolyásol minden könyvgyűjtőt, amikor egy ilyen különleges kiadás kerül a szeme elé. A tintaszerű képek ráadásul kéz a kézben járnak a történettel, ami profi szerkesztői munkára vall.

Meggyőztelek? 😀 Bízom benne, hogy elértem a célomat, és ti sem maradtok ki a Gallant-őrületből!