Értékelés · Könyvmolyképző Kiadó · projekt · prológus · romantikus

K. A. Tucker: The Simple Wild (Az egyszerű vadon)

az egyszerű vadonFülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A ​sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolajja ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.”

Mindig szeretem, ha csapaton belül ajánlanak nekem regényeket, akkor pedig végképp, ha az illetővel az ízlésünk is hasonló. Nem volt ez másképp Az egyszerű vadon esetében sem, Dorka javasolta nekem, hogy szerezzem be, én pedig nem is értem, hogy miért vártam ennyit az elolvasásával. Egyszerűen imádtam, te jó ég…!

A borító színvilága nem igazán az én stílusom, viszont a regényhez passzol. Remekül visszaadja szerintem az alaszkai környezet szépségét és természetességét, nyugalmat közvetít. A történet alapján pedig Alaszka pont ilyen lehet. Csendes, nyugodt, természetközeli.

A történet főszereplője Calla, aki édesanyjával és nevelőapjával él Torontóban. A szüleivel él, nagyon jó kapcsolatot ápol velük, a diplomája megszerzése óta pedig egy banknál dolgozik. Többnyire elégedett az ételével, van párkapcsolata, a barátaival hétvégente eljárnak szórakozni. Egy dolog hiányzik az életéből, ez pedig az édesapja, akivel több mint tíz éve nem tartja a kapcsolatot. Aztán egy nap teljesen váratlan fordulatot vesz az élete. Kirúgják a munkahelyéről, szakít a barátjával, és egy telefonhívás következtében végül úgy dönt, hogy Alaszkába repül, hogy megismerje az édesapját.

És még annál is többen bámulnak, mint amennyit az időjárással foglalkoznak – motyogom, leginkább magamnak.
–  Szokatlan számukra egy valódi, hús-vár Barbie látványa, ennyi az egész.
Összeráncolom a szemöldököm. Most komolyan azt mondta rám, hogy…
–  Nem vagyok Barbie baba!”

Teljes mértékben azonosulni tudok Calla karakterével. Nagyvárosi lányként imádom a pörgést, a nyüzsgő életet. Pár napig elvagyok a „csendben”, de aztán mindig visszavágyom „zajos” hétköznapokba. Az utazásokra mindig túlpakolom magamat, általában rengeteg felesleges cuccot is mindig elviszek. Szeretek fodrászhoz, körmöshöz járni, és én is társasági embernek tartom magamat. Megértem, hogy mennyire más lehetett Calla számára belecsöppenni az alaszkai életbe, ahol semmi sem elérhető autó nélkül, ahol kisebb a választék mindenből, és a térerő is akadozik. Szeretem az olyan típusú női karaktereket, akik nem félnek kiállni magukért, és akiket első látásra teljesen másképp ítélnek meg az emberek, mint amilyen valójában. Az alaszkai környezetben Calla rendkívül kívülállónak hatott, erre pedig Jonah viselkedése rátett még egy lapáttal.

„ – Tudod, az egyszer biztos, hogy Wren lánya vagy – motyogja Jonah.
– Miért mondod? – kérdem bizalmatlanul. Akarom hallani a választ?
– Mert egyikőtökben sincs elég bátorság ahhoz, hogy őszintén megszólaljon, amikor épp a legjobban számít.”

Calla szerintem óriási karakterfejlődésen megy keresztül, ami szerintem ritka az ilyen típusú romantikus regények esetében. A történet során rengeteget tanul önmagáról, a külvilágról, ezáltal pedig a személyisége, a véleménye és az ízlése is formálódik. Sok olyan dolog fontossá vagy éppen kevésbé lényegessé válik a számára, amiről korábban másképp vélekedett. Gondolok például arra, hogy korábban kifejezetten érdekelte, hogy mások hogyan ítélik meg őt, mit gondolnak róla a közösségi médiában. Ez teljesen átalakult, sokkal inkább elkezdte megélni a pillanatokat, a valós emberi kapcsolatokat, az együtt töltött időt pedig előtérbe helyezte. Idegen volt számára minden, és eleinte ódzkodott is tőle, de aztán elkezdett nyitni az újdonság felé is.

Szívből ajánlom mindenkinek a regényt, akik kedvelik K. A. Tucker munkásságát, illetve a romantikus történeteket. Tökéletes olvasmány lehet egy őszi, téli estén! Én imádtam, nagyon nehezen tudtam csak letenni a könyvet. Örülök, Dorka, hogy ajánlottad nekem a könyvet!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!


fanni_fischer_bio2019

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s