Fülszöveg: „Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Annyi ​szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
agyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.”

Régóta a TBR listámon szerepelt Alexandra Christo To kill a Kingdom című regénye. Nagyon szeretem a fantasy műveket, erről pedig sok jót hallottam/olvastam, így bíztam benne, hogy nekem is tetszeni fog. A történetben egyáltalán nem csalódtam, az elejétől a végéig imádtam.

A borító színvilága nekem kifejezetten tetszik, utal arra, hogy egy kicsit „sötétebb” történetbe csöppenhetünk. A motívumokat először nem tudtam hova tenni, de olvasás közben fény derül arra, hogy mi mit is jelent pontosan.

„Szirént ölni egészen más, mint hableányt. Az ő rothadó testük az óceán fenekét piszkítja, csontvázuk a korallok közé olvad, miközben mi azzá válunk, amiből lettünk. Óceán, tajték és a vénánkban folyó só, ennyi marad utánunk. Halálunk után nem marad semmi, ami őrizné emlékünket.”

A borítón szereplő ajánlások közül a Booklist Online-é fogott meg a legjobban, miszerint a történet „A kishableány csavaros újraértelmezése”. Alapvetően nem ez volt a kedvenc mesém, azonban kíváncsi voltam arra, hogy miként lehet ezt átalakítani. Már az első pillanattól kezdve éreztem, hogy jól átgondolt a cselekmény, illetve a világkép is színvonalasan fel van építve. Az egyik főszereplő, Lira egy szirén, aki arra készül, hogy egy nap édesanyja után átveszi a trónt és a víz alatti birodalom irányítását. Hírhedt vadász, aki hercegek szívét gyűjti. Mivel megszegte a szabályt, és nem a szülinapja havában gyilkolt, a Tengerek Királynője többek között azzal bünteti, hogy emberré változtatja. Így kell meghódítania Midasz hercegének, Eliannak a szívét. A fiú, habár édesapja uralkodónak szánja, hallani sem szeretne a trónról. Sokkal inkább tekinti otthonának a Szaád fedélzetét, ahol életének jelentős részét tölti. Szereti, és megbízik azokban az embereknek, akik a hajón szolgálnak. Elian célja, hogy véget vessen az emberek és a szirének, hableányok közötti háborúnak, és elpusztítsa a tengeri birodalmat. Miután Lira is ezen a hajón találja magát, elkezdődnek az igazi kalandok.

„- Nem vagyok menekült – mondja Szakura.
– Akkor mi vagy?
– Valami, ami te soha nem leszel – somolyog. – Szabad.
– Kissé hangosabban csapom le a poharam, mint szándékozom.
– Hát, akkor te nagyon szerencsés vagy.”

A történet két főszereplője Lira és Elian, akik annak ellenére, hogy egymás ellenségei, sok mindenben hasonlítanak egymásra. Mindketten a családjuk „fekete bárányai”, akik hallgatnak a saját megérzéseikben, bíznak az ösztöneikben, és mások elvárásai helyett csak saját maguknak szeretnének megfelelni. Nem érzik magukat szabadnak, hiszen nyomja a vállukat a súly, hogy ne okozzanak csalódást a szeretteiknek. Olvasás közben kíváncsi voltam arra, hogy vajon két ennyire erős, határozott karakter megállja-e a helyét egymás mellett, azonban bebizonyosodott, hogy szerintem igen.

„-  A történetek nem hazudnak – állítja.
–  Tudod, mik a történetek? – szólal meg Madrid. – Hazugságok, rosszindulatú pletykák, amelyek túl sokáig keringenek. Jól mondom, Kapitány?”

Annak ellenére, hogy a fantasy mellett a romantikus regény is a zsánerem, kifejezetten örültem, hogy ebben a történetben egyáltalán nem kapott nagy hangsúlyt a nyálas, szerelmi szál. Enélkül is teljesen komplex, izgalmas a cselekmény. Végre egy regény, ahol tényleg magán a történet alakulásán volt a hangsúly. Mindenkinek ajánlom elolvasásra Alexandra Christo regényét, aki szereti a fantasy műfajt, és szeretne különlegesebbet olvasni! Imádtam az elejétől a végéig, egyedül azt sajnáltam, hogy túlságosan gyorsan vége lett.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!