A héten jelenleg egy olyan projektünk fut, amely nekünk, Prológus tagoknak az egyik szívügyünk, a #napi50oldal kihívás köré épül. Én éppen a napokban olvastam ki Sue Roberts: Bazi nagy olasz vakáció című regényét, amellyel meglepően gyorsan tudtam haladni és bár nem avattam vele kedvencet, mégis kikapcsolódást nyújtott. Ha egy szórakoztató, romantikus és könnyed olvasmányra vágynál, amely olvastatja magát, akkor lehet épp megtaláltad a neked valót.

Fülszöveg:

„Miután ​egy tragikus balesetben elvesztette élete szerelmét, a harmincéves Gina szenved. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele.

Amikor megérkezik egy új vendég, Fabio Garcia, Gina szikrát érez, amely emlékezteti, hogy nagyon is él. Fabio jóképű, magas, sötét hajú, döbbenetesen kék szemmel, és ismét megnevetteti Ginát… annyi idő után. A bűntudat visszatartja Ginát, de a barátnői és egy (vagy három) pohár bor Fabio karjába lökik.

Nem komoly, gondolja Gina, épp erre van szüksége, így amikor Fabio meghívja családja omladozó olaszországi villájába, a Comói-tó partjára, igent mond.

Nehéz nem beleszeretni a nagy, homokkő Villa Luciába, fakó tapétájába, zöld zsalugátereibe és Fabióba, aki reggel ágyba hozza a friss kávét. Ám Gina tudja, hová tartozik, és még nem áll készen rá, hogy felfedezze a sármos olasz rejtett mélységeit.

Amikor Gina éppen meggondolná magát, Fabio húga olyan titkot árul el, amely miatt Gina elutazik. És megkönnyebbül. Mert igaza volt, amikor nem nyitotta ki a szívét Fabiónak, amikor otthagyta a villával és a holdfényes tóval együtt… Nem igaz?

Rendkívül izgalmas, szívmelengető romantikus komédia, amely az olvasóval marad jóval elolvasása után is.”

Ha még esetleg nem ismernétek Sue Roberts korábbi munkásságát, éppen nyáron jelent meg az első regényének magyar fordítása, amely az Igazából Görögország címet viseli. Bennem az a könyv kifejezetten jó emlékeket hagyott, imádtam azt az igazi görög életérzést, amivel több lettem az olvasás során.

Odáig vagyok Olaszországért és az előző tapasztalataimból kiindulva reméltem, hogy most görög helyett egy olasz életérzéssel leszek több a regény végére, ám sajnos nem így lett. Ezzel ugyan semmi baj, hiszen ettől függetlenül a történet teljesen megállta a helyét, viszont a cím és a borító ebből a szempontból kimondottan megtévesztő.

„Volt idő, amikor úgy véltem, semmi sem tart örökké. De a barátság? Nos, az igazi barátságnak soha nincs vége, ugye? Csak néha más utat talál, de végül minden út visszavezet az életre szóló barátainkhoz.”

A 30 éves özvegy, Gina szíve darabokban hever. Kis vendégháza a brit Tóvidéken ugyan anyagi biztonságot nyújt, de a szívét már nem adja bele. Egy új vendége, Fabio azonban olyan heves érzéseket vált ki Ginából, amely azt sugallja még van remény számára. Ahogy telik az idő, szépen lassan rá kell ébrednie, hogy akaratlanul is, de újra kinyílt a szívét őrző ajtó, de vajon jó kezekben van Fabio-nál a kulcsa?

„Tudom, hogy fáj, de legalább újra hajlandó voltál megnyitni valakinek a szíved. Ahhoz valódi bátorság kell.”

A címből és a borítóból kiindulva elég valószínű, hogy te is egy igazi nyári strandolvasmányra számítasz, azonban ki kell hogy ábrándítsalak, ugyanis nem kifejezetten egy évszak köré épül a regény, valójában mindegyik évszak jelentős szerepet kap benne, nem csak a nyár. Engem legelőször ez váratlanul ért, azonban hamar hozzá lehetett szokni. Emellett arra is számíts, hogy Olaszország helyett, leginkább Anglia lesz az, ahol a történések zömében zajlanak.

A szereplők alapvetően szerethetők voltak, a történet is elgondolkodtató, hiszen a második esély köré épül. A leírások által én is azt éreztem, hogy éppen Angliában, vagy a Comói-tó partján sétálgatok. A vége az én ízlésemnek már túlságosan is happy end-re sikerült, azonban ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam.

„Nem a gyorsaké a futás ,és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetekből lesznek mindezek.”

Összegezve tehát, ha  egy olyan történetre vágynál, ami könnyed, romantikus, kicsit már talán cukormázas is, és nincs ellenedre, hogy a címtől eltérően egy nem nyári hangulatot idéző olvasmányról van szó, akkor mindenképp adj neki egy esélyt!