Fülszöveg: „Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember?

Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.”

A Young Adult korosztálynak szóló regényeket kifejezetten szeretem, ilyenkor újra fiatalabbnak tudom érezni magam. Egy jól megírt YA műfajú regény szerintem rengeteget tud tanítani az olvasónak, ez pedig a Juli vagyok, könyvmoly esetében sem volt szerintem másképp. A történetben számtalan olyan téma megjelenik, ami érintheti a fiatalokat, ezt a korosztályt, ilyen például az osztályon belüli kirekesztés, zaklatás.

„Megint elfogott a szokásos érzés. De olyan erősen, mint talán még soha. Bárcsak valahol máshol lehetnék. Valaki mással, nem ezekkel a hétköznapi, idegesítő senkikkel.”

Az olvasás mellett Julinak van még egy kedvenc hobbija: annak ellenére, hogy sosincs zsebpénze, imád antikváriumba járni. Nagyon szeret nézelődni, és a kedvenc boltjában, Edével beszélgetni. Egyik délután rábukkan egy új, kissé misztikus antikváriumra, az onnan elhozott könyv pedig megváltoztatja az életét. Juli kifejezetten magányosan érzi magát az osztálytársai körében, eléggé introvertált személyiség, nem igazán beszélget senkivel, a szünetben általában a könyvébe menekül, hogy ne kelljen senkihez sem szólnia. Ezt egészen addig sikerül kiviteleznie, míg meg nem kapja padtársának az osztályuk legcserfesebb tagját, Dumát, veled pedig egyre gyakrabban kezd el beszélgetésbe elegyedni.

„ –   Miért, hány fiúval találkoztál eddig?
– Egy csomóval. Persze csak a könyvekben. De velük minden passzolt. Tökéletes kémia, mély érzelmek, végzetes vonzerő, francia csók…
– Oké, szerintem neked egy valódi Rómeóra lenne szükséged.”

A lányt sokan bántják azzal, hogy állandóan a könyvek körül forog az élete és nincsenek valós kapcsolatai. A titokzatos könyv hatására azonban olyan élményeket él át, amikről álmodni sem mert. A sok-sok kaland hatására belátja, hogy a tökéletes, amit elképzelt, igazából nem is létezik. Mindenkinek vannak hibái (neki is), és muszáj nyitnia kell az “igazi” világ felé.

„Magam sem értettem, hogy mi történt velem. Csak annyit tudtam, azt viszont halálosan biztosan, hogy a láthatatlan buborékom valahogy, valamikor kipukkadt. menet közben, úgy, hogy nem is én akartam. Észre sem vettem, hogy mikor történt, de már egyszerűen nem volt ott. Csak én és a világ, közöttünk pedig semmi. Se védelem, se fal.”

Annak ellenére, hogy imádtam olvasni tinédzser koromban, nem voltam kifejezetten könyvmoly általános iskola, gimnázium alatt. Én sokkal inkább extrovertált személyiség vagyok, kifejezetten igénylem az emberek társaságát, így nem teljesen tudom átérezni, amit Juli érezhetett, ennek ellenére szerintem a lány remekül hozza az ilyen típusú emberek karakterjegyeit. Néha emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy a regény fiataloknak szól, mivel számomra néhány párbeszéd kissé kínosnak hatott, de ez sem zavart különösebben.

Kifejezetten ajánlom Ecsédi Orsolya művét mindenkinek, aki szereti a könyvmoly főszereplőket, illetve akik otthonosan mozognak a YA-regények világában. Szerintem a történet kifejezetten egyedi, igazán szerethető karakterekkel és némi tanulsággal fűszerezve. Emelem képzeletbeli kalapomat az írónő előtt, szerintem szóhasználatban és stílusban egyaránt is megüti a YA műfajú regények mércéjét.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Kolibri Kiadónak!