Borítómánia · Extra tartalom · interjú · projekt · prológus

A borítók mögött – Beszélgetés Féder Mártával

Örökbecsű életbölcsesség az a megállapítás, mely szerint nem a külső, hanem a belső számít. Amellett, hogy teljes mértékben egyetértek vele, álszent sem akarok lenni: igenis megakad az ember szeme a szépen, legyen szó bármiről is. Maradjunk most könyvmoly berkekben, ahol valljuk be, igencsak számít a külcsín, hiszen gyakran első körben a szép borító kelti fel a figyelmünket, aztán jön a többi. Szerencsére teljesen szubjektív, hogy kinek mi tetszik, a könyvek széles repertoárjaiban mindenki megtalálhatja a számára legtetszetősebb külsejű olvasmányokat.
Az elmúlt években legnagyobb örömömre egyre többet tudtunk meg a háttérben zajló folyamatokról, összességében arról, hogyan is készül el könyv. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én mindig fellapozom az első oldalakat és megnézem, ki a fordító, ki a szerkesztő, ki a korrektor stb. az adott könyv esetében, és amit tényleg egy alkalommal sem hagyok ki: ki készítette a borítót. Nem titok, sokszor elmondtam már, hogy a magyar borítók készítésében számomra egyértelműen Féder Márta az etalon, egész szép kis gyűjteményem van az általa jegyzett borítójú kötetekből. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy Márta rám szánta az idejét, megválaszolta a vele és munkájával kapcsolatos kérdéseimet.
Féder Márta
Féder Márta 
L: Drága Márta! Először is hálásan köszönöm a lehetőséget, nagyon sokat jelent nekem! Az elmúlt években a neved szinte már összeforrt a csodás borítókkal, amelyek mindig önmagában is műalkotások. Mindig is alkotni vágytál, vagy esetleg kisebb-nagyobb kitérőkkel vezetett az utad idáig?
M: Nem állítom, hogy  mindig is alkotni vágytam, de az biztos, hogy már kisgyerekként is nagyon szerettem rajzolni, festeni és szerencsére a szüleim támogatták ezt. A családunkban nem volt senki, aki a vizuális művészetek iránt rajongott vagy művelte volna, de apukám zenész volt, talán ez is hathatott rám. Mindenesetre a tanulmányaim során a rajz órák mindig érdekeltek, nemcsak a gyakorlati, hanem elméleti szinten is, így a főiskolán már vizuális nevelés szakkollégiumba jártam, a vizuális kultúrára specializálódtam. Nagyon szeretem a művészettörténetet, az esztétikát, sőt az ábrázoló geometriát is. Végül az élet úgy hozta, hogy nem a rajz tanításával kezdtem foglalkozni, hanem az alkalmazott grafikával, aminek szerintem az egyik legszebb területe a tipográfia és a könyvtervezés. Ahhoz, hogy most ezen a területen dolgozhassak, nagyon sokat kellett és folyamatosan kell még tanulnom, úgyhogy ez az „utazás” még mindig tart, és azt hiszem sosem ér véget.
L: A geometria iránti rajongásodat picit sejtettem, az Instagram-oldaladon gyakran köszönnek vissza az éppen aktuális környezeted formái. Ez egyfajta ihletforrás is számodra?  
M: A fotózás és a fotómanipuláció, illetve a rekreációs firkálás, rajzolás, festés számomra olyan hobbi, ami edzésben tartja a kreatív szemléletemet és persze kikapcsolódást is jelent. Ezek a kísérletező tevékenységek nem kapcsolódnak szorosan a munkámhoz, de azt hiszem mégis sokszor elindítanak bennem olyan folyamatokat, amelyek később, még ha  nehezen tetten érhetően is, de a borítóterveimre is hathatnak.
L: Említetted a folyamatos tanulást. Ez önszorgalmú gyakorlást, szárnypróbálgatást jelent inkább, vagy vannak konkrétan ilyen jellegű képzések, amiket a szakma megkövetel?
M: Ez egyrészt szakmai képzéseket is jelent, elvégeztem egy tervezőszerkesztő és egy tipográfus képzést, illetve a munkámhoz szorosan kapcsolódó grafikai szoftverek használatához különböző számítógépes tanfolyamokon is részt vettem, sőt jelenleg is épp egy ilyen kurzuson veszek részt. Fontosnak tartom az önképzést is, így rengeteg szakmai (a tipográfiához vagy a grafikai tervezéshez kapcsolódó) anyagot nézek, olvasok, illetve próbálok folyamatosan naprakész lenni a különböző nyomdatechnológiai kérdésekben is.
L: Hogyan zajlik a borító tervezésének folyamata? Általában konkrét tervekkel keresnek meg, vagy teljesen rád van bízva a dolog? Gondolom az is más-más úton zajlik, amikor mondjuk magyar író könyve jön ki első borítóval, vagy esetleg egy külföldié, ahol már van egy alap verzió.  
M: Nagyon különbözőek tudnak lenni a borítótervezések. Sok mindentől függ (műfaj, szerző stb.), hogy milyen úton indulunk el, de mindenképpen az adott kiadó szerkesztőségével, a könyv szerkesztőjével együttműködve kezdődik a folyamat. Ideális esetben kapok egy rövid leírást a könyvről, ez az ún. brief, amelyben nemcsak a könyv összefoglalója szerepel, de annak zsánere, a szerkesztők által preferált képi világa, esetleg vizuális kulcsai is adottak, sőt, van, amikor konkrét képet vagy fotót is küldenek, amit szeretnének viszont látni a borítón. Olyan könyvek esetében, amelyek már más országokban is megjelentek, megnézzük a külföldi borítókat is. De sokszor az instrukciók helyett az a kérés, hogy a szövegből kiindulva tervezzek. Ezután kezdődik csak a munka, amelynek különböző fázisaiban nagy segítséget jelent egy-egy konzultáció a szerkesztővel, a grafikus kollégáimmal és a kiadói csoport művészeti vezetőjével. Általában két-három tervet szoktam készíteni, amelyek koncepciójukban különböznek, hogy ezekből kiindulva pontosítsuk az irányt, milyen könyvet is szeretnénk.
L: Ezek szerint, akkor azért legtöbb esetben nagy beleszólásod/hatásod van az adott borítóban, ez igazán nagyszerű! 
M: Nekem akkor siker egy borító megtervezése, ha a folyamat mögött igazi csapatmunka van, amelynek én csak az egyik szereplője vagyok. Valóban fontos szempont egy könyv esetében a külcsín is, de a belbecs a lényeg. Így az elkészült könyvben ott a szerző, szerkesztő, tördelő, marketinges és persze a nyomdász munkája is. A folyamat végén pedig ott az egyik legfontosabb személy, az olvasó, aki végül is eldönti, tetszik-e neki az adott könyv vagy sem.
L: Előfordult már olyan, hogy a tervektől teljesen el kellett térned, vagy ellenkezőleg, olyan, amire szinte azonnal rábólintottak?
M: Tényleg rengeteg könyvborítón dolgoztam az elmúlt években, így előfordult már olyan, hogy újra kellett kezdeni egy-egy tervezést, mert nem találtuk el jól az irányt, esetleg a jogtulajdonos vagy a szerző nem hagyta jóvá a szerkesztőségnek tetsző tervet. Olyan is előfordult, hogy inkább átadtam a feladatot más tervezőnek. De többször megesik az is, hogy rögtön az első ötlet arat rajt-cél győzelmet. Ezért is izgalmas számomra ez a munka, mert szinte minden borítótervezési folyamat olyan, mint egy jó regény, tele fordulatokkal, de persze eljön a pillanat, amikor leírjuk az utolsó mondatot, vagyis elkészül a végleges borító.
L: Mennyire igaz szerinted az a nézet, amely szerint egy borítónak 10 mp-e van megfogni az olvasót? És akkor le a lepellel: szabad-e borító alapján ítélni?
M: Az a 10 másodperc szerintem inkább csak 5, ha egy könyvesboltban vagy egy webshopban nézelődik az olvasó. Ennyi idő alatt nehezen dekódolhatók a borítón lévő információk, inkább csak hangulatot, benyomást szerez a vásárló. Viszont mivel nagyon sok könyv közül lehet választani, az a véleményem, hogy csak a borító alapján ritkán hoz döntést az olvasó. Működhet egy borító azért is jól, mert olyan a karaktere, ami felidéz valamilyen korábbi hatást, ismerős  érzést bennünk, hogy már hallottunk róla, láttuk már valahol, és ez elég lehet, hogy vásárlásra ösztönözzön, vagy kézbe fogjuk a könyvet és elolvassuk a fülszöveget.
Egy-egy izgalmas koncepció nem biztos, hogy önmagában megállja a helyét, mert végül mindig kiderül, akkor sikeres a tervezés, ha a könyv és a borító képes egységet alkotni, és miután elolvastuk a könyvet, más borítót el sem tudnánk képzelni hozzá, és a borító képes bármikor felidézni bennünk az akkor átélt élményt.
Én azt tartom egy jó borító legnagyobb erényének, hogy nemcsak megfogja az olvasót, hanem meg is tartja, sőt, valóban tükrözi az adott könyv esszenciáját vagy akár  hozzá is tesz a műhöz.
L: A komplex élményben nagyon egyetértek, a te munkáidnál is sokszor nyert utólag értelemet és jelentőséget számomra egy-egy motívum. Van olyan képzeletbeli határ, ahol a borító még nem spojleres, vagy inkább tényleg így működhet, hogy olvasás után rakja össze az olvasó, és akkor áll össze a koncepció?
M: Vannak olyan tervek, ahol tetten érhető az a szándék, hogy valahogyan megjelenítsék a könyv teljes tartalmát, ami nem könnyű feladat és nincs is igazán fontossága sem, hiszen a történet magáért beszél, nem szükséges összefoglalni a borítón. Sokkal izgalmasabbnak tartom, ha egy terv több teret ad az asszociációra, inkább a könyv világát próbálja megidézni.
L: Számodra milyen egy „jó” borító, ami mondjuk nem szakmai szemmel, hanem magánemberként megfog?
M: Szeretem a különleges borítókat. Megfoghat egy szín, egy különleges forma, egy kompozíció, a tipográfia, valamilyen kreatív ötlet, vagy egy izgalmas nyomdatechnológiai felületkezelési eljárás akár. Nálam az működik, ami az érzékeimre és az érzelmeimre is egyszerre hat.
L: Van olyan borítód -természetesen mind biztosan kedves a számodra – amire különösen büszke vagy? Esetleg van olyan könyv, amihez szívesen készítenél?
M: Sok számomra kedves borítóm van, a maga módján mindegyik emlékezetes is akár a mű, akár a tervezési folyamat és/vagy a végeredmény miatt. Nagyon fontosak azok a terveim, amelyeket talán a legtöbben láthattak, mert népszerű könyvek borító, mint Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek és Orvos-Tóth Noémi Szabad akarat című művei.
Fontosak nekem a sorozattervek is, így pl. a jelenkoros Camus-életműsorozat, Margaret Atwood MaddAddam-trilógiája vagy a Park kiadó Rachel Cusk Körvonal-trilógiája is ilyen. De azt is élvezem, amikor egy-egy izgalmas műalkotást használhatok a tervezéshez, erre jó példa Babarczy Eszter A mérgezett nő, Margaret Atwood Rendbomlás vagy Halász Rita Mély levegő, Karina Sainz Borgo Megy le a nap Caracasban, Stájn Emma Kőbölcső és Stefan Hertmans A fordult szív című könyve is.
Különösen büszke vagyok, ha a saját grafikám szerepel a borítón, ahogy Deborah Feldman Unortodox, Egressy Zoltán Jolka harangja, Zadie Smith Fehér fogak című köteti esetében, vagy Emily Nagoski könyvein. Salamon Magda Egy csipet józan íz című szakácskönyvéhez nemcsak a borítót, de a kötet belső illusztrációit is én készítettem.
Olyan könyveket is tudok mondani – pl. Bulgakov, Mrozek, Ulickaja, Joanna Bator vagy Chaim Potok művei –, amelyekhez szívesen terveznék borítót, mert a meghatározó olvasmányélményeim közé tartoznak, bár azt is elárulom, szeretem azokat a borítóikat, amelyekkel a magyar kiadások megjelentek.
L: Mennyire vagy „helyhez kötve”? Értem ezt úgy, hogy sejtésem szerint ez a fajta alkotói munka nem irodában zajlik, vagy esetleg igen?
M: Mivel nálam a tervezés nem feltétlenül helyhez vagy munkaidőhöz kötött, főleg a folyamat elején nem szükséges hozzá irodai környezet. Ilyenkor inkább csak olvasok, inspirációs anyagokat, fotókat keresgélek, vagy fejben tervezek. Amikor elkezdem felvázolni a terveket, ahhoz már kell a digitális környezet, ez lehet otthon vagy a kiadóban is. Ennek ellenére én jobban szeretek a munkahelyemen dolgozni, egyeztetni, beszélgetni a szerkesztőséggel, a grafikuskollégáimmal és a művészeti vezetőnkkel, Tillai Tamással.
L: Nagyon nagy átlagban mennyi idő alatt születik meg egy nyomdakész borító?
M: Az, hogy mennyi idő szükséges egy nyomdakész borító elkészítéshez nagyon változó. Nehéz erre egy konkrét időtartamot megadni, 2-3 héttől akár egy fél évig is eltarthat.
Sok mindentől függ, a terv elfogadása, jogosítása is tud hosszú időbe telni, szükség van a borítóra kerülő szövegre is, hogy a terv véglegessé váljon. A nyomdai gyártáselőkészítési folyamat pedig nem képzelhető el a végleges gerincméret nélkül (ezt a könyv vastagsága határozza meg). A belívben a címnegyedoldalakat a tördelővel együtt készítjük el, hogy amit a borítón látunk, azt a betű, elrendezés a könyvben is visszaköszönjön az olvasónak. Ha védőborítót is tervezünk a könyvhöz, akkor a táblaborító és az előzék tervezése is a feladataim közé tartozik.
L: A magánéletben mennyire fontosak neked a könyvek és az olvasás? A korábban említett szívednek kedves könyvek alapján te magad is lelkes olvasó vagy.
M: Nagyon szeretek olvasni, leginkább a szépirodalmi művek érdekelnek és lelkes rajongójává is tudok válni egy-egy könyvnek vagy szerzőnek. Ám az is igaz, hogy sokszor a magam választotta könyvek elolvasására marad a legkevesebb időm a munkám és a családom mellett. Viszont a borítótervezés miatt, azaz munkaidőben, sok olyan könyv talál meg, amely egyébként nem biztos, hogy a saját listámra került volna, pedig remek olvasmány. Egyre inkább hiszek abban, hogy ezek nem véletlen találkozások, több ilyen könyv, mondjuk Atwood regényei is váltak abszolút kedvenceimmé.
L: Mivel kapcsolódsz ki szabadidődben?
M: Sajnos nincs olyan sok szabadidőm, így az olvasás, a rajzolás, a festés és a fotózás ki is tölti ezt az időt. Szeretek új helyeket felfedezni, ezért, ha módom van utazni, az nagyon feltölt.
L: A borítók mellett esetleg mást is szoktál-e tervezni, készíteni? 
M: A borítótervezés mellett, de a könyvekhez kapcsolódva, a kiadóink (a Libri Kiadói Csoport tagjai) reklám/marketinganyagainak tervezésében is közreműködöm. Azaz olyan különféle online és print anyagok  kreatívjait készítem el, mint például újsághirdetések, plakátok, a közösségi média felületeire kerülő posztok, képek.
L: Esetleg szabad tudni jelenleg min/miken dolgozol? Mennyire van előre betáblázva az év eleje?
M: Jelenleg nyolc borítót tervezek párhuzamosan, így nem unatkozom. Sajnos a még el nem fogadott terveket addig nem oszthatom meg, amíg előjegyzésbe nem kerülnek. Annyit azért elárulhatok, hogy nagyon izgalmas könyvek készülnek.
Kedves Márti! Nagyon köszönöm a beszélgetést, és ezt a sok izgalmas információt a borítók világáról! Sikeres, kreatív, alkotókedvben teli munkát kívánok neked sok szeretettel, magunknak pedig sok-sok újabb fantasztikus borító mögé rejtett történetet!
Kövessétek Mártát Instagramon: Itt!
linda_bio2020

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s