Fülszöveg:

Mi ​történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

Mikor édesanyját megválaszják az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiataloknak szóló színarany a marketingcsapat kezében. Csak egyetlen gond van vele: Alex ellenségeskedése egy valódi herceggel, Henryvel az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe jut egy fénykép Alex és Henry – a walesi trónörökös esküvőjén előadott – botrányos összecsapásáról, ez az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt akár Alex, akár Henry valaha várta volna. Hamarosan Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot? Miből merítsenek elég bátorságot, és lesz-e akkora hatalmuk, hogy azok legyenek, akiknek lenniük kell? Hogyan érjék el, hogy a valódi énjüket is kifejezhessék a politikai protokoll lépéseiben?

Casey McQuiston bebizonyítja ebben a könyvében, hogy a szerelem nem mindig diplomatikus.

Véleményem a könyvről:

Ez a történet a legjobbkor talált meg engem. TikTokon nem egyszer láttam róla ajánlásokat és mindig is foglalkoztatott, hogy vajon egy ilyen nagy népszerűségnek örvendő kötet engem is elvarázsol-e majd. Nos, így lett.

Alex, az amerikai elnök fia finoman szólva sincs kibékülve Henryvel, a walesi herceggel. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ők ketten két egymástól teljesen különböző világban élnek. Mind a pozíciójuk, mind a nézeteik eltérőek. Egy botrány következtében azonban nézeteltéréseiket félre kell tenniük és a dráma elkerülése végett meg kell győzniük az embereket, hogy valójában igazi barátok.

Az események azonban váratlan fordulatot vesznek. Mi van, ha mégsem szükséges tettetni a nyilvánvalót? Hiszen tudjuk…az ellentétek vonzzák egymást.

„Történelem? Mi aztán írhatnánk történelmet.”

A történet középpontjában egy LMBTQ szál áll, de nem is akármilyen! Bevallom, azt gondoltam, hogy váltott szemszögből olvashatjuk majd az eseményeket, így kicsit csalódott is voltam, hogy csak Alex fejébe láttunk bele, azonban könnyen hozzá lehetett szokni.

Alex gyűlölete Henry iránt nem alaptalan, a fiú megtestesíti mindazt ami ő nem. Titokban azonban odáig van a hercegért (mint nagyjából mindenki). Vajon Henry tényleg megveti őt, vagy ez is csak a látszat? Alex az elején többször bosszantott, később viszont igenis megszerettem, főleg a humoros beszólásait.

„Néha az ember csak ugrik, és reméli, hogy nincs alatta szakadék.”

Henry…nos, ő első látásra szerelem volt, pontosan ezért is hiányoltam, hogy nem olvashattuk a gondolatait. A két fiú kapcsolata annyira édes volt. Imádtam az e-mailezéseiket. Tény, hogy többször is azt éreztem, hogy elrugaszkodtunk a valóságtól, de szemet hunytam felette.

A cselekmény mozgatórugója a szerelem, de emellett a politika is jelentős szerepet játszik. Nem elég, hogy a fiúk keresik a helyüket a világban és küzdenek egymásért, szembe kell nézniük a kultúrabeli különbségekkel és a média befolyásával is.

Egy igazán elbűvölő történet, amelyet meleg szívvel ajánlok!

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!