Fülszöveg: „Lina szinte előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, és közel tizenhat évesen még mindig ez a legnagyobb, és szinte egyetlen igazi örömforrása az életben. Az edzője keményen fogja, igyekszik a legtöbbet kihozni belőle. De biztos, hogy ez a legfontosabb Lina számára? Otthon sem könnyű a helyzete, mostohaapja, mindent megtesz, hogy beárnyékolja a mindennapokat, és anyára sem számíthat.
Lina úgy érzi, sűrű, sötét fellegek borítják be felette az eget. Igyekszik mindenkinek megfelelni, de ehhez szüksége lenne egy biztos pontra a sok bizonytalanság közepette. Mibe kapaszkodhat? Tudja, hogy vékony jégen jár, és amíg sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem történhet baj. De sajnos hamar kicsúszik a talaj a lába alól…”

Kifejezetten szeretem a Menő Könyveknek a Rólad-Neked Könyvek sorozatát, több részt is olvastam belőle. Az utóbbi időben elkezdtem egyre több magyar szerzős regényt olvasni, ami korábban egyáltalán nem volt rám jellemző (egyedül Leiner Laura könyvei képeztek kivételt).

A borító engem elsőre lenyűgözött, nekem nagyon tetszik ez a kékes színvilág remekül hozza a téli, jeges hangulatot. Lina élete a műkorcsolyázás körül forog, így abszolút passzol magához a történethez is, a borítón végigfutó mérőszalag pedig sajnos szintén a lány mindennapjainak a részét képezi.

„Teljesen mindegy, mi az, ami boldoggá tesz Lina. Az a lényeg, hogy boldog legyél. Ilyen egyszerű.”

Lina egy átlagos lány, akinek kiskora óta szenvedélye a korcsolyázás. Minden szabad percét a jégen tölti akkor is, ha épp nincs edzése. Annak ellenére, hogy nem versenyszerűen űzi, rendkívül maximalista, és mindenben hallgat az edzőjére, akiben 100%-osan megbízik. Az iskolában is jól teljesít, habár ezt mostohaapja el is várja tőle, akivel a viszonya jónak nem mondható. Lina helyzete nem könnyű otthon, mivel az édesanyjával is elég felszínes kapcsolatot ápol, egyedül az öccse az, akivel szívesen tölt időt. Az szülei elváltak, az apukájával csak akkor találkozhat, ha Viktor, a nevelőapja megengedi neki. Emellett pedig minden házimunkát is rábíznak otthon, ami kellően megnehezíti Lina életét. Az iskolában nem igazán barátkozik, a Jégvilágban viszont, ahol korcsolyázik, megtalálta a helyét. Nagyon megszerette a közeget, szoros viszonyt ápol sok mindenkivel, akikről Lina elmondhatja, hogy (szó szerint) megmentették az életét.

„Biztos vagyok benne, hogy a legjobbat akarja nekem, és ha azt mondja, hogy kevesebbet kell ennem, kevesebbet fogok enni, nincs mese. De ne gondolja senki, hogy nem fájt a szívem veszettül minden alkalommal, amikor láttam a kukában landolni az ételt; tisztában voltam vele, hogy amit teszek, az rossz.”

Keszthelyi Gréta Kata Vékony jégen című regényét egy hosszabb repülőútra vittem magammal “könnyed olvasmányként”, azonban teljesen meglepődtem. Annak ellenére, hogy a szerző még nincs 18 éves, rendkívül komoly témákat dolgoz fel a mű. Jó értelemben nincs túlgondolva a cselekmény, a főszereplő, Lina teljesen hétköznapi életet él, leszámítva az őt körülvevő problémákat. Talán a fiatalkori naivitása miatt gondolja normálisnak azokat a családi szituációkat, amiket átél. Teljesen természetes, hogy vakon megbízik az edzőjében (hiszen miért ne tenné?), azonban a szüleinek, legfőképpen az anyukájának, akivel él, észre kellett volna vennie, hogy a lánya egészségügyi és mentális problémákkal küzd. Kifejezetten tetszett, hogy nem egy „tipikus”, romantikus tiniregényt kaptam, amire számítottam. A könyvben tényleg megjelenik számtalan olyan téma, ami sajnos tényleg rengeteg tinédzser életét megnehezíti, ilyen például az étkezési zavar/testképzavar is. Lina egy fiatal lány, aki az edzőjének, Krisztának köszönhetően túl sokat foglalkozik a külsejével.

Mindenki ajánlom a regényt, aki szeretne egy fiatal, magyar szerző tollából olvasni! Tanulságos, élvezhető olvasmány, amit felnőtteknek is szívből ajánlok.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Menő Könyveknek!