Mindig egy jóllakott macskának érzem magam, ha egy kellően fincsi könyv kerül a karmaim közé. 
A vihar ígérete a maga 542 oldalával bizony egy jó lakoma volt, habár bevallom még egy 100-150 oldalt simán el tudtam volna viselni belőle. Így kissé fájón kellett elbúcsúznunk egymástól. 

Vivien Holloway ismét egy brutál izgi és sok lehetőséggel kecsegtető világot tár az olvasók elé. Az oldalak egyszerűen beszippantják az embert. Mindig is szerettem képzeletbeli országokba látogatni, főleg ha azok mágiával átitatottak. Másik kedvenc vonásom a regényekben: a bérgyilkosok. Nem tudom, mit mondhat el rólam, hogy élek-halok értük, de na, ezzel le lehet kenyerezni. 

Ha úgy látod, a menekülés hasznosabb, menekülj. Becsületből még senki sem maradt életben.

Vivien Holloway: A vihar ígérete

Szóval A vihar ígérete, címhez méltó módon, igazán ígéretesnek tűnt világkép szempontjából. Adott egy ország, ahol a trónbitorló féltékenyen őrzi hatalmát, és retteg az esetleges trónkövetelőktől. Így az előző uralkodói ház, még életben maradt tagjait, foggal-körömmel igyekszik levadászni, legyen szó akár gyerekről vagy nőről, pusztulniuk kell. Miközben a főszínterünk tocsog a vérben, a mellette lévő országokat sem kell félteni. Van egy ködös lápunk tele banyával, akik elég badass mágiával vannak megáldva, és nem jó velük ujjat húzni. A szomszédos ország pedig, amitől mindenki retteg, és sorra hullanak el a határt védő katonák, egy teljesen más szinten létezik. Nekromanták és alakváltók gyülekeznek a mágikus fal túloldalán, és csak idő kérdése, hogy áttörjék azt.

A jól összetett világ szintjétől, szerencsére a szereplők sem maradnak el. Mindenkit megkedveltem, és ez nagy szó, mivel nincsenek kevesen! Nagyon vicces volt a történet haladtával azt megfigyelni, hogyan bontakoznak ki a mellékszereplők is. 
Először csak a főszereplőket ismerjük meg és a mellékszereplők elvannak a maguk mellék ágán, nem számítunk arra, hogy ennél többre is vihetik. Pedig izgi karaktereknek tűnnek, és azért az ember kíváncsi lenne a múltjukra, mozgatórugóikra. De mint oly sok történetben már, arra számítottam, hogy soha nem fogom megtudni ezeket, vagy majd csak egy külön kis novellában.

– És veled mi a helyzet? Miért akarsz egy szál magadban, éjnek idején nekivágni a sivatagnak egy lopott lóval, hogy aztán halálra fagyj, vagy elkapjanak és megöljenek?
– Ez – sütötte le a szemét a gyerek – hosszú történet.
– Akkor mást untass vele.

Vivien Holloway: A vihar ígérete

Majd a regény folytatásával, mintha az író is ugyanazt a kíváncsiságot élné át, mint én, az olvasó. És láss csodát, Vivian Holloway kielégíti a vágyaimat: kibontja a mellékszereplőket! Hátteret elés összetettebb személyiségeket kapunk. Immár egyre több a “főbb szereplő”. Megismerjük az ellentétes oldal perspektíváját is, ezzel sokkal komplikáltabbá valik a cselekmény.

Ez egy igazi kezdő kötet, a szó minden vonatkozásában. Mint a sakkjátszmákban, a könyvben is még csak rendeződnek a sorok, van egy-két összeütközés, de az igazi leszámolás még nem indult el. Az ellenfelek felmérik a terepet, figyelik az ellenséges bábuk mozgását. Vivien Holloway elindította az órát és a játszma kezdetét vette. 

De hogy végül ki hol fog kikötni, és mit fog véghezvinni, az még a jövő zenéje.

ui.: kis érdekességek a részére: eredetileg novellának indult, de végül ez a féltégla lett belőle. Ez a duológia első fele, mint fentebb említettem, elég nagy függővéggel zárul. Így olvasva az első részt, nem tudom, hogy tudja majd Vivien lezárni a kötet második felét, vagy 1000 oldalt kapunk, vagy kibővül egy harmadik részre? Bízzunk a legjobbakban 😉

A könyvért külön köszönet a Fumax Kidaónak, a regényt ide kattintva tudod megvenni.