A Magyar írók hete projekt kapcsán beszélgettem Ecsédi Orsolyával, aki többek között a Juli vagyok, könyvmoly szerzője is. A beszélgetés során elárult jó néhány titkot a regénnyel kapcsolatban, illetve a jövőbeli tervei is szóba kerültek.

Fanni: Mutasd be magadat, kérlek! Honnan merítesz ötletet az íráshoz, és mi inspirál a hétköznapokban?
Orsi: Azt gondoltam, hogy a Juli vagyok, könyvmoly megjelenése után egyszerűbb lesz ez a kérdés, mert majd elég lesz annyit mondanom, hogy Orsi vagyok, könyvmoly, és akkor ebben minden fontos benne van. Aztán többen szóltak, hogy ez kicsit kevés lesz. Úgyhogy a tények azok, hogy Ecsédi Orsolyának hívnak, elsősorban ifjúsági regényeket írok. Idáig hét kötetem jelent meg, közülük a legtöbb 10-14 éves gyerekeknek szól, leginkább a felső tagozatosoknak. Emellett verseket írok gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, illetve novellákat is, de azt szigorúan felnőtteknek. Egyébként Budapesten élek, jogászként dolgozom. Nekem abszolút hobbi az írás, azokról a témákról szeretek írni, ami engem érdekel. Nem vagyok benne biztos, hogy munkaként ez menne nekem, hogyha tényleg ebből kéne megélnem. (Fotó: Ecsédi Orsolya)

F: A Juli vagyok, könyvmoly című regényedet milyen hosszú idő alatt írtad meg?
O: Három hónap, de akkor tényleg folyamatosan azt írtam. Nagyon-nagyon pörgött bennem a történet, gyakorlatilag együtt éltem a szereplőkkel. Ilyenkor az embernek ez tölti ki a gondolatait, illetve van egy erős késztetés is, hogy minél előbb kerüljön papírra az, ami összeállt az ember fejében.

F: És honnan jött hozzá az ötlet?
O: A koncepciója előre megvolt, és nem tudok nagy meglepetéssel szolgálni, hogy honnan jött az ötlet. Én magam is hatalmas könyvmoly voltam, mikor olyan idős voltam, mint Juli a könyvben. Tulajdonképpen még most is az vagyok, csak nehéz az olvasási időt az írásidővel összeegyeztetni. Korántsem olvasok annyit, amennyit szeretnék.
Julinak számos tulajdonsága hasonlít rám, például az, hogy folyamatosan könyv van nála, és abba temetkezik a valóság elől. Nagyon introvertált voltam annyi idősen, mint Juli. Sokszor egy beszélgetés lefolytatása is nehézséget okozott, másrészt pedig kicsit feleslegesnek tűnt. Talán innen eredt az a bizonyos láthatatlan buborék, ami Julit körbeveszi a könyvben, amit úgy érez, hogy mindenhová visz magával. Ez is egy saját élmény. És igen, nekem is volt egy olyan időszakom, amikor úgy éreztem, hogy a könyvszereplőkhöz kicsit közelebb állok, mint az emberekhez. Nem olyan durván, mint Juli, tehát messze nem hallucináltam főszereplőket tanórákon, de az biztos, hogy gondolatban sokat foglalkoztam velük és a történeteikkel. Tovább fűztem a sztorijukat, és amiről úgy éreztem, hogy tévedés benne, jobban meg lehetne csinálni, azt kijavítottam fejben. Valószínűleg innen is jön nekem ez az írás dolog is.

F: Újra szoktad-e olvasni a regényeidet, miután könyv formában is megjelenik, vagy olyankor már másra koncentrálsz?
O: Sajnos elkerülhetetlen, hogy elolvassa az ember előbb-utóbb, mert annyira hosszú idő telik el a könyv megírása, illetve a megjelenése között, még hogyha csak hónapokról beszélünk, akkor is el lehet felejteni a saját történetet. Mikor az ember a megjelent könyvet először kinyitja, mindig azt keresi, hogy mi van benne elrontva, mi az, ami nem áll össze, mit lehetett volna jobban megírni. Még az a kérdés is felmerül, hogy tetszik-e így utólag, mert még arra sincsen biztosíték igazából. A Juli vagyok, könyvmollyal jó élményem volt, mert úgy tudtam olvasni, mint egy olvasó. Csak beleolvastam, és végső soron behúzott maga a történet. Érdekes, ami nagyon gyorsan elavul, vagy ki lehet ábrándulni belőle, azok inkább a versek.
Alapvetően nem arról van szó, hogy hibátlannak látom a műveimet, de utólag nem az jut eszembe, hogy változtatnék rajta. Akkor már inkább úgy állok hozzá én magam is, mint egy olvasó. Az az írói létnek, ha nem is problémája, inkább nehézsége, hogy téged egészen máskor érdekel a történeted, mint a többieket, akik olvassák. Ezt már ilyenkor inkább lezárt egésznek kezelem.

F: Van olyan kedvenc jeleneted, amit nagyon szerettél benne írni?
O: Volt, és nagyon furcsa, hogy melyik volt az, mert a szexi, bukott angyalos rész volt. Magamat is megleptem, mert az ilyen típusú könyvektől kicsit kivagyok, de írni viszont -nagyon jó volt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy legközelebb ilyen könyvvel lépek elő, de élveztem az írását. Pillanatok alatt megvolt, és abszolút láttam magam előtt a jelenetet. Ami pedig nehezen ment, azok az iskolai zaklatásos jelenetek voltak. Ez eleve egy nehéz téma, illetve az ember nem szívesen bocsátkozik bele, mert kicsit érzi a saját bőrén is.

F: Miért pont ezeket az „álompasikat” választottad?
O: Rengeteg rajongói listát végignéztem a neten, amit a könyves „álompasikról” gyártanak. Sőt, azt nem tudom, mennyire közismert tény, hogy még ilyen típusú bajnokság is van, szavazásokkal különféle oldalakon. Összegyűjtöttem őket, utána pedig jött a tudományos része, a halmazelmélet. Próbáltam archetípusokat alkotni belőlük, besorolni őket ezekbe. Miután sikerült őket nagyjából összerakni, utána kerestem meg azt, hogy ki volt az ő irodalmi ősük. Igazából mindenkinek van, bármennyire eredetinek tűnik egy karakter, igazából mindenki valaki másnak az „újrahasznosítása”.

F: És volt olyan, akit végül kihagytál, pedig terveztél belerakni?
O: Persze, sokan voltak. Ez egy tök jó kérdés, még senki sem kérdezte meg. A könyv szerkezete úgy adta, hogy nem lehet végtelen mennyiségű álompasit belerakni. Az öt, akiket én beleraktam, ez volt az a felső határ, ami még működik, a többi már repetitív lett volna. Pont azért kellett számomra nagyon szimpatikus karakterekről lemondanom, mert ütötték egymást egy másik szereplővel, akik ugyanazt a típust hozták. Ilyen volt például Aragorn. Őt Mr. Darcy ejtette ki, bármennyire is távolinak tűnnek egymástól első pillantásra. Mind a ketten származásuk és neveltetésük okán viseltetnek nemesi tulajdonságokkal, így túl közeliek voltak. A másik, akit nagyon szerettem volna beleírni, és szintén kiesett, az Loki, aki a bajkeverő rosszfiúnak a típusa lett volna, akik első látásra problémásak. Lehet, furcsa lesz, de őt Duma ejtette ki, akiben megjelennek Loki egyes tulajdonságai, mint például a meggondolatlanság és az ön- és közveszélyesség. Persze Duma nem a Ragnarököt szabadítja a tanáraira, hanem szimplán halálra idegesíti őket, de benne is elég erős a trickster-vonal.

F: Van-e olyan szereplő, akivel egy jelenet erejéig cserélte el volna, és miért?
O:Julival cseréltem volna, és lehetőleg az egész könyv elejéig. Hogyha egy jelenetet lehet választani, akkor azt választanám, amikor Juli megtanul repülni egy angyal szárnyai által. Pont olyan erős a térviszonyom, mint neki.

F: Honnan jött a varázskönyv ötlete? Az utak és a színek szimbolizálnak valamit?
O: A színek úgy alakultak ki, hogy vizuálisan próbáltam elképzelni az adott történetet, illetve az adott karaktert, hogy rá mi lenne jellemző. Ennél mélyebb jelentése nincsen, csak azt akartam, hogy könnyű legyen őket megjegyezni.

F: Van-e még olyan érdekesség, amit megosztanál regénnyel kapcsolatban?
O: Igen, van egy dolog, amit még soha nem mondtam el. A sok könyves szerelmünk vendégszereplése mellett elrejtettem egy olyan kameót is, ahol az egyik saját könyvemnek a szereplője bukkan fel. A Kell egy csapat sorozat szereplőjét rejtettem el benne. Még senki nem jelezte, hogy rájött volna, hogy kicsoda, de ez egy nehéz feladat, mert csak egy bekezdésből derül ki a kapcsolódás, hogy ő az, aki abban is szerepel. Szóval, hogyha valakinek kedve nyomozni, akkor várom a megfejtéseket.

F: Milyen zsánerben próbálnád ki magadat szívesen, s melyik az, ami annyira távol áll tőled, hogy el sem tudod képzelni, hogy alkoss benne?
O: Ami nem áll tőlem távol, az a fantasy és a sci-fi. A Galaktikában eddig is jelentek meg ilyen típusú novelláim, illetve van egy olyan könyvötletem, amit habár még nem kezdtem el írni, de a virtuális világról szól. Amit nem tudnék írni, az a horror. De ott olvasónak sem vagyok jó, nem félek eléggé. Olyan fokú komolyságot igényel, ami bennem nincsen meg. Amin még elgondolkodtam, az a romantikus zsáner, hogy az mennyire menne. Juliék története után az egyik kritika azt írta, hogy ez igazából a romantikus irodalom dekonstrukciója, és ebben határozottan van valami. De aztán rájöttem, hogy ebben a regényben is van egy „rendes” romantikus szál, mégpedig Juli és Duma kapcsolata, ami nincs átértelmezve.

F: Van olyan terved a jövőre nézve, ami már publikus?
O: Jelenleg egy ifjúsági regényen dolgozom, ami elvileg ősszel fog megjelenni. Ez egy önálló kötet, tehát nem folytatása a történet semminek. Problémás fiatalokról fog szólni, akik összeállnak egy nyomozás erejéig, illetve szerepel benne egy gyerekgyűlölő szélhámos, aki iskolapszichológusnak adja ki magát. Illetve az is kiderül benne, hogy miben különbözik egy kutyaiskola és egy gimnázium. Emellett pedig dolgozom egy novellásköteten is. Ha valaki esetleg nyomon követi az irodalmi lapokban megjelent novelláimat, akkor feltűnhetett már neki, hogy a szereplők ismétlődnek. Az ő történetüket fogja elmesélni a kötet. Ez egy háttérbe szorított projekt, de már megvan a cselekmény íve. Az a jó, hogy ebbe sokkal könnyebb visszarázódni.

F: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! 🙂