Fülszöveg: “Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni.

De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben.

Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

Kollár Betti 2015-ben kezdte el írni a Kosársulit, ami mára az egyik legolvasottabb történetének számít A vonzás törvénye című regénye mellett a hazai Wattpaden.”

Ahogy korábban már említettem, az utóbbi időben elég sok olyan regényt olvastam/olvasok, ami magyar író tollából származik. Korábban ez egyáltalán nem volt rám jellemző, azonban egyre több olyan könyv jön velem szemben, ami az érdeklődési körömnek megfelelő. Nem volt ez másképp a Kosársuli esetében sem. Egy könnyed, romantikus történetre számítottam, és szerencsére egyáltalán nem csalódtam benne. Egy hosszabb, tengerentúli repülőútra vittem magammal, és annyira magával ragadott, hogy odafele már el is olvastam a teljes regényt.

„Szerintem akiknek egymásra kell találniuk, azok egymásra is találnak. Mindegy, mi áll az útjukban.”

A borító véleményem szerint álomszép, gyönyörű a színvilága. A sötétkék és a narancssárga jól harmonizál egymással, egy könyvesboltban azonnal kiszúrnám. Ha a cím alapján valaki még nem sejtené, a kosárpálya szerintem egyértelművé teszi, hogy miről is fog szólni a történet. Különösen tetszett, hogy minden fejezet elején van egy idézet, nagyon szerettem ezeket olvasni a fejezetek között.

A regény főszereplője Luca, akinek teljesül az álma, és felveszik abba a gimnáziumba, ahova járni szeretett volna. Ide csupa olyan tehetséges diák jár, akinek élete a kosárlabdázás. Természetesen Lucának számtalan problémával kell megbírkóznia, de jól veszi az akadályokat. A sport (főleg az élsport) kitartásra, alázatosságra nevel, és arra, hogy soha ne add fel, legyen szó egy sérülésről (szegény lánynak bőven kijár belőle) vagy bármilyen magánéleti problémáról.

Szerintem a Kosársuli tipikusan egy olyan regény, aminek a történetével sok mindenki azonosulni tud. Rendkívül életszerű események történnek benne, akik pedig budapestiek, azok még a helyszínt is nagyjából el tudják képzelni. Kilencedik osztályban a legtöbb diáknak meg kell küzdenie a beilleszkedés nehézségeivel, ez alól pedig Luca sem kivétel. Szerencsésnek mondhatja magát, mivel alapvetően egy jó osztályközösségbe csöppent bele, ahol mindenki nyitott a másikra. Az új padtársával, Konráddal már az első pillanatban megtalálják a közös hangot, a lánynak pedig egyre szimpatikusabbá válik a srác, azonban a kapcsolatukról többet nem szeretnék elárulni, olvassátok el a regényt 😊

Szeretem az olyan regényeket, ami egy bizonyos tematika köré épül, szerintem sokkal különlegesebbé teszi a történetet. Ahogy már említettem, a sport rengeteg mindenre megtanít, ezt pedig Luca be is bizonyítja. Lehet, hogy Betti célja nem feltétlen ez volt a regénnyel, de remélem, hogy az olvasókat ösztönözni tudja a rendszeres testmozgásra is. A kosárlabda egy csapatsport, Lucáék osztálya pedig a kezdeti nehézségek ellenére kezdi megtanulni (és egyre jobbá is válnak benne), hogy milyen csapatként ugyanazért a célért küzdeni.

„– Mégis, hogy lettem sima fehér kenyér?
Krisz abszurd kérdése rángat ki a szerelmi válságomból, ami egyelőre csak a fejemben zajlik.
– Mi van? – ereszti le a kezét Konrád, és érdeklődve fordul a barátja felé.
– Kitöltöttem a Milyen pékáru lennél? kvízt, és eszerint unalmas fehér kenyér vagyok, aki sosem mozdul ki a komfortzónájából. – Krisz kikijelentése megmagyarázva sem hangzik kevésbé abszurdan, sőt igazából így még le is körözte az előzőt.
– Mutasd – veszi át a telefont Konrád, és miután elolvassa Krisz értékelését, nekilát ő is kitölteni. – Én is fehér kenyér lettem – vonja meg a vállát végül.”

A Kosársuli egy könnyed, humoros, young adult történet, amit bátran ajánlok az idősebb korosztály számára is. Jó volt egy kicsit visszacsöppeni a gimnáziumi „közegbe” egyetemistaként (a különféle tesztek kitöltögetése régen nálunk is nagy divat volt). Ez volt az első regényem, amit Kollár Bettitől olvastam, de biztosan nem az utolsó! Egyrészt alig várom a folytatást, másrészt pedig hamarosan sort szeretnék keríteni A vonzás törvénye című sorozatára is.

Ha kíváncsiak vagytok a Kosársulival és Bettivel kapcsolatban néhány „kulisszatitokra”, akkor olvassátok el az írónővel készült interjúnkat!

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a Magnólia Kiadónak!