Imádom a szirénes, sellős történeteket, így azonnal tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Hatalmas lendülettel vágtam bele a történetbe, vártam hogy elsodorjon és magával rántson a mélybe. 
Minden vágyam és lelkesedésem ellenére nem hogy magával rántott volna, de még csak meg sem legyintett a történet. Inkább nevezném iszapos-hínáros tavacskának, ami kívülről szépnek néz ki, de aztán ahogy belemegy az ember, egyre inkább bánja a döntését.

Nézzük, mik voltak az alapvető problémáim a könyvvel (figyelem, a következő rész tartalmaz spoileres részeket!):

1. Nyomozós szál 

Főszereplő szirénünknek nyomozóirodája van a barátnőjével, ami tök sok lehetőséget adhatna a történetnek, remek nyomozós szálakat lehetett volna beleépíteni, ami izgalmat csepegtet a lapokba. Ehelyett alig használta ki ezt az írónő és teljesen elhanyagolta. Egy-kettő ugyan van említés szintjén, de nincs semmi jelentősége, se ereje. Kate Daniels vagy Anita Blake történetekhez képest teljesen ingerszegény, és nagyon sajnálom, hogy ennyire kihasználatlan maradt, mert ezzel egy fontos részt herdált el Laura Thalassa.

2. Miről szólt a történet?

Jogosan merül fel a kérdés, ha nem volt benne a nyomozás, amire elvileg kellene épülnie a sztorinak, akkor mégis miről szólt? Nos, megismerhettük gerlicéink múltját és (viharosnak beállított, ám cseppet sem az) jelenét. És beszéltek a semmiről. Komolyan mondom, oldalak szóltak a nagy büdös semmiről. És itt kapcsolódunk a következő problémámhoz:

3. Folyamat ugyanazt olvasod több száz oldalon keresztül

Callie lelki nyomoráról és vergődéséről szól a regény 80%, ami rendben lenne, ha csak a történet maximum 20%-át tenné ki. De egy EGÉSZ könyvet erre felhúzni?! 320 oldal nagyon sok ehhez, higgyetek nekem. Olyan érzésem volt, hogy az írónőnek nem volt semmi ötlete, ezért inkább újra vettük ugyanazt a dilemmát századszorra is “Jaj Des kitépte a szívem és úgy gyűlölöm, de jesszus mennyire szexi most, és milyen kedves, de nem! Nem szabad bedőlnöm, mert biztos megint átver! De milyen szexi!!!” 
Az már csak hab a tortán, hogy annyira kiszámítható az egész, hogy az még egy döfés az amúgy is sajgó sebembe. 

4. A szikra hiánya

Ha még éreztem volna főszereplőink között a vágy leghalványabb jeleit, akkor lehet nem lennék ilyen kukacoskodó, de még egy kósza fuvallat se jött felém. Pedig a lehetőség adott volt, egyszerűen nincs jól megírva.

5. A szereplők

Szereplőink Callie és Des, és az írónő próbálja a karaktereket hozni, de egyszerűen nem sikerül neki. Annyira buták szegények, és nagyon idegesítőek. De az Alkusz leírásainál legalább nevettem, nem azért mert vicces lett volna, hanem mert annyira fájt, tényleg, mint egy rossz romcsi regény úgy volt felöltöztetve a bőr nacijába meg a tapadós fekete pólóiba, amire ráhullott a fehér hosszú szexi haja. No meg a póló alól kilátszottak a tetkói, amik az izmos karján díszelegtek természetesen. 

Callie barátnőjére igazán kíváncsi lettem volna, de pár utalásnál, és nagyon béna párbeszédeknél többet nem kaptunk belőle. Ott van még Mr. Exboyfriend Vérfarkas, aki szexi, izmos és jó az ágyban. Tipikus buta tesztoszterontól túlpörgött alfahím példány. Kicsit a King Kongra emlékeztetett, ahogy veri a mellkasát az ökleivel, hogy: enyém a csaj, ha kell elhurcolom, hogy bizonyítsam, én vagyok a legtökösebb pasi a vidéken.” De biztosan rosszul értelmeztem, és igazából egy nemes lelkű, csupaszív srác. ❤ 

6. Főgonoszunk

A néha random megszólaló hang. Én azt nem értem, hogy egy csomó infó állt az Alkuszunk rendelkezésére, és hogy a viharba nem tudta összetenni, hogy ki a gonosz? 10 év alatt nem haladt semmit! Ja igen, elfelejtettem, buta mint a föld. Na de, szegény főgonoszunk végre érvényesülhetett volna, erre Laura Thalassa ledarálja őt az utolsó 40 oldalban. Komolyan, végre nem kellett a két gerlicénk szenvedéseit olvasnunk, erre totál összecsapott lett az egyedüli értelmezhető és végre érdekesebb rész.

De szerencsémre, végre vége lett a történetnek, és fellélegezhettem. Alapvetően nagyon mérges vagyok, mert felháborító, hogy egy jó alapokból induló történetet ennyire el lehet rontani. Minden lehetőség adott volt: nyomozás, természetfeletti lények, szex, harc, főgonosz stb. Ehelyett kaptuk: ezt. Nagyon nem értem, miért imádja mindenki ezt a könyvet, mikor ebben a tematikában vannak ezerszer jobbak is. 

Írjátok meg a véleményeteket, érzéseiteket, nagyon szívesen beszélgetek arról, hogy nektek, mik voltak a benyomásaitok. Mert TÉNYLEG NEM ÉRTEM? MIÉRT IMÁDJA MINDENKI!? 😀

A kötetet köszönöm az Anassa könyveknek, sajnálom, hogy nem találtunk most egymásra, remélem legközelebb magával tud rántani a történet. Ha érdekel titeket a könyv, és kedvetek támadt megkérdőjelezni, akkor ide kattintva tudjátok megrendelni.
És már előkészületben a második kötetet is, ami április elején fog megjelenni, ismét gyönyörű borítóval.